2009. január 7. | Joss Beaumont

Egy kis pofon Zsédától

Zséda: Rouge | Adva van egy rendkívül helyes, kifejezetten tehetséges, a nagyközönség szívét évek óta meghódító tüneményes lány, és van az, amikor ki KELL adni egy lemezt. Na, ilyen Zséda „Rouge” című lemeze.

A rajongók szerint, nagyon is megérte három évet várni, Zséda 2008 év végén megjelent, sorrendben negyedik lemezére. Hát, nem tudom. A „Rouge” sok minden, csak igazán átgondolt alkotás nem. Zséda "Rouge" című új albuma - zenei sokszínűsége ellenére, minden ütemében 21. századi popzene, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy sajnos. Zséda eddig abban volt jobb, több, hogy nem asszimilálódni akart, kerülte a közhelyese zenei és szövegbeli – az unalomig ismételgetett – sémákat. Mert hát, unalmas séma az van elég ugyebár. Ebben természetesen megoszlik a szakma véleménye, de ezt a bizonyos magyar popzenét sokan, sokféleképpen cincálták már szét, hogy még csak nehogy véletlenül is igényes, élvezhető zene folyjék végre a csapból is. Sajnos Zséda új lemeze, ezen séma szerint íródott, oly módon, mintha az lett volna a felkiáltás: Na, csináljunk akkor egy új Zsédát!

Sok a kellemetlen meglepetés, hiszen a „Megárad a szerelem” amellett, hogy rossz szám, teljesen Zséda-idegen, de sajnos a nagy dirrel-durral beharangozott „Fekete rúzs” is gyenge, bár ott legalább a refrén kellemes. Ami a többi dalt illeti akad még kellemetlenség, mint pl. a „Skorpió hava”, amelyben egy annyira béna férfihang nyöszörög, amely totál szétcsesz mindent, ami csak egy kicsit is jó lehetett volna a dalban. De nem ez az egyetlen béna vokál – vagy mi –, ugyanis az „És megindul a föld…” című, amúgy kicsit a szokásos magyar nem jó popsémákra támaszkodó számban újra megjelenik egy férfihang, amely azt mondja bizonyos pillanatokban, hogy „Yeah!”, de ezt kb. úgy ahogy itt leírtam. Ez egy ilyen igényes előadnál ne férjen már bele, bár lehetne mit mondani a hangszerelésről is, ami akár jó is lehetett volna, de ez a „Yeah!” kinyírta az egészet.

Természetesen nem csak gyengén sikerült dalok szerepelnek a lemezen. Ifj. Malek Miklós és Valla Attila „Valami vonzás” című szerzeménye kifejezetten jó, amelyben Zsédenyi Adrienn is megjelenik végre a lemezen. Telitalálat, amely nagyon sikeres lehetne a rádiókban, tévékben, de félő nem erre esik majd a választása a médiumoknak. Létray Attila és szintén Valla Attila szövegével fémjelzett „Ajtók mögött” is rendkívül erős dal, amely slágergyanús, bár kétségtelen, hogy ilyen is volt már…

A lemez legjobb dala végül is a Domján Edit fémjelzett „Szerelemben égni”, amely minden bizonnyal a 60-as években hatalmas rádiós siker lett volna, de manapság ez már kérdőjeles. Ettől függetlenül a dal remek.

Zséda hangja változatlanul a hazai énekesnő-mezőny felső szintjén van: a lemez platina-eladása is ezt mutatja, hiszen a közönség nagyon szereti őt. De a dalok és helyenként a hangszerelés ezúttal csalódást keltő. Lehet nem így kellett volna visszatérni három év után.

Joss Beaumont

A Mymusic értékelése: 5/10

Zséda: Rouge (Warner, 2008)

1. Karma
2. 2. Fekete rúzs
3. A skorpió hava
4. Ágnes balladája
5. És megindul a Föld...
6. Valami vonzás
7. Köszönet mindenért
8. Ajtók mögött
9. Voltam...
10. Megárad a szerelem
11. Csak játék
12. Szerelemben égni
13. Rajongás
14. Valahol