2008. május 11. |

Boogie Mamma: Mi adtuk az EU-nak a legjobb nőket!

Minden éremnek két oldala van, de jelen esetben azért magam is meglepődtem. Messziről kezdem: a Boogie Mamma zenekarral még jó négy-öt éve ismerkedtem meg egy nevenincs, százötven fős kisfesztiválon, s azóta ők minden Szigeten kötelező program - pedig legkevésbé sem hallgatok ska zenét. Hogy mi a vonzerő? Nos, valószínűleg megkapóan egyedinek éreztem azt a színpadi performance-t, amit Zubreczki Dávid alakított olyan délután 4-5 óra körül a sátorból kikukucskáló, még életben lévő 10-20 embernek. Diktafonra felvett, majd mikrofonba játszott refrének, úszás a (nem létező) közönségen, fetrengés a színpadon, éneklős sprintek a sátrazók körül, meg úgy mindenhol máshol is… talán ennyi elég ahhoz, hogy képet kapjon a Boogie Mamma-laikus. Jah, és ez természetesen nem volt egyedi eset: minden BM koncert így zajlik! Hát mi másra lenne kíváncsi egy újságíró, mint az ilyen fokon pörgő zenészek hétköznapi énjére. Tudásvágyam kielégítve, és jelentem: mosolyognom kellett a tapasztalt ellentéten.

MyMusic: Lassan a fesztiválidőszak szájában vagyunk, így természeten arra vagyunk első körben kíváncsiak, hogy ti hogy készültök a nyári koncert-szeronzra, milyen fesztekre mentek?

Dávid: Vannak megszokott helyek, melyekre kisebb-nagyobb rendszerességgel megyünk, és általában vissza is hívnak, de ezek inkább kis fesztek.
Gábor: A szűkebb értelemben vett fesztiválokra nem megyünk (kivéve a Sziget!), a tágabb értelemben vettekre igen. Előbbit úgy értsd: minimum 3000 fős rendezvény, utóbbi pedig ettől kevesebb, mi inkább ezekre szoktunk ellátogatni.
Dávid: Valójában ez mindig a profi menedzselésen múlik. A lényeg az, hogy a barátságos kis fesztiválokon biztosan ott leszünk!

MyMusic: Beszéljünk akkor kicsit a Békejelről! Ti ott, ha jól tudom, állandó vendégek vagytok, milyen volt az idei afterparty?

Dávid: Hű, az nagyon szuper volt! Vera két zenekarban is énekelt, és a Masszívval is felléptek.
Vera: Nekem ez volt az egyik legjobb Boogie Mamma koncertem!

MyMusic: Pedig azért abból van egy felhozatal, azt azért tegyük hozzá!

Vera: Hát van, az biztos!
Dávid: Az egész afterpartyn kb. 1000 ember volt, a Gödörben ez totál teltház. A dolog apropója egyébként az volt, hogy ezen a napon (március 29-én) jelent meg egy lemez Move! címmel, melyen a budapesti ska-reggae élet színe-java képviselteti magát egy-két számmal, és ennek volt ez az afterparty egyben a lemezbemutatója is. Mi két, de inkább másfél számmal vagyunk rajta: egy saját dallal és egy ír-kelta folkot játszó zenekarral (Gallowglass) írt közös szerzeménnyel. Vera persze két és fél számmal szerepel a lemezen, hisz van rajta egy Masszív szám is.

MyMusic: No, akkor most jönnek a várva-várt kérdéseim! Csak a zenéléssel foglalkoztok, vagy van azért mellette más is? Főleg Vera, mert ugye neked két zenekarod is van…

Vera: Áhh… Nem a zenélésből élünk meg, én például anyakönyvvezető vagyok!

MyMusic: Az egy nagyon szép foglalkozás!

Dávid: Magyarországon az úm. alkotó/alternatív muzsikát játszó zenekarok közül maximum 5-10 az, aki meg tud belőle élni a zenélésből.
Gábor: Az esküvőkön, temetéseken és egyéb alkalmakkor vállalt bulik természetesen javítanak ezen az arányon, de azért a legjobb az, ha valaki úgy zenél, hogy nem arca egy zenekarnak, hanem több projectben is részt vesz – őket hívjuk megélhetési zenészeknek.

MyMusic: De az azért nagyon sok időt vesz el, nemde?

Gábor: Hát igen, de ha ezt szabadabban értelmezzük, akkor ez is egy komplett napi X órás foglalkozás, ami működhet. Ergo meg lehet élni így is a zenélésből, bár én sem tartozom ebbe a kategóriába, viszont hogy valaki itthon egy projectből is meg tudjon élni, ahhoz piszok nagy szerencse kell!

MyMusic: Mindezt csak azért kérdeztem, mert látva a koncertjeiteket, nektek van egy állandó, stabil közönségetek, konkrétan imádnak titeket az emberek. Érdekelt, hogy vajon ez is kevés-e…

Dávid: Sajnos az! Magam is ismerek jó néhány olyan kaliberű zenészt, akikről egyértelműen azt gondolnám, hogy ebből élnek, aztán meghökkenve hallgatom, hogy emellett azért van polgári foglalkozásuk is.

MyMusic: És arra vonatkozólag vannak terveitek, hogy meddig csináljátok ezt az egészet?

Gábor: Szerintem a zenész élet olyan dolog, hogy adja magát, mikor van vége, és ezt nem lehet irányítani.

MyMusic: Azért szokott ez engem érdekelni, mert hallottam már olyat is, hogy valaki határozottan kijelentette, hogy eddig és eddig áll neki jól a zenélés, stb.…

Dávid: Igen, van úgy, hogy az ember látja, hogy az öregek már mennyire gázak a színpadon, aztán amint öreg lesz – mint például mi – akkor meg már nem látja, csak csinálja, és minden átcsúszik a „fiatal vagyok én még” felfogásba.

