3422 trupă 12339 MP3 a descărca
Categorie
Hirdetés
Lemezkritika

2008. június 24.

Anti Fitness izé

Copyright:

A jól időzített médiafelhajtás végső ejakulációjaként végre megjelent, és meghallgathattuk az Anti Fitness Club bemutatkozó lemezét. A komoly anyagi és média hátszéllel induló produkció gyökereit egy korábbi cikkben már boncolgattuk, most pedig maga „A” lemez kerül terítékre.

Kissé visszafogva nyúlunk bele a témába, nehogy az Anti Fitness Club körül gerjesztett hisztéria hardcore arcai fáklyát és vasvillát ragadva jelenjenek meg a szerkesztőség előtt, bár az internet generáció AFC rajongásban érintett szegmense nehezen tudna akár egy fáklyát is meggyújtani, és a vasvillára is a wikipédián keresnének rá, a kerti szerszám szaküzlet helyett.

Zsidró hajak ide, SzabóZé oda, egy valami előtt fejet kell hajtanunk. Az utóbbi pár év egyik legokosabban felépített és menedzselt produkciójáról van szó, és kétség nem fér ahhoz, hogy van kereslet egy AFC jellegű, múlttal rendelkező, és befutni kívánó kompromisszumképes zenekarra.

A recept annyiban változott az elmúlt évekhez képest, hogy a fenntartható hitelesség érdekében egy már működő zenekart fazoníroztak meg zeneileg, és külsőségekben egyaránt, a mai igényeknek megfelelően ahelyett, hogy egy válogatásra pazarolnák az időt… A korai punk vonalat a siker érdekében feladó csapat bekopogott Szabó Zé producer zeneszerzőhöz, akinek segítségével a megfelelő röppályára állhattak a srácok, a magyar média planétája körül. A nyitó tétel, a Még vár ránk ez a Föld, papíron Szabó Z Orbán tamás szerzemény, a gyakorlatban kísértetiesen hasonlít Hanna Pakarinen: Leave Me Alone című dalára, kicsit sem áthallás szinten.

A dal igazi sláger, nem lennék meglepődve azon, ha szerződésben lenne rögzítve, hogy a Szabózé által hozott dalokból készülhet klip. A nyitó tétel egyébként rendben lenne, ha a dobhangzás nem lenne agyongyilkolva effektekkel, és ha mondjuk, többet látnánk a srácokat környezetvédeni, - pl. közös szemétszedés patakpart takarítás - akár a rajongótáborral együtt, ha már ilyen szívhez szólóan énekelnek arról, mivé lesz szeretett planétánk. A gitár feltámad néhány dalban, de elég rövid pórázon tartják, ahogyan az énektémákat is. Tomi- az AFC motorja – próbálja hozni a modern punkrockhoz köthető rajzfilmhangot, de csak beszorított torokból történő éneklés. Szó, mint száz, ha a dög és a gitár dominálna a szoft pop életérzés a dobgép és a zongora helyett, ahogy arra pl. a The Grenma ügyesen ráérzett, akkor még akár nagyobb jövőt is jósolnánk nekik, mint három év.

AdDig szOkJUnk hozzá az iRrItálÓan hÜlyE KIs és nAgyBetű aLkAlmazásHoz, vagy hallgassunk inkább zenét.

SaVas HenRik

A MyMusic értékelése: 3/10

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky