2008. augusztus 26. | déka

Klasszikusok | Massive Attack: Protection

Azok a szerencsétlenek, akik eddig nem tudták, hogy a kilencvenes évek legfontosabb poporgánuma a Massive Attack, azt sem tudják, hogy az ő legfontosabb, világhírnevet szerző lemezük a ’94-es Protection. Nekik, balsorsú embertársainknak, remélhetőleg még nem késő masszív támadásba lendülve meghallgatni azt a hangot, amiről még a kritikusok sem tudtak mit mondani, csak úgy, hogy új szavakat találtak ki.

A Massive Attack, első albumát (Blue Lines) kvázi brahiból vette fel, legfőbb céljuk az volt az egész projekttel, hogy végre befejezzék. Ehhez képest, stílusteremtő, eredeti és nagyszerű muzsikát alkottak (ez az úgynevezett Bristol Sound, avagy a trip-hop), egy egész generáció számára új utakat teremtve (követőire még magyar példák is akadnak; pl. az Anima Sound System).

Hozzá kell tenni, amellett, hogy a Protection valóban világsikert hozott az együttesnek, utólag kevésbé értékelik legendás alkotásnak a ’98-as Mezzanine-nel szemben. Ezutóbbi annyira erős felhozatallal bír (Teardrop, Intertia Creeps, stb.), és oly egységes koncepcióban, hogy az hozzá képest kissé (de csak tematikailag és stílusában!) széteső Protection sajnos a második helyre kerül.

Mi azért tartjuk a Protectiont mégiscsak a „klasszikus Massive lemez”-nek, mert az eredeti, általuk fémjelzett trip-hop érzés ezen az albumon éli fénykorát, kritikailag és kereskedelmileg egyaránt elsöprő sikert aratva, a Mezzanine már inkább a rock felé mozdul el a sok sötét, kemény hanggal és torzított gitár-sounddal.

Később is megtartott jó szokásukhoz híven, a Protection-ön sem lehet őket egy konkrét zenei stílus kővetőinek nyilvánítani, az R&B-s felütéstől kezdve, a szokott reggae-n és hip-hop-on át, a nagyzenekari és jazz-es ízekkel támogatott elektronikus chill-out-ig terjed a skála, mely utóbbiban egyébként nagy segítségére volt az együttesnek Craig Armstrong kortárs zeneszerző – hozzá kapcsolódik a zongora erősebb jelenléte is a lemezen.

Az 1994-es Protection új múzsával, a Shara Nelsont pótló Tracey Thorn-nal varázsol el, aki rögtön az indító, szerelmes-jellegű, vagy legalábbis erősen az emberi kapcsolatokra fókuszáló nóta keretein belül simogat minket; nemcsak kezeivel (i’ll put my arms around you), hangjával is.

Egyébként a dalok sorrendje a névleges A és B oldalon viszonylag párhuzamos; a Protection párja a hatodik track Better Things. Igen hasonló, lassú R&B alappal és fogós basszusfutammal alapozó, human relations-opuszról van szó, és ezt is Tracey Thorn prezentálja nekünk, akinek stílusa visszacseng majd az ezredvégi nagy utód Sian Evans frazírjaiban (ő, mint tudjuk, a Kosheen dalos pacsirtája).

Az intelligens Karmacoma is, szinte bizarr hangulatú dubosított hip-hopjával, melyben 3D (azaz az „agy” Robert Del Naja) és a később szólóként is sikeres Tricky tündököl, erős folytatás és megleli párját a hetedik szám Eurochildban. Ha már most fogjuk a fejünket, amiért nem tudunk dönteni, a párban álló nóták közül melyik szól jobban, elkeseredésünk csak fokozódni fog.

A harmadik dalban az A oldalon, az „anti-tabula rasa” Three-ben, mely az egyik kedvenc Massive számom, Nicolette Suwoton énekel jazzesen egy kiváló elektronikus alapra, és igencsak érződik a hangján, hogy sok Billie Holydayt hallgathatott. A Three párja a Sly. Hasonló téma és hanghordozás, utóbbiban vonósokkal megtámogatva. Itt sem eldönthető, hogy melyik felvétel unikálisabb. Ne is akarjunk választani közülük!

Az instrumentális szekcióban a Weather Storm és a Heat Miser teljesít, előbbi jazzes improvizáció jellegével ugrik nagyot, utóbbi nyugalmas, minimalista-repetitív jellegével hozza a várt szintet, és hogy Horace Andynek (a társulat legidősebb tagjának) is teret hagyjanak, az utolsó számok mindkét oldalon az ő reputációját gazdagítják.

A Spying Glass a mai napig legmulatságosabb és egyben legnyomasztóbb belterjes felvétel, mely elhangozhat egy dub-muzsikát kultiváló teaház füst-áztatta, világos falai között, a záró feldolgozás pedig Morisson hagyatékára ad méltó, új köntöst. A Light My Fire live-ban szerepel, és egyáltalán nem hat idegenül, bár sokan nem szeretik.

Az albumon tapasztalható sokszínűség felvet bizonyos kérdéseket, jelesül; egy ilyen, két nótánként eltérő hangvételű szomorkás dalcsokor hogyan alkothat mégis sikeres, egységes és egyedi albumot? A választ azonban sajnos még mi sem tudjuk.

A sűrű gandzsaszagba és rasta-filozófiába burkolt mondanivaló nem mindig elég a konszenzushoz, de annyi biztos, hogy simulékony, megnyerő, stílusos és laza körítéssel tálalva a legkülönbözőbb részek is összeforrott egészet képezhetnek. Sőt! A világ is sokszínű, mégis egész. Talán ezt a pacifista üzenetet közvetíti felénk a Massive Attack. Ez esetben a lemez a mi védelmünkre is született; lehet, hogy tanulnunk kellene belőle?

déka

A MyMusic értéleése: 9/10

Massive Attack: Protection
(1994. szeptember 2. 48:57 – 10 szám Circa/Virgin)

1. Protection (Vowles / Del Naja / Marshall / Thorn) – 7:51
2. Karmacoma (Vowles / Del Naja / Marshall / Tricky / Norfolk / Locke) – 5:16
3. Three (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Suwoton) – 3:49
4. Weather Storm (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Armstrong / Harmon / Napoleon / Lloyd / Murray) – 4:59
5. Spying Glass (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Andy) – 5:20
6. Better Things (Vowles / Del Naja / Marshall / Thorn / Watt / Brown) – 4:13
7. Eurochild (Vowles / Del Naja / Marshall / Tricky / Norfolk / Locke) – 5:11
8. Sly (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Suwoton / Goldman) – 5:24
9. Heat Miser (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / de Vries) – 3:39
10. Light My Fire (live) (The Doors) – 3:15