Miért is imádtuk meg a Buena Vista Social Clubot?

Rejtett kincsek a dvd turkálóból vol.1 | A műszaki hipermarket láncok egyik előnye, hogy a raklapnyi leértékelt dvd szemétben könyékig turkálva, néha elénk vet a sors olyan filmeket, amiket kár lenne veszni hagyni. Ez a sorozat az ilyen cuccokra hívja fel a figyelmet.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Buena Vista Social Club
kapcsolódó cikkek

Indításként jöjjön most egy zenés kult dokumentum mozi, egy kulturális road movie, a Buena Vista Social Clubról készített remekmű.

Ry Cooder filmzeneszerző a castroi rezsim nyugdíjas ligájából összeszedett idős zenészekkel 1996-ban összehoz egy lemezt, amivel újra a világfigyelem középpontjába helyezi a Karib térség, és magát a kubai zenét. Az album hatalmas világsikert arat, 4 millió példányban kel el. 1998- ban Ry visszatér, hogy rögzítsék a sokáig utcai cipőpucolóként dolgozó szenzációs énekes, Ibrahim Ferrer szólóanyagát. Eme portyára vele tartott a német filmes cimbora, Wim Wenders aki mindezt filmre vette. Az eredmény pedig egy bármikor újranézhető hangulatos koncert dokumentumfilm, benne kézikamerás, életszagú home videó bejátszások Kubának arról az oldaláról, amit a Győzike sóban soha nem láthat az ember. Az ország valódi arca, az amcsik által hátrahagyott oldtimer autók, régi házak, csóróság és boldogság fura mixtúrája látható, annak málló vakolatú valóságával.

Helyi életképek sora adja meg a film savát borsát, amitől a százperces alkotást a kult ligába helyezi. A két stúdiófelvétel között egymást froclizó, dámát játszó öreg zenészek, a házi oltárt rummal szentelő Ibrhim Ferrer, aki a hetvenen túl még mindig tele életkedvvel, szivarral/itallal a kézben beszél múltjáról, a közös munkáról, Rubén González zongorista 8 éves balerináknak és iskolás tornász lányoknak zongorázik egy grófi kastély nagyterméből átalakított tornateremben, mindezek aláfestéseként a senior zenészek muzsikái szólnak.

Hihetetlen hangulata van, az ember már nyúlna otthon a rumosüvegért, de minimum kétszer háromszor újranézi az interjúkat, amin belül kiderül, hogy sikerült összehozni a társaságot, mi alapján és hogyan indul világhódító útjára az ezredforduló máig egyik legnépszerűbb kezdeményezése.

Koncertbejátszások Amszterdamból, New York-ból, road movie a városnéző zenészekről, akik harminc év után újra világot láthatnak. Vicces, ahogy az öregurak megcsodálják egy lemezbolt kirakatában a South Park figurák mellett Louis Armstrong figuráját, látszik rajtuk az a természetes érdeklődés, ami csak azokra az emberekre jellemző, akik négy millió eladott példány után is önmaguk tudtak maradni, és mennyire természetes módon tudtak örülni annak a kirobbanó sikernek, amivel szembesülhettek a hőn áhított koncerthelyszínen, a Carnegie Hallban.

Érdekes, hogy a sikerért megérdemelten járó Grammy díjat viszont már nem tudták személyesen átvenni, ugyanis Amerikára veszélyesnek minősítette őket a szuperhatalom. Bravó.

Az elmúlt tíz évben kubai nyugdíjas zenei klubból többen többször jártak már hazánkban, és sajnos- az átlag életkoruk 70+ volt már tíz évvel ezelőtt is - többen sajnos már elmentek az élők sorából. Remek film nemcsak fanoknak, hanem azoknak is, akik nem ismerték a Buena történetét, múltját, vagy magukat a zenészeket, vagy csak éppen az országgal, és annak népével, kultúrájával szimpatizálnak.

A film spanyol nyelvű, magyar felirattal ellátott, viszonylag kevés plusz tartalommal( werkek interjúk) került forgalomba, de ez utóbbit ne bánjuk,mert a mozi maga a 101 percével extra úgy ahogy van.

Savas Henrik

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább