2009. október 28. | Bajnóczi Piroska

Blind Myself: Elismertebbek a megélhetési celebek

Blind Myself, Blind Gergő, Tóth Gergő. Interjú vele, s nem velem Headbangers’ Ball-on kívül, magyarul magyarról. Ha nem lenne éghető Budapesten, 7 fokban, esőben így ősz táján, és jönnének a „pomogácsok”, akkor próbálkozzatok a „hess”-el, ha nem működik, akkor áruljátok el, végül mitől húztak el. Ha esetleg nem tűnnének el, akkor megsúgnám, hogy nincsenek. Komolyan! Még annak ellenére se, hogy olyan sokan megrajzolták, lefestették őket. Bennfentesektől tudom, de Ti csak nyugodtan alkossatok paranoia nélkül. Hangsúlyoznám, mert hangsúlyozzák: no para, hiszen ez kőkemény metál és hardcore egyszerre. Na, de mi is még?

MyMusic: Kezdjünk egy kis áttekintéssel. Milyen szavakkal jellemeznéd röviden az eddigi lemezeiteket?
Tóth Gergő: A legelső a Horrified By The Sun egy EP, lelkes amatőr próbálkozás. A Heaven’t szintén lelkes amatőr próbálkozás, jó produceri segítséggel. Ugyanakkor azon az anyagon már próbáltuk megtalálni a saját hangunkat. A második nagylemezünk a Product Of Our Imagination a nagybetűs KÁOSZ, valamint minden tipikus metálzenei klisé elvetése, pl. a klasszikus számszerkezeteket teljesen felrúgtuk. A Worst-Case Scenario agyasabb, matekosabb, letisztultabb lemez, itt kezdett megjönni igazán a hangom. Az Ancient Scream Therapy-ban pedig jobban elkezdtünk figyelni arra, hogy még inkább legyenek dalok a matekozások mellett, bár az is eléggé sokrétű lemez. Igyekszünk minden anyagon odafigyelni arra, hogy sokféle dal legyen. Egyrészről, hogy a lemez kompakt egység, másrészről, hogy koncertprogramként is működőképes legyen. Az utolsó, a Budapest, 7 fok, eső, pedig  METAL nagy betűkkel, Blind Myself módra, magyar szövegekkel.

Miért lett magyar dalszöveg?
- Külföldön szinte lehetetlen komolyabb szinten érvényesülni. Az összes lemezünket régebben azért készítettük el angolul, mert nem is gondolkodtunk azon, hogy itthon bármit is komolyabban érdemes csinálni. Nagyon jól tudtuk, hogy milyenek a lehetőségek Magyarországon és többet szerettünk volna ennél. Azóta sokat mentünk külföldre, és azt tapasztaltuk, hogy kint zárt kapuk vannak. Kopogtathatunk, de soha senki sem fogja kinyitni az ajtót, ha csak nincs ÓRIÁSI szerencséd. Ha nincs egy kiadód, egy jó managemented, akkor elbohóckodhatsz kis koncerteken, de igazi hatása, értelme nincs hosszú távon. Ezt nagyon megelégeltük. Felértékelődött a hazai pálya, hiszen itthon pl. csinálnak velünk interjúkat, történnek a dolgok. Van értelme a zenélésnek, még akkor is, ha a viszonyok mostohábbak, mint nyugaton. Azt gondolom, hogy Magyarországon magyar közönségnek angolul énekelni olyan dolgokat, amiket fontosnak tartok, az igazi baromság. Ráadásul úgy, hogy a közönség nagy része nem beszél egyáltalán angolul. Ez sajna tény. Ettől függetlenül angolul is elkészítjük az utolsó lemezt, mert teljesen bezárkózni sem szeretnénk, de főleg az itthoni dolgokra koncentrálunk.

Ezt a fajta magyar szöveget is könnyebben megértik?
- Azért nem profán, egyszerű szövegeket készítettünk, mert fontosnak tartom az agytornát. Azt szeretném, ha valaki meghallgatja a dalokat, kezdjen el rajtuk gondolkodni. Gondolja át, hogy neki mit jelentenek a szövegeket, miért írtuk meg úgy, ahogy megírtuk (Pálinkás Tamással – énekes/gitáros - Isten Háta Mögött - írtuk közösen). Amúgy, minden egyes mondatnak megvan a jelentése. Elsőre, csuklóból sokan azt mondták, hogy nincs értelmük. Ezeket az embereket nyilvánvalóan nem lehet kielégíteni sehogy sem, nem is akarjuk. Én nyitott arcoknak szeretnék zenélni. Ha túl evidens dalszövegeket írtunk volna, az nagyon béna lenne, nem méltó ahhoz, amit eddig csináltunk. Fontos nekünk, hogy a szöveg többet adjon, mint amit az ember elsőre várna.

