2008. november 16. | Sári Júlia

Sütő Marci (Smárton): Azonnal beléjük szerettem

Decemberben jelenik meg a Smárton Trio legközelebbi, második lemeze Smárton + 1 címmel, ami a Sütő Márton gitáros, G. Szabó Hunor dobos és Kovács Zoltán nagybőgős alkotta hármas formáció Premecz Mátyás billentyűssel való kiegészülésére utal. Az új anyag a pszichedelikus-intellektuális tánczene eddig földerítetlen tájaira kalauzolja a jazzrajongókat, akik a december 20-i lemezbemutató koncerten a Take Five-ban indulhatnak el először erre a túrára – méghozzá feltétlen tánccipőben. Márton napi beszélgetés Sütő Marcival a lemezről, a matematikáról és Natalia Imbrugliával való fájdalmas szakításáról.

Miben különbözik leginkább ez a lemez a 2005-ös Még nem tudom-tól?
- Először is, ahogy azt a cím is jelzi, a trió azóta kiegészült Premecz Mátyás billentyűssel, akivel tavaly nyár óta játszunk alkalmakként együtt, ám most már állandó tagjává vált a formációnak, és a lemezen is minden számban szerepel. Az előző albumon még egyáltalán nem volt billentyűs hangszer, s részben a szintetizátor erőteljes és meghatározó hangzásának is köszönhető, hogy a Smárton Trió + 1 zenéje sokkal teltebb és lendületesebb, mint azelőtt. Nemrégen például a Merlinben a Ninja Tunes-os angol DJ, Bonobo előtt játszottuk az új számokat egy olyan közönségnek, amely nyilván egy egészen más zenei műfaj kedvéért volt ott és töltötte meg a nagytermet, mégis sikerült megtáncoltatnunk őket. Az új számoknak tehát van egyfajta táncos mulatság-hangulata, mindamellett természetesen megmaradt az intellektuális, kicsit pszichedelikus, kicsit érzelmes vetület is a zenében. Illetve a két lemez elkészítésében is voltak különbségek. Az eddigi számok teljesen természetesen, mindenféle erőfeszítés nélkül születtek meg bennem, volt, hogy már fél éve dúdoltam egy dallamot, amikor úgy döntöttem, hogy no jó, ezt most meg kellene írnom. Az új anyagnál pedig többször fordult elő, hogy bár nem gyűlt össze magától egy komplett anyag, eredményesnek kellett lenni, ezért megpróbáltam letisztítani azokat az egyelőre homályos zenei vágyakat és érzéseket, amik alakulóban voltak bennem, s ezekből aztán hosszú próbák és a zenekar közös munkája során vált az, ami.

Milyen különlegességek lesznek még a lemezen?
- Az egyik számban Harcsa Veronika énekel, amelynek a dalszövegét is ő írta, illetve fontos, hogy Premecz Matyi nemcsak szintetizátoron, hanem Hammond-orgonán is játszik, de még egy wurlitzer is megjelenik több helyen. Amikor csak lehet egyébként, koncertekre is visszük az orgonát, csak hát ez egy száz kilós hangszer, amit négyen szoktunk lecipelni Matyi negyedik emeleti lakásából, lift nélkül, így általában mindig szükségünk van még két óra pihenésre, mielőtt játszani kezdünk, ráadásul kisebb helyeken el sem fér az orgona. De a lemezbemutató koncerten a Take Five-ban természetesen ott lesz, és Harcsa Veronika is föllép velünk.

Hunorral évekkel ezelőtt már az Egy Kiss Erzsi Zenében is együtt játszottatok, később pedig egyszerre léptetek ki a zenekarból. Ott ismerkedtetek meg egymással?
- Nem, már csaknem tíz éve ismerjük egymást, és valójában már a Kiss Erzsibe is az ő révén kerültem. Megcsináltunk közösen két lemezt, 2004-ben a Röné álmát, 2006-ban pedig a Kinonot, de utána úgy éreztük, nem tartogat számunkra sokkal többet a zenekar. A két közös lemezből kihoztunk mindent, amit tudtunk, de egy új anyag megírásába nem tudtunk volna belefogni. Persze békésen és jó barátságban váltunk el, mindenki megértette a döntésünket, és azóta is jóban vagyunk Erzsiékkel.

