3422 artistes 12339 MP3 á télécharger
Catégories
Hirdetés
Lemezkritika

2008. augusztus 1. | Velkei Zoltán

Defected Presents Charles Webster

Copyright:

Defected Presents Charles Webster | Hosszú pályája ellenére először jelentkezik mixválogatással a nottinghami Charles Webster, akit kiváló DJ szettjei mellett leginkább a Furry Phreaks-ből ismerhetünk. A Defected Presents Charles Webster című, három mixet tartalmazó kiadvány, amolyan mindenes megjelenés: a koktélhouse-tól kezdve a soulon át egészen az ambientig minden van rajta, és egy percre sem csúszik szét.

Mióta az elektronikus zene alatt már nem csak a kezdeti, egyenes stílusokat értjük, és a house-ból meg a technóból intézmény lett, egyre fontosabbá válik az önmeghatározás és a valahova való tartozás, mind a partizók, mind a művészek részéről. Különösen nagy a törekvés a house háza táján, ahol a szcéna csak mostanában kezdi megismerni és elismerni azokat a neveket, akik igazán sokat tettek a stílusért az elmúlt tíz-húsz évben. Úgy tűnik, hogy az underground fogalma 2008-ra már a gyökerek közt sem létezik: még a legszerényebb, a hírnevet és csillogást sokáig mindenáron elkerülő DJ-k és producerek is szeretnek mostanában előjönni, és sütkérezni egy kicsit a rivaldafényben.

Charles Webster a house-körökben méltán híres Defected kiadó portrésorozatát választotta a bemutatkozásához, és rögtön három lemezen keresztül prezentálja magát a hallgatóknak. A kiadvány meglehetősen tematikus: az első korongon Webster DJ oldalával ismerkedhetünk meg, a másodikból megtudhatjuk, hogy mit szeret hallgatni a fellépései után, a harmadik mix pedig producerként ábrázolja a brit művészt. A végeredmény olyan, mint valami időtérkép, amin visszafele haladva megfigyelhetjük azokat a dolgokat és hatásokat, melyek a szerzőt azzá formálták, akit manapság Charles Websterként ismerünk.

Az első szett a tengerentúli inspirációk gyűjteménye: kisebb részben a kilencvenes évek brit house/progresszív irányzatok és javarészt a San Franciscóban eltöltött pár évből felszedett deep house vonások érvényesülnek egy kifejezetten lazulós, koktélozással egybekötött órában. A bevezető számokon érződik az a fajta elvágyódás, ami a nyolcvanas évek végén a legtöbb angol fiatalt magával vitte pár évre Amerikába (vagy legalább Ibizára): az összetartozást és szeretet sugalló house felvételek tetőpontján a klasszikus Blaze acapellát hallhatjuk (Do You Remember House?), ami a lágy, bólogatós ütemek és a finomra polírozott hangok segítségével sikeresen hipnotizálja a hallgatót a mix további részére, ami Webster kint megismert barátainak állít emléket. Többek közt a tinédzserkori példakép, azaz Ken Dixon Jr. (Moodyman), valamint Sandy Rivera (Kings Of Tomorrow) és Rosie Gaines a korong főszereplői, de már feltűnik egy szám erejéig a Furry Phreaks is, ami Charles Webster és a rendkívül fiatal san joséi énekesnő, Terra Deva kollaborációja, és ami nagyobb teret kap a harmadik lemezen. S célszerű is ezzel folytatni a kiadványt, ha nem akarjuk, hogy megtörjön a hangulat íve. Magam sem értem, hogy a Defected miért nem a lustálkodós mixet hagyta hátulra, de annyi baj legyen; az első hallgatás után úgyis mindenki összeállíthatja a maga sorrendjét.

A produkciós lemez felér akár egy szerzői albummal is. A tizenkét számból tíz exkluzív, s Webster különböző korokban és alteregók alatt készített szerzeményeit, remixeit tartalmazza. Az első pár szám a gyerekkori indie és ambient rajongásról tesz tanúbizonyságot az electroakusztikus és soul dalokkal, melyek közt az egyiken maga Robert Owens énekel. A jó negyedórás felvezetés után aztán megjön a tempó: két fantasztikus Furry Phreaks szám (Want Me Like Water, All Over The World), amit a lo:rise-os downtempók követnek. Ezután kicsit megfárad a matéria, és a végén az embernek már olyan érzése van, mintha különösebb ötlet nélkül, csupán egymás után dobálva jönnének a remixek, de az összhatást „szerencsére” csak annyira rontják el, hogy egy újabb kiváló mix után csak egy szimpla jóval van dolgunk, amit a kettes lemez már színvonalban nem tud megemelni. Ezen a korongon kerülnek először kimagasló fölénybe az idegen előadók, mi sem bizonyítja ezt annál jobban, hogy tizenhat számot hallhatunk. A felsorolás talán egy kicsit túlságosan is eklektikus már, de Webster nem nyúl mellé a szelekcióval: a Plaid, Vashti Bunyan, a Black Sabbath, D'Angelo, Brian Eno, Steve Reich, Kate Bush, Tracey Thorn, Tom Waits és a The Cranberries is képviselteti magát egy-egy darabbal, az összhatás pedig inkább az ambient/folk felé húz az instrumentális témák miatt, mintsem a downtempós chillout elektronikus világa felé. Jó, de nem korszakalkotó.

Azonban mégis az ilyen különlegességek miatt érdemes megbirkózni egy ekkora terjedelmű kiadvánnyal. Ha nem is minden pillanatában tökéletes, de mindenképpen változatos és rendkívül egyedüli, igazolva ezzel a szerző helyét a szcénában. Belőle nincs még egy, miképpen a Defected Presents Charles Webster célba ért.

A MyMusic értékelése: 7/10

Velkei Zoltán

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky