2008. május 3. | déka

Maszkura és a Tücsökraj: Aki csókolózna a p..áddal

A hazai füstös pub-élet egyik zenei színfoltja a sajátos ízű szövegeiről és egyedi stíluskavalkádjáról egyre ismertebbé váló Maszkura és a Tücsökraj. A Szégyentelen rádiós sikere után a nőimádó lírikus és hűséges lantosa a sokak által várt lemezről mesélt a MyMusic-nak. Lányok figyelem! „Ha bepuszilnak, izgi.”

mymusic.hu: Hogyan verbuválódott a Tücsökraj?
Maszkura: Én már lassan tíz éve foglalkozom rapmuzsikával, és miután Pestre költöztem, találkoztam a Csaba mostohatestvérével, aki ismerte a zenéimet. Ő mondta, hogy a Csaba jazzgitáron tanul, de nincs zkr-a. Sokat dumáltunk, meg sörözgettünk, aztán végül is kinyögtem, hogy jó lenne zkr-ral csinálni ezt a rapet. Csabinak tetszett az ötlet, leültünk beszélgetni, és akkor kiderült, hogy mégsem rap lesz, hanem az én 2000-2002 körül íródott „popféle” zenéim. Úgy gondoltuk, hogy ezzel nagyobb réteget tudnánk megfogni. Így „alakultunk meg”, de a többi zenészt ő szervezte össze.

Tehát a Tücsökraj zenéi a te talonba tett dalaidból születtek?
Maszkura: Persze. Ezekről nem is gondoltam volna, hogy valaha megcsinálom őket. Csak úgy írogattam. Gondoltam „lesz majd egy funky zkr-om” és azzal lehetne ezeket játszani, de végül így nem funk lett, hanem egy ilyen jazz-pop dolog (a Tücsökraj tagjai egytől egyig jazz zenészek - Lakatos Ferenc – elefántcsontokat billentő tücsök, Kertész Csaba - pengetős tücsök, Boros Gábor – bőgőt bőgető tücsök, Révész Csanád – fedőt, fazekat verő tücsök).

Kinek az ötlete volt a húszas évek gengszter-világa outfit?
Maszkura: Már nem tudom. Én ezt a cilindert az utcán is szoktam hordani. A billentyűssel meg szeretjük ezt a roma filinget, a kosztümöket, a lakkcipőt, stb.

Csaba:  Többen mondták, hogy a húszas éveket idézi fel bennük a zenénk. A fotós is ezt említette, és bedobta az ötletet, hogy ilyenekre kellene a képeket is csinálni. Aztán rájöttünk, hogy jó lenne a nagyobb koncertekre is kiöltözni.

Klip várható? Ha igen, melyik számból?
Maszkura: A Szégyentelen „szépenbeszélős” verziójából lesz egy videoklip, reméljük, hogy július végére - augusztus közepére elkészül.

Nem sokára kijön a lemezetek is a Mama Records gondozásában. Hogy jutottatok el idáig?
Csaba: Csaptunk egy olyan napot, hogy beültünk a kocsiba a demo cd-kel, és volt egy útitervünk különböző kiadókkal, rádiókkal. Az utolsó rádió volt a listán a Café, és az volt az érdekes, hogy gyakorlatilag nyitva volt