Elektro ágyban a legjobb... - videó!

Goldfrapp: Seventh Tree | Jó dolog olyan előadók zenéit hallgatni, akik képesek megújulni, és szarnak a velük szemben támasztott elvárásokra, megkockáztatva ezzel az előző, zeneileg más vonalat képviselő album által bevonzott rajongótábor megcsappanását, vagy a kritikusok szájhúzogatós fikaáradatát.

share
kapcsolódó linkek
- Goldfrapp

Az angol Goldfrapp is ehhez a táborhoz tartozik. Azok, akik az előző elektro clashher, táncolós retróglam vonalat várják Alison Goldfrappék új lemezétől, azok csalódni fognak. Viszont ha elég nyitottak vagyunk az újra, akkor az idei év egyik legkellemesebb zenei csalódását élhetjük át.

A tíz dalt tartalmazó Seventh Tree ugyanis igencsak elkanyarodik az eddig tapasztalt elektro pop vonaltól. Kellemes, nyugis, ellazító dalkompozíciókat kapunk hallójárataink masszírozásához, és tudatunk ellazításához. Ez az a lemez, ami hajnali 5- kor partyból hazajövet ringathat 2-es hangerőn elindítva bennünket álomba, félig lebegve ágy és plafon között.

A zenei fordulat egyik oka az állandó megújulásra való igény. Will Gregory, a duó másik fele nyugodtan ráállhatott volna a tömeggyártásra, biztos receptúra alapján, a jól bevált albumok mintájára. De tőlünk nyugatabbra vannak még olyan zenészek, akik nem ücsörögnek babérjaikon, hanem keresik az újat, a be nem járt utat, a felfedezés örömét. Egy unplugged rádiós fellépés hozta az ihletet, az új irányvonalat illetően. Majd csomagolás, felcuccolás a hegyekbe, friss magaslati levegőn történő fél év bezárkózás, dalírás. Vajon mi történne a magyar könnyűzenével, ha valamelyik megélhetési popzenész három hónapra bevetné magát a Bakonyba? Ehhez sajnos túl gyávák és zárkózottak, így marad a bulvárpózolás partykon.

Az eredmény.

Dalcímekre nem bontom le a művet, mert bár a z egyes tételek nem kapaszkodnak egymásba tematikusan, inkább az általuk kiváltott benyomás az ami a legjobban leképezi a Seventh Tree-t.

Itt van nekünk egy tíz dalt tartalmazó csoda. Hangulatfestő – nem hatásvadász –elektro ágyba fektetett akusztikus hangszerekkel megjelenített dalok, amiben a beat ritkán lódul meg, akkor is inkább visszafogottan. Elsőre nem feltétlenül talál be a zene, még akkor sem, ha jó előre jelezték az alkotók, hogy ez most más lesz, mint amit eddig. Ennek az egyik oka talán az, hogy nincsenek fülbemászó refrének, nem találunk olyan darabot, ami videoklipes slágerként kapásból adja magát, de mégis szerethető.

Elsőre teljesen olyan, mint amikor albumok végén levezető jelleggel fel kerülő chill out tételeket szedték volna össze egy csokorba. Majd másodszorra, harmadjára alattomosan belemászik a tudatalattiba, és már a részeddé válik. Nem akar direkt meghatni, nem lesz partyhimnusz a Zépében, bár záráskor biztos jobban lehet standolni a Little Bird-re, vagy bármely más szerzeményre erről a lemezről.

Vonósok, akusztikus gitár. Alison kellemes hangja simogató, nem hittem volna, hogy ilyen természetességgel fordul át a dizsidíva imageből lounge hercegnőbe. Az idei Balatonsound nagyszínpadán július 11-én délután 6-kor, a Quimby előtt, a zamárdi strandon a lenyugodni készülő napsugarakban lazulhatunk jót, Goldfrappra. Addig pedig az easy listening, és chill out lemezgyűjtemény aktuális kedvence lesz, nyári ellazulásra, fröccsel, és/vagy száraz villányival, teraszon.

A MyMusic értékelése: 8/10

Savas Henrik

Goldfrapp: Seventh Tree (2008)

01 Clowns
02 Little Bird
03 Happiness
04 Road to Somewhere
05 Eat Yourself
06 Some People
07 A&E
08 Cologne Cerrone Houdini
09 Caravan Girl
10 Monster Love

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… More

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... More

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. More

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. More

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. More