3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. október 31. | Kerényi Áron

Arató diszkó – Goulasch Exotica: Betyárvizit

Copyright:

Műsorváltozás álmaim lagziján! A Kistehén Tánczenekar visszacsúszott elő-zenekari pozícióba, a fő fellépő szerepét pedig a Goulasch Exotica szerezte meg. MC Hawer, a te napod végleg leáldozott.

Így év vége fele megjelent 2008 egyik legkomolytalanabb, és egyben legszínvonalasabb albuma. A Goulasch Exotica pontosan az, amit a neve sejtet: egy őrült és vicces keveréke a balkáni és magyar népzenének, a kortárs popnak, és az elektronikus zene elmúlt 15 évének. Ezt a katyvaszt semmiképp sem szabad komolyan venni, de szerencsére ők sem veszik magukat túl komolyan, elég, ha csak betesszük a lemezt, az első szám rögtön egy Star Wars-os John Williams feldolgozás, természetesen dorombra és nagybőgőre.

Az egész produkció alapját a három dj, Jutasi, Nafta, és Suefo adják, és rájuk épül szinte egy egész multiinstrumentalista népzenekar. Ez a képlet (tradicionális népzenét 21. századi köntösbe bújtatni) egyáltalán nem új, mégis mindig volt és van piaca. Ugyan ez az első fizikai megjelenése a formációnak, mégis már bejárták egész Európát, játszottak a legfelkapottabb world-, jazz-, folk-, vagy éppen break-előadók előtt és után, mint ahogy már anno itthon is nagy népszerűségnek örvendtek a Goulasch Exotica Djs bulik.

Az albumot végighallgatni pedig jó. A Star Wars-os felütés után végig érdekes és vicces tud maradni, a legkülönbözőbb népi témák közt csapongva a három lemezlovas mindig biztos kézzel változtatja a klasszikus nótákat igényes tánczenévé. Van itt minden, techno, break, drum’n’bass, de sehol sem zavaró, még akkor sem, ha éppen nem vagyunk az adott stílus legnagyobb rajongói. Valószínűleg ebben áll a sokéves dj tapasztalat titka, hogy a lemezen végig sikerül megtartaniuk az egyensúlyt a hegedű és a sampler között.

Egy komolytalan vicclemeznek azonban vannak korlátai. Tényleg élvezetes meghallgatni egyszer, de aztán elég könnyű rá is unni, ugyanis másodszorra már nem tartogat sok pluszt, mélyebb tartalmakat, hát még később. Nem világmegváltó, nem is experimentális, sőt néhol kicsit sablonosnak is tűnik, de nem is ezeket várjuk tőle. Szórakozást várunk otthon, nagy bulikat a fellépéseken, ezeket pedig meg is kapjuk. Az utolsó szám nem kellett volna oda, a latinos-gitározós témával én nem tudtam mit kezdeni, ezért csak:

A MyMusic értéleése: 6/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky