2008. június 27. |

Belmondo: Hogy nézel rám?

Vajon tényleg ennyire zavarta Czutor Zoltánt az a „kritikai észrevétel”, hogy mindig is messze állt a (magyar!) popularitástól? Mert most, a Belmondo zenekar új lemezével sikerült megközelítenie azt, aminek nem tudjuk, örüljünk-e vagy sem – bezzeg a nők!

Az új Belmondót már minden sármra éhes célszemély beszerezheti a szaküzletekből, s bár nem felfújhatós, énekelni legalább tud. Kapacitása 14 dal (más témában nincs adatunk!), ami nagyon dicséretes a nálunk sztenderd 10-11 számos lemezmezőnyben. Az első nagy hódító hadjárat (Él ilyen Alien) után két évvel az öttagú funkygroup most nagy ígéretekkel tért vissza, amiből az eklektikát ugyan megkaptuk, de valahogy az eredetiség elmaradt. Az egyébként megszokottan profi, ötletes szövegek sorai közé elcsépelt fordulatok is beszivárogtak, és valahogy a témák sem olyan érdekesek már, mert minden második zenész ugyanerről énekel: „zöldszemű szörny, akit nem viseltem el tőled sosem”, „megszokod, vagy utálod a gépet”, „mennyit ér ma az a fránya becsület”, stb. De hogy az eklektikusságot is bizonyítsuk: „ma akcióban csupa diszkónt-elkárhozás”, „rájár a rúd, pedig belé szeretné, hogy járjon”, „hogy nézel rám?, egy eszközként a köz közében”…

Ezek után nem hagy nyugodni a kérdés – és igen, tessék felkészülni, mert most megint a Nyerssel jövünk! -, hogy egy olyan dalszerző, akinek a háta mögött van már mondjuk egy „Fényre csúnyuló lányok”, vagy egy „Rádióbarátság” (hogy csak szolidan példálózzak), miért akarja mindenáron megkaparintani a magyar popközönség 12 éves szintű, sikoltozó-olvadozó rajongását. Isten ments túl sokat elvárni egy könnyed stílusú, egyszerű, tanulható refréneket skandáló műfajtól, de akkor miért csodálkozunk azon, ki hogy néz a másikra, és hogy milyen „rocksztároktól” hangos a tv? És egyébként is: ha ennyire szeretnénk falatozni a magyar pop (lejárt szavatosságú) húsosbödönéből, miért is ítélkezünk celebekről már a menza bejáratánál, és miért akarjuk azonnal megmagyarázni az albumdebüt klipünkben, hogy nyugi, azért ezek a valakik is csak emberek. A hiteltelenség nem megbocsátható, még akkor sem, hogyha egyébként a 14 számos lemezről egyetlen egy nótát sem tudnék nélkülözni, mert így egységes az anyag a maga enyhén közhelyes ízével, zeneileg pedig teljesen profi munka! A két ballada (Húzza, húzza; Kész) például kifejezetten jól sikerült, nagyon feldobja az albumot, és itt valahogy a mondanivaló egyszerűsége sem zavarja a fülemet.

Összefoglalva azt tudom elmondani, hogy abszolút szerethető a Hogy nézel rám 14 szerzeménye, és lehet, hogy csak én vártam túl sokat tőle. A Bízd csak ránk-ba például akarva-akaratlanul is belehallok némi Nyers-nosztalgiát, de azért ez már nem ugyanaz a banda, nem ugyanaz a „jó kis társaság”, és nem is kell, hogy az legyen. Ez egyszerűen csak egy másik út, és tényleg nem mindig ide kellene kilyukadni - mi is tudjuk -, de hát az elvárások makacs dolgok… És azért, kedves Czutor tanár úr, aggodalomra semmi oka nem lehet: érdekli az embereket, még mindig szeretik Magát, és útban van már az a „pozitív is a szar után”!

Fedor Nóra

A MyMusic értékelése: 7/10