Azóta a Smárton Trió van az első helyen, de mivel foglalkozol még mellette?
- Ami egy ideje állandó, az a Random szerda elnevezésű produkció, amely nyáron az A38 fedélzetén kezdődött, s most a Take Five-ban folytatódik szerda esténként. Ez egy viszonylag kötetlen koncertsorozat, néhány állandó részvevővel, mint Barabás Lőrinc, Premecz Matyi vagy jómagam, de lényegében mindig változó fölállással és elsősorban improvizációs megközelítéssel. Ezen kívül most egy nagyjátékfilm zenéjében is benne vagyok, amelyet a csellós Márkos Albert ír, s többek közt Hunor és Harcsa Veronika is részt vesznek benne. Illetve új fejlemény, hogy az Operentzia nevű zenekarral is elkezdtem játszani, ami egy véletlen folytán alakult így, miután egyszer hallottam őket játszani a Lámpás klubban, és azonnal beléjük szerettem. Pedig ez ritkán esik meg velem.

Szóval a matekra már egyáltalán nincs időd?
- Úgy bizony, a matek ma már nem nagyon jut szerephez az életemben, bár a Zeneakadémia mellett az ELTE matekszakát is elvégeztem. Pedig már akkor biztos voltam benne, hogy zenével akarok foglalkozni, csak hát gimnázium után nem jött még el az ideje, hogy a Zeneakadémiára jelentkezzem. Ezért hát felvételiztem több helyre is, például francia bölcsész szakra, de a matek volt az első helyen, így oda vettek föl. Ha pedig már elkezdtem, folytattam azután is, hogy egy évvel később fölvettek a Zeneakadémiára is. Egyáltalán nem bánom, hogy végigcsináltam, szerintem csodálatos és izgalmas dolog a matematika, de az is kétségtelen, hogy nem ez az én utam.

És van egy másik egykori szenvedélyed is, amit magad mögött hagytál...
- Így van, a trombita, a gitártanulást ugyanis megelőzte néhány év trombitálás. Gimnázium első éveiben azonban átálltam a gitárra, és bár még mindig megvan az a trombitám, amit egykor lurkó koromban fújtam, mert a szüleim nagyon komolyan vették a dolgot, és remek minőségű hangszert vásároltak nekem, most már csak elvétve veszem elő. De talán eljön majd egyszer az az idő, amikor a Smárton Trió zenéjéből már csak egy jó kis trombitaszóló fog hiányozni.

Polgári nyugalomra és rendezettségre vagy élményözönre és rohamos munkamenetre van szükséges a zeneíráshoz?
- Nincs biztos receptem. Az biztos, hogy nem szoktam hosszú időre elvonulni, hogy belevessem magam a munkába, arra viszont állandó szükségem van, hogy kommunikáljak a zenekarral. Bár most tervezem, hogy a város szélén berendezek egy kis stúdiót, ahová bármikor kimehetek, hogy nyugalomban tudjak dolgozni. De persze kell sok élmény is, gyakran merítek ihletet például kedvenc zenéimből, a jazznek meg ugyebár sajátja az adaptáció és a már meglévőből való építkezés, így szívesen feldolgozom azokat a számokat, amiket szeretek. Van például Madonna vagy House of the rising sun feldolgozásom. Persze a munkám alapját elsősorban a saját számok jelentik, de ezek között is akad olyan, amit egy-egy kedvenc dalom ihletett, még ha ezekből nem is olyan könnyű ezt kihallani. Merítettem például a Daft Punk Around the World című számából, de egy Natalia Imbruglia dalból is, még abban az időben, amikor szerelmes voltam belé. Sajnos azóta elhagyott Lenny Kravitzért, de a zenéjét máig szeretem. Az elektronikus zene szerkezete pedig állandó inspirációt jelentenek számomra. Egészen másképp építkezik ugyanis ez a fajta zene, mint a jazz, ahol a téma – improvizálás – téma tengely mentén alakul ki a szerkezet. Itt pedig inkább zenei textúrákról, a rétegek variációiról, harmónia- és dallamstrukturákról, illetve ezeknek az egymáshoz való viszonyáról van szó. Ilyesmit próbálok én is megfogalmazni az új lemezen.

Sári Júlia

A Smárton Trió + 1 legközelebbi koncertjei:
november 18. 21:00 – Take Five
november 22. 20:30 – Toldi Mozi