A „Pomogács kerestetik” pályázat eredménye megszületett már?
- Igen. Egyszer már kiírtunk egy pólótervezési pályázatot, és nagyon klassz interakció lett a közönség és a zenekar között. A basszusgitárosunk felhívott, hogy mi lenne, ha csinálnánk még egy hasonlót. Éppen a „Pomogácsok” klipen járt az eszem, és beugrott, hogy ilyen rajzokat/fotókat milyen jól lehetne használni a videóban. Meghirdettük, és több mint 30 munka érkezett. Volt, aki fotót küldött, néhányan számítógépes munkát, de a legtöbben rajzoltak, és ez tök jó szerintem.

Már ki is választottatok egyet?
- A 10 póló nyertesét már kiválasztottuk, de majdnem az összeset fel szeretném használni a klipben, mert ha már valaki volt olyan kedves, hogy rajzolt nekünk pomogácsot, akkor kerüljön is be a videóba.

Szerinted hogy néz ki egy „pomogács”?
- Sehogy. Olyan nem létezik. Egyébként, az lett volna díjnyertes, aki egy üres lapot küld be. (hehehe) Aki nem olvasta volna a mesét, annak érdemes elmondani, hogy a „pomogácsok” tulajdonképpen a mumusok. Annyira jól illik ez a Lázár Ervin mese az összeesküvés elméletek gyártására, ami mostanában jól jellemzi a magyarországi paranoiás politikai viszonyokat. Ez a mese tökéletesen megmutatja, hogyan lehet behülyíteni az embereket baromságokkal. Ezt pártoldaltól függetlenül mondom. Saját magammal kapcsolatban is hallok néha összeesküvés elméleteket, különösen, amióta TV-ben is dolgozom.  Sok butaságot hisznek el az emberek, ezek gyűjtőneve lehetne a „pomogácsok”.

Neked is van „pomogácsod”?
- Nincs hál’ Istennek. Gyermekkoromban én is paráztam sok mindentől, de ez már a múlté. A nem létező összeesküvés elméleteket is nyilván azért állítjuk elő, mert félünk valami megfoghatatlantól, ami befolyásolhatja az életünket. Létezhetnek olyan dolgok, amikről nem tudunk, de azt azért nem hiszem, hogy pl. a magyarságot titokzatos szervezetek akarják eltüntetni a föld felszínéről. Ha már ezt akarnák tenni, akkor elég lenne megmérgezni a húst a Tescoban meg az Auchanban. Nem? (hahaha)

„Egymillió légy jelenléte nem jelent semmit, de meg kell halnom, hogy rám is szálljanak… hogy igazán áradjon feléjük belőlem is a dögszag.”
- Ez a szám az igénytelenségről szól. Mindenki olvassa a híreket a bulvárlapokban a „sztárokról”, mert limonádé, szórakoztató, könnyű felfogni. „Nincs időnk másra, jobbra, mert dolgozunk, elfoglaltak vagyunk” stb. Szerintem az igényes szórakozás nagyon fontos. A legyek személyesítik meg azokat az embereket, akik nem figyelnek arra, amit hallgatnak, néznek, csak mennek a többiek után. Vannak olyan zenekarok, akiknek csak azért járnak el a koncertjeikre, mert azt mondják róluk, hogy jók. Nagyon kevesen hallgatnak „értően” zenéket.

Szenzációra megy a nép – ez volt az én első asszociációm is. A másik pedig, hogy lehet, hogy a halottak hiányát érezve kezdünk el csak velük foglalkozni?
- Igen, ez is egy probléma. Lásd Depeche Mode jelenség. Volt egy Depeche Mode-os haverom, akit két dekáddal ezelőtt nagyon sokan lenéztek a zenei stílusa és az öltözködése miatt. Egyszer még le is ütötték a ruházata miatt. Akkoriban a DM egy lázadó szubkultúra zenéje volt. Ma meg már a középosztály decens, elfogadható zenei stílusa lett. Azok, akik mostanában járnak Mode koncertekre, (persze nem mindenki) lehet, hogy lenézték az ilyen figurákat régebben, ma meg ott csápolnak az első sorban. Szóval, szerintem az újdonság irányába kell tartani, ez viszi előre a világot.  Minden művészeti ágban sokkal jobban érdekelnek a kortárs dolgok, mint a régiek, amellett, hogy azok is jók, és sokat lehet belőlük tanulni.

