2008. augusztus 4. | Velkei Zoltán

X-Press 2 – Raise Your Hands (The Greatest Hits) Videó!

X-Press 2 – Raise Your Hands (The Greatest Hits) | Tizenöt évnyi zenélés után best of-lemezzel jelentkezik a londoni szuperklubkultúra egyik vezérformációja, az X-Press 2. Az acid house és rave éra partyélményeit felidéző címmel ellátott duplacédés válogatás (Raise Your Hands) kuriózum a maga nemében: az egyértelmű rádióslágerek mellett gondol a rajongótábor keménymagjára is, és tartalmazza a legmasszívabb parketthimnuszokat.

Rocky-t, Dieselt és Ashley Beedle-t, avagy az X-Press 2 trióját az acid house-őrület és a warehouse-partik hozták össze a nyolcvanas évek végén. Kezdő és lelkes zenészekként tagjai voltak annak a földalatti szubkultúra csírájának, amiből aztán a következő évtized szuperklubjai, valamint a világhírű DJ-k és producerek kihajtottak, ők azonban valahogy soha nem tudták igazán elhagyni Londont, és ezért talán nem tettek később akkora ismertségre szert, mint más kortársaik. Eleinte csak baráti kapcsolat volt közöttük, nem zenei: hármójuk közül Ashley Beedle vitte a legtöbbre, még külön szerzői albumot is megjelentetett, majd hosszú kihagyás után tavaly több tizenkétinchessel is visszatért.

Mindazonáltal hamar rájöttek, hogy nem csak emberileg, hanem zeneileg is sok közös vonás van bennük, ezért első körben remixek készítésébe kezdtek Ballistic Brothers néven a kilencvenes évek elején. Az álnév a könnyedebb témák megjelentetésére szolgált: az akkoriban virágzó acid jazz, triphop és downtempo stílushármas elég inspirációt nyújtott ahhoz, hogy végül két albumot is írjanak, de, mint ahogy a cikkből is sejthető, végül mégsem ezzel futottak be. Nem tudtak ugyanis az időközben X-Press 2-vá átalakuló tagok hátat fordítani a partiéletnek, ezért idővel mondhatni lenyomták a négynegyedtémák a chillezést, s ahogy mondani szokás: a többi már történelem.

A Raise Your Hands rendkívül ízlésesen összeállított dalgyűjtemény. A legnagyobb rádióslágerükkel indít (a David Byrne-vel, azaz a Talking Heads énekesével készített Lazy-vel, ami 2002-ben a brit nemzeti slágerlista második helyéig küzdötte fel magát), és a második legnagyobbal zár - vagyis a 2006-ban rögzített, kissé baleárikus hangzású Witchi Tai Tóval, amiben Tim De Laughter, brit körökben a múlt évtized egyik kultikus alterrock bandájának, a Tripping Daisynek a frontembere énekel (a felvétel egyébként a Kaw indiánok egyik tradicionális kántálásából használ fel részleteket, innen ered a címe is). A kettő közt pedig ott vannak a legnagyobb X-Press 2 munkák: rögtön a Lazy után az 1993-as London Xpress szól, ami a house-nak mindmáig egy meghatározó darabja, de nem hiányzik a párja, a Musik Xpress és a stílus tech-esebb iránya felé kitekintő Smoke Machine és Muzikizum se.

A kiadvány legpulzálóbb darabja a félúton található AC/DC, ami nemcsak egy energikus tánctérbomba és biccentés Ausztrália legnagyobb rockbandájának, de ezzel a szerzeménnyel lelt új kiadóra is az X-Press 2 a Skint személyében (náluk van leigazolva Fatboy Slim is), miután a kilencvenes évek ikonikus dance kiadója, a Junior Boy's Own pénzügyi okok miatt ideiglenesen megszűnt. Az ütős és gyors alapok iskolapéldáját mutatják annak, hogy milyen hangzás uralkodott Anglia szuperklubjaiban akkoriban; a kiállások pedig a kor másik nagy stílustalálmányával, a bigbeattel pacsiznak egy nagyot.

S ezzel még mindig nincs vége: euforikus a hangulat a Kill 100 alatt, aminek a sötét vokálja a Depeche Mode-ra emlékeztet, és az már csak slusszpoén, hogy Carl Craig annyira belenyúlt a dalba, hogy a kritikusok egyöntetűen az elmúlt pár év legjobb detroit techno felvételének tartják a remixet (természetesen a második lemezen hallható). A hetedik helyen tanyázik a Kurt Wagnerrel (Lambchop) közösen írt gospel house gyémánt, a Give It, ami talán egy kissé megkésve érkezett válasz Fatboy Slim Song For Shelterére, de a felvétel értékéből ez mit sem von le. A vége felé ráadásul egy szám erejéig megvillantja az X-Press 2 a tudását a törtütemek terén is: az Afrika Bambaataaval közösen megálmodott Fire egy vadonatúj dal, és annyira súlyos, hogy a bigbeat/breakbeat átmenetben szerintem ölni tudtak volna érte a DJ-k.

A második korong a remixeknek ad helyet, és talán nem olyan korszakot meghatározó az összeállítás, mint az első, de kiváló átiratokból nincs hiány. A fentebb már említett Carl Craig remix mellett Radioslave, Switch és Fatboy Slim újrák találhatóak, illetve olyan klasszikus X-Press 2 átdolgozások, mint a Nitzer Ebb – Join The Chant, Kelis – Milkshake, vagy Missy Elliot We Run This-e. Rocky, Diesel és Ashley Beedle tehát megmutatta, hogyan kell zseniális best ofot csinálni, és csak remélni merem, hogy a szeptember elsején megjelenő Chemical Brothers válasz (Brotherhood) méltó lesz erre.

A MyMusic értékelése: 9/10

Velkei Zoltán