MyMusic: Apropó, ki a legfiatalabb?

Dávid: Az On, a kürtös srác. Egyébként, visszatérve a zenész életre, szép dolog ez, mert az eleje sem tiszta, meg a vége sem. Az ember egyik nap arra ébred, hogy csinálja, aztán arra, hogy már nem. Szerintem olyan sziklaszilárd elhatározás, hogy „nah akkor holnap fölkelek, és nem nyúlok többé hangszerhez”, nincsen, ez csak egy kamu indok. Pl. én is már annyiszor abbahagytam, és nem sikerült.
Gábor: Figyu, én meg például akkor hagyom abba, amikor akarom!
Dávid: Nekem nem működtek a leállások. Nincs annál rosszabb, mint egy gyógyult alkoholista, és ez igaz az abbahagyásra is!

MyMusic: A közvetlen környezetetek mennyire támogat benneteket? Mert azért vannak köztetek büszke családapák is…

Dávid: Hű, ezzel tele lehetne írni könyveket!

MyMusic: Tudom, azért kérdeztem.

Gábor: Nekem van az anyukám, aki pl. ez koncertemen sem volt még, de egyébként nem panaszkodik… Bár mostanában…

MyMusic: „Édes fiam, mi lesz belőled?”

Gábor: Igen, valami ilyesmi. Ez olyan furcsa dolog, mert szerintem marhafontos a támogatás, és akinek nincs ilyen háttere, annak is meg kell tudni oldania a helyzetet.
Dávid: Hát igen, nálunk ugye feleség, 2 gyerek… Most elég húzós nekik, mert sok a próba és a koncert, vannak megbeszélések is, és ezek mindig esténként, úgyhogy kimaradok.

MyMusic: De azért ugye nem szoktál kamuzni, hogy ha máshová is elmennél néha?

Dávid: Hát ugyan hogy? Hogy kimegyek a fürdőbe, közben leugrok egy koncertre, és egy óra múlva jövök ki? Nem, így nem szoktam.
Vera: Egyébként nagyon rendesek vele otthon, nincsenek ilyen fennakadások!

MyMusic: És visszatérve az aktualitásokhoz: most inkább vidéken koncerteztek?

Dávid: Igen, most indul egy „megye-turné”, azaz minden megyében játszunk egyszer-kétszer 2008 első felében. A gond csak az, hogy mindig tolódik az egész…
Vera: Jah, most ott tart a dolog, hogy egy év alatt teljesítjük a kitűzött célt fél év helyett. Későn kezdtünk hozzá, és azért sok az a 19 megye!

MyMusic: Csak ti mentek, vagy mások is kísérik a zenekart?

Dávid: Ez hol fesztiválokra jön ki, hol úgy, hogy még előzenekar sincsen. Van, ahol ismerünk zenekarokat, és akkor az előbanda fix. De olyan is volt már, hogy maga az előzenekar hívott minket játszani.

MyMusic: Most hányan is vagytok a zenekarban? Hogy jöttetek össze?

Dávid: Most éppen nyolcan vagyunk. De ez egy olyan zenekar, ahol sohasem lehet tudni, épp hányan vagyunk. Előfordult, hogy egy sokadszorra velünk koncertező zenekar mondta, hogy még kétszer ugyanazokat az embereket nem látta együtt a színpadon Boogie Mamma koncerten.

MyMusic: Ez helyettesítés, vagy cserélődés?

Dávid: Mindkettő, mikor melyik. Van, hogy valaki nem ér rá, bár azért a fontos hangszereknek és embereknek mindig ott kell lenniük, mint például nekem, mert az ilyen alap…

MyMusic: A próbáitok is olyanok, mint amit koncerten lát az ember? Mert az azért súlyos!

Dávid: Többnyire… De van, amikor rosszabb! Rosszul próbáló zenekar vagyunk, a koncertjeink viszont jók!

MyMusic: Ez azért még mindig jobb, mint fordítva! Hogy pl. ráparáztok egy koncertre.

Vera: Szerintem az is jó tud lenni. Bár ismerek olyan bandát, akik még a koncertjeik napján is próbálnak, és az már azért durva…
Gábor: Szerintem zenei stílus függő az, hogy mit vár el a közönség egy koncerten. A Boogie Mammánál nem hinném, hogy az emberek vájtfüllel jönnek el a bulikra, mert itt nem az a lényeg, hogy mennyire tiszta, pontos a gitár és az ének. Mondjuk nálunk mindenki mást vár el egy koncerttől, mások a „preferenciái” a közönséggel.
Dávid: Mi elég széles réteget szólítunk meg, valaki a zene, valaki a színpadi show miatt szeret minket.
Vera: Apukám például a szövegek miatt!

MyMusic: Van még valami aktuális infótok? Koncertek, fesztiválok, bármi…

Dávid: Figyelni kell a honlapunkat és a hírleveleinket, hogy éppen hol játszunk. Egyébként, ha már aktualitás: mostanában jelenik meg egy Karafiáth Orsolya szerzői lemez, amelyre egy Boogie Mamma szám is felkerült; az írónő új regényének első néhány példányához jár ajándékba a CD. Új szöveget kapott a dal, és Für Anikó énekli el. Emellett olyan nevek erősítik az albumot, mint pl. a Kaukázus, a Kistehén Tánczenekar, Németh Juci, Péterfy Bori, vagy Palya Bea. Büszkék vagyunk, hogy egy ilyen komoly lemezen is rajta lehetünk!

Fedor Nóra