Cserháti Zsuzsának is tulajdonképpen az volt a tragédiája, hogy nem kapott elég teret az éneklésnek, nem értékelte a kora annyira, mint ahogy azt ő kiérdemelte volna. Ő csak egy a sorban. A jelenlegi magyar zenekarok is beállnak mellé?
- Nagyon sok előremutató zenekar van, és Budapesten kívül nagyon sok banda elvérzik. Pl. itt volt az Esclin Syndo, Turbo, Shell Beach turné. Három olyan érdekes zenekarról beszélünk, akikről azt gondolnám, hogy legalább 150 embert kéne behozniuk minden kisvárosban. Ehelyett elég gyér érdeklődés volt rájuk. Jó lenne, ha az izgalmas új bandákra is kíváncsiak lennének az emberek. Öt, három, két ember után elmegy az élettől is a kedvük, és azt mondják, hogy: „A faszom se csinál új lemezt ezeknek!” A külföld pedig nem fogadja be őket, mert nagyon sok hasonló, jó zenekar van ott náluk is, így két szék közül a pad alá esnek. Nekünk hál’ Istennek még működik a vidék is valamelyest, bár mi is két kézzel tartjuk magunkat a két szék között. Érdemes kutatni az újat, mert nagy élményt nyújt, sokkal többet, mint az, amit már ezerszer hallottál. Magyarországon iszonyú mennyiségű zeneiskola van, és még ez sem tud kitermelni nagyobb mennyiségű igényes zenehallgatót. Van elég profi zenészünk, a közönség hiányzik. Nagyon sok felületes fogyasztó van.

„Cezarománia”. Te melyiket tapasztaltad meg, a szolga sorsot, a hatalmi pozíciót, vagy mindkettőt?
- Mindkettőt. Az itthoni orvosok ihlették ezt a dalt, kevés az empatikus figura közöttük, azt gondolom. Végül egy „általános hatalomvágy” szöveg született belőle. Sokan akarnak uralkodni rajtad. Néha észre sem veszed és a fejedre nőnek, ugyanakkor neked is önvizsgálatot kell tartanod, nap mint nap, nehogy te is elkövesd ugyanezeket a hibákat. Az utolsó két lemezünkön többször megjelenik az önkritika témája. Magyarországon, hajlamosak vagyunk ítélkezni mások felett, miközben – adott esetben - sokkal nagyobb hibákat követünk el. Ha pár emberben elindítunk egy pozitív gondolatot ezzel a témával kapcsolatban, akkor már megérte megcsinálnunk a lemezt.

„Nem megy a hegyhez.” Miért nem? Miért van ennyi görbe vonal, s Te egyenesen vagy?
- Remélem, hogy egyenesen vagyok. „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez” – ebből a klasszikus mondásból jött a szöveg alapja. Azt gondolom, hogy nagyon sokan várnak arra, hogy a hegy jöjjön el hozzájuk. Ha mégis elindulnak, akkor is inkább megkerülik, mintsem egyenesen megmásznák. Sokan a „vesztesek vámszedéséből” élnek meg. Elbutítottuk magunkat, és ebből már virágzó „kultúra” lett. A tudás hatalmát egy hegyhez, vulkánhoz hasonlítottuk, ami látja maga körül a buta burjánzást, és kirobban magából, elpusztítva maga körül mindent.

„Budepest, 7 fok, eső” – címadó dal. Ez pillanatnyi csalódás, vagy tényleg semmi sem „éghető”?
- Igen, csalódottság. Úgy gondolom, hogy az elmúlt 20 év alatt nem sokat változott ez az ország.  A címben Budapest nem lényeges, nyilván lehetne „Domoszló, 7 fok, eső” is. Erről a címről mindenkinek beugorhat egyfajta hangulat, ami jól jellemzi a befelé forduló, nyakukat behúzó, földre néző embereket. Ez a befordult, negatív hangulat nagyon jól jellemzi a várost és az országot is. Csalódott vagyok, mert általában nem optimista hozzáállásúak vagyunk. Olvasd csak a sok kommentet bármiről. 90%-ban negatív kritikákat olvasol. Mindenki szeret beletaposni a másikba, de ezzel csak a saját szegénységi bizonyítványát írja alá. Én sosem kommenteltem negatívan sehova. Minek? Van jobb dolgom is!

