2008. november 28. | Bakos Dalma

Betti – Desperado: Olykor lecsúszik a sliccem is...

Két év telt el a legutóbbi Desperado nagylemez megjelenése óta – sok idő, de a rajongók szerint megérte az „Érezd a zenét!” a várakozást, hiszen a tizedik születésnapját ünneplő együttes igazán kitett magáért.

A zenekar énekesnőjével, Bettivel beszélgettünk a kezdetekről, az elmúlt évek sikereiről, és persze az elkövetkezendő tervekről.

Betti nevetve idézi fel a kezdeti sikereket, amikor az Aranyhal című számmal berobbantak a köztudatba… „Azt igazából mi sem gondoltuk komolyan” – mondja mosolyogva, majd komolyabban hozzáteszi: „Huszonegy éves kislány voltam akkor, amikor híresek lettünk. Mindhármunknak nehéz volt feldolgozni a népszerűséget. Gondolj bele, én például az egész gyermek-és tini koromat az éneklésnek szenteltem. Mindaz, amiről addig csak álmodtam, valósággá vált.”

- Hatalmas változásokon mentünk át az elmúlt években. – folytatja Betti – Nem minden zenekar bírja ki ennyi ideig egymással. Sőt, olyat is gyakran látni, akik külön kocsival mennek a koncertjükre. Három embernek ritkán egyezik a véleménye, általában egy „kirekesztett” marad, de muszáj volt rendszeresen leülnünk, és megbeszélni a problémákat. Szerencsére mi mindig el tudtuk simítani, ha valami gubanc volt.

- Nemrég volt a debreceni Lovardában a születésnapi koncertünk. Körülbelül 2500-an voltak ott, és eszméletlen jó volt a hangulat.

A koncertek varázsa

- Sokkal közelebb állnak hozzám az élő fellépések, amikből szerencsére egyre több van. Heten vagyunk a színpadon, szinte együtt lélegezünk, nagyon oda kell figyelnünk egymásra. Azért is nagyobb kihívás az élőzene, mert olyankor legfőképp én viszem a bulit, én kommunikálok a közönséggel, nekem van leginkább terem és lehetőségem a mozgásra – a fiúk a gitár mögött nehezen tudnának velem ugrálni. Ilyenkor a közönség is többet kap, máshogy adjuk át a lemezen felvett hangzást, amit nagyon élvezek.

- Főleg az első időkben voltak kisebb-nagyobb bakik a haknikon… Például amikor a koncert kellős közepén lemerült a mikrofonomban az elem. Volt hangom-nincs hangom. Persze rögtön jött a technikus megoldani a problémát, és folytattuk tovább a bulit. Természetesen utólag tőlem is megkapta a lecseszést. De történt olyan is, amikor egy diszkóbeli fellépésünkön nem volt felhúzva a sliccem. – fogja nevetve a fejét – Hát az is nagyon ciki volt!

Tervek

Meglátásom szerint, ha akarná, még talán tagadhatná Betti, de már úgysem sokáig: anyai örömök elé néz.

- Áprilisra vagyok kiírva! – csillan fel a szeme – Már terveztük a kisbabát a párommal, de egy kicsit mégis megijedtem az elején. A fiúk is megértőek voltak, habár már a „nagy bejelentés” előtt sejtették, hogy várandós vagyok. Talán sokaknak nem tetszik, de igyekszem úgy élni az életemet, ahogy eddig. Nem vagyok otthon kényszerpihenőn, koncertezni is addig szeretnék, ameddig nem teher. Hál’Istennek még jól bírom az egy-másfél órás mozgást a színpadon, bár ennyi kell is. Nagyon szeretnék a szülés után is úgy dolgozni, mint eddig – szerencsére a párom és a szüleim mindenben támogatnak, illetve segítenek. Megpróbálom a lehetetlent: egyszerre szeretnék sikeres maradni a szakmámban, és tökéletes édesanya lenni.

- Eddig mindig kétévente jöttünk elő új nagylemezzel. Akár mondhatjuk, hogy „jól időzítettük” a kisbabát, bár ez nem volt szándékos. Az első videót is leforgattuk már a nagylemezről, és még egyet szeretnénk csinálni, mielőtt nagyobb lesz a pocakom. Hogy melyik számból? Ez már egy régóta jól működő „hagyomány”: kiírunk egy szavazást a honlapon, és a rajongók szavazatai alapján választjuk ki a „győztes” slágert. Eddig szerencsére mindig azt választotta közönség, amit mi is nagyon szerettünk volna; remélhetőleg ez most se lesz másként.

Szavazni a zenekar honlapján lehet, ahol az új lemez anyagát meg is hallgathatjátok!

Bakos Dalma