2008. május 28. | Savas Henrik

Woodstock 3 nap béke és zene

Rejtett kincsek a dvd turkálóból vol. 2 – Woodstock 3 nap béke és zene (Rendezői változat) | A műszaki hypermarket láncok egyik előnye, hogy a raklapnyi leértékelt dvd szemétben könyékig turkálva, néha elénk vet a sors olyan filmeket, amiket kár lenne veszni hagyni. Ez a sorozat az ilyen cuccokra hívja fel a figyelmet.

Koncertfilmként azonosítják, pedig attól jóval több. Kordokumentum, egy, jövőre 40 éves esemény képi lenyomata, rendezői változatban, 216 percben, dvd-n.

Woodstock.

A domboldalon, amíg a szem ellát hippik tömegének kavalkádja. Sár, Hendrix, Joplin, és társaik. Marihuanás cigi, lóhajú szakállas fickók és indiánszerkós batikolt pólós csajok színes hordája. Legtöbbünknek nagyjából ez ugrik be, amikor a fesztiválok fesztiválja kerül szóba. A dokumentumfilm által olyan szegmensből közelíthetjük meg a hippik kultikus, egyszeri, és megismételhetetlen találkozóját, ami ha nem is más, de jóval érdekesebb szemszögben mutatja be a fesztiválok fesztiválját.. 1969-et írunk, Milos Forman Hair mozijára még egy évtizedet várni kell. Helyszín: a New York állam-beli Bethel városka melletti mező. Itt rendezték meg a hivatalosan Woodstock Music and Art Festival ként bejegyzett fesztivált.

A 243 hektáros földterületet gazdája, Max Yasgur farmer nem sejtette, ahogyan a többi helyi sem, hogy az 50 ezer dollár bérleti díjért cserébe mekkora felfordulást kap, az idáig. Még Eric Cartman, a South Park hippi gyűlölő figurája is elégedetten csettintett volna ekkora kihívás előtt. A vártnál özel négyszer annyi ember gyűlt össze. Ennek ellenére erőszakos cselekmény nem történt, szemben a 30 évvel később megrendezett újkori Woodstockkal szemben.

A film.

Maga a dokumentumfilm, a maga nettó 216 percével azok számára lehet érdekes, akik túl tudnak lépni az alapokon, és érdekli őket a fesztivál fonákja is. . Michael Wadleigh rendező jó munkát végzett, egy magánhadseregre való munkatársat dobva be a sűrűbe, köztük Martin Scorseset, aki vágóként dolgozott be. A terepre rászabadított munkatársak jó munkát végeztek, kamerájuk hűen adja vissza nemcsak a koncertek, de az adott napszakok hangulatát is. Láthatunk mélyinterjút a mobil wc tisztító szakemberrel akció közben, tanúi lehetünk annak, hogyan ácsolják a legendás forgószínpadot, és a minimalista színpadi fedést. Érdekes látvány a híres mező még épségben, annak lelakása előtti, idilli zöld állapotában. Majd félmilliós hippiáradat jő, és péntek délutántól hétfő hajnalig tartó nagy mulatozás veszi kezdetét. A jó szemű stábnak köszönhetően láthatunk hangulatos élőképeket: délelőtti tai chi és jógaedzést, szörfdeszkán pacsáló hippiket a közeli tavon, akik ma már valószínűleg többnyire nyugdíj előtt álló polgárként élik dolgos hétköznapjaikat.

Itt látni először az a fajta osztott képernyős vágási technikát, ahol két mozzanatot követhetünk végig egy jelenetben. Ez a stílus köszön vissza az Illés búcsú koncertfilmjében is, de a 24 című sorozat is erre a technikára épít. Ilyen a szervezőkkel készített beszélgetés, ami közben a másik kockában fiatal párt filmeznek messziről, ahogy nekikészülnek a szabad szerelem gyakorlásának. Az eső eleredtével (alapszabály, ha egynaposnál hosszabb a szabadtéri fesztivál, akkor tuti esik) láthatjuk, hogyan válik sártengerré a helyszín, és itt lett dokumentálva először, a – azóta esős szabadtéri fesztiválokon hagyománnyá nemesedett- sárba nekifutásból hason csúszás sportága is.

A film attól emberi, és nézhető, hogy nem egy szimpla koncertfilm. A fellépő sztárok bár zenéik végig hallhatóak a 3 és félórás anyagon, nem főszereplők, hanem az egésznek részei.

Mindez olyan szemszögből, mintha mi is ott lennénk a helyszínen, vidám, spanglitekerő hosszú hajú arcok között. Pár vágókép erejéig felbukkannak rendőrök, és persze készül pár interjú a helyi lakossággal is, de biztonsági orkokat sehol nem látni. Ahogyan a mai fesztiválokra jellemző reklámdömpinget sem. Ez tényleg a nyugalom – marketingmentes.

Láthatjuk Janis Joplint, ahogy helikopterből kiszállva végigsétál a backstage-ig vezető gabonamezőn, Joe Cockert csillagmintájú magas sarkú cipőben, az ifjú Santanát, és Hendrixet. Láthatjuk a feszt utolsó pillanatait, zárójelenetként a szemétszedő fiatalok mellett a hátizsákos párt, akik egy talált tornacipőt próbálgatnak, melyikük lábára jó. Tájkép egy háromnapos ütközet után.

A negyven évvel ezelőtti felvételek a vártnál jobb élvezhető minőségben tárja elénk Woodstock hangulatát. Akit nem zavar a kamerák miatt időnként váltakozó képarány, és a magyar felírat hiánya, az mindenképpen szerezze be, magának.

Béke!

Savas Henrik