Most beszéljünk egy kicsit az „Áldozatképzés” című dalotokról. Áldozatnak is érzitek magatokat?
- Igen, egy kicsit áldozatnak tartom magam, mert rossz időben születtem, ha a zenélést nézzük. Amióta elkezdtünk zenekarozni, évről-évre esett a lemezeladás, és az elismertség egyre inkább a béka segge alá került. A zeneipar nagyon nagy bajban van, mert a zenészeket nem ismerik el annyira, mint amennyire a beléfektetett energia megkívánná. Ha nincs elismertség, akkor az egész út értelmetlenné válik, amit meg kell tenned az első hangszer megvásárlásától az első komolyabb sikerig. Ma elismertebb egy kamu celeb, aki megél abból, hogy mindenki ismeri. Így is hívjuk őket a szakmában: megélhetési celeb. Ez régen a művészek kiváltsága volt. Még a punk zene (ahol alapvetően nem a virtuozitásról beszélünk) is milliószor több annál, hogy valaki levetkőzik egy magazinnak és onnantól ismerté, és néha (sajnos) elismerté válik. Az egyik oldalon 10-15 év kemény munkája, a másik oldalon meg kb. semmi. Ez szomorú.

X celeb is állandóan a címlapokon van, nem is értem, még egy gagyi számot vagy szerepet se tud felmutatni, semmit se csinált egész életében...
- Lehet, hogy most ez az új őrület, hogy ne csinálj semmit, hanem dugjál látványosan az emberek szeme-színe előtt, és akkor király vagy. Mindemellett én a média oldaláról is látom a problémát, hiszen nézettséget kell hozni. Sajnos, ha behívsz a műsorba egy ismert, de senkiházi celebet, akkor megnő a nézettséged. Az emberi butaság az oka ennek, nem feltétlenül csak a média felelős az értékvesztésért.

Az új klipben kinek az energiáját veszitek el?
- Még egy olyan klipet nem leszünk képesek készíteni sajnos. Ilyen csak egyszer van az ember életében, bár rajta leszek, hogy jobb klipjeink legyenek. Az új klipet, a „Pomogácsokat” én fogom rendezni, életem első rendezése lesz. Meglátjuk, most keményen dolgozunk még rajta.

Ha azt mondom, hogy metál, hardcore, rock’n roll, akkor Te mit mondasz?
- Minden. Az egész életem e körül a három szó körül forog. Amellett, hogy valamelyest én is rock’n roll arcnak tartom magam, ez egy nagyon elcsépelt szó. A metál és a hardcore a mi alapstílusaink, amikből építkezünk, a kettő között vagyunk.  A hardcore-ban mindig is szimpatikus volt, ahogy a zenekarok egymással bánnak, baráti kötelékek fűzik össze őket egész Európában, az egész világon. A metálban egy koncerten hangerő limitet szabnak meg az előzenekaroknak, hogy a főzenekar legyen a legfényesebb, a leghangosabb, a legjobb. A hardcore-ban nem tesznek ilyet egymással, minden banda egyenlő. Ugyanakkor, a hardcore közönségének jó része sznob, nem hajlandó meghallgatni ugyanolyan értékű, de mégis más stílusú zenét. A metálban pozitívum, hogy a közönség nyitottabb sok mindenre, legalábbis én így tapasztaltam. Mi mindkét stílusból merítünk, de egyik sem vagyunk úgy igazán. Ez megnehezíti a dolgot. Ha egyfajta stílust játszol, akkor az jó esetben hamar sikert, népszerűséget hoz. Én a nehezebb utat választottam.

Mi a három legjobb dolog az életben?
- Zenélni, alkotni. A gyerek. A harmadik mi legyen? Fene tudja. Szex – az jó.

Akkor „Go, get a life!”, és közben kezdjünk el tüzet rakni a Dürer-kertben, hogy a becses zsűri (Blind Myself, Bridge to Solace, Shell Beach) október 31-én tiszta fényben csodálja meg a Halloween-i jelmezeiteket. „Pomogácsok”, el kell ismernetek, hogy sokkal rémisztőbb dolgok is vannak nálatok, itt az ideje, hogy befejezzétek a paráztatást. Kösz, most már elég a tolatásból, lépjünk a gázra, előre, zenére, építőre! - erre vágyik a nép, és nem rátok. Azért a legújabb Blind album mellett néha még mazsolázhatunk az előzőekből is, ez belefér - mindenképp.

Bajnóczi Piroska