Na most figyeljen mindenki! Megvan a svéd trónörökös...

Lykke Li: Youth Novels | Pedig nagy a harc, tényleg. Svédország zenei exportja, illetve annak színvonala legalább olyan nehezen magyarázható jelenség, mint Izlandé. Mégis: új csillag tűnt fel a sarki fény alatt. Informatív jellegű kritika.

share
kapcsolódó linkek
- Lykke Li

A svéd popzenének komoly nagy múltja van a mainstream szórakoztatóiparban. Azt hiszem, senkinek sem kell magyarázni az ABBA 70’-es illetve a Roxette 80’-as/90’-es évek diszkójában betöltött szerepét. Valószínűleg maguknak a svédeknek is elegük lett belőle, hogy csak a kevés üzenetet hordozó, és így könnyen befogadható zenékkel kapcsolódott össze a nemzetük, mert a kilencvenes évektől kezdve máig nagyon erős a kemény rock és metál vonal is az országban. Olyan zenekarok indultak el innen, mint a Hammerfall vagy az In Flames. Az ezredforduló után pedig idomultak a közízléshez, és megjelentek az alternatívabb indie rock/pop zenét játszó előadók is. Napjainkban legnagyobb exportcikkeik a könnyedebb Peter, Bjorn and John és az egy szál gitáros José Gonzales, valamint a fesztiválok kedvelt koncertzenekarai, a Hives illetve a Mando Diao.

Ebből a mezőnyből kezdett kiemelkedni a tavalyi év vége fele egy fiatal hölgy, akinek a Little Bit c. száma elárasztotta az összes külföldi blogot és alternatívabb rádió-állomást. Idén februárban pedig megjelent bemutatkozó albuma, a Youth Novels, ami felett mellesleg Björn Yttling bábáskodott (a fentebb említett zenekarból). Azóta Lykke Li Angliában és Észak-Európában turnézik, mindenhol elkábított rajongókat és kritikusokat hagyva hátra.

Az album első single-je a Little Bit volt az, amivel az énekesnő betört a pop-piacra, okosan a zene-blogok felől közelítve. A szám igazi 2007-’08-as indie sláger, folkos alap, kis zakatolás a háttérben, és az éteri, mégis hétköznapinak ható énekhang. A második kislemez, az I’m Good, I’m Gone a kemény ütemeivel és a robottá torzított vokállal biztosít arról, hogy ez a produkció élőben is megállja a helyét, és még táncolni is lehet rá. Az egész lemezre végig igaz, hogy az alaphang ez a kedves, folkos, nyugalmas zene, de nem hagy teljesen lemenni alfába, 2-3 számonként van benne egy ébresztő is (pl. Breaking It Up). Összességében ez a 45 perc egy ideális indie albumhossz, nem unja meg az ember, és csak amikor vége van, akkor jövünk rá, hogy elfelejtettünk leszállni a buszról.

A MyMusic értékelése: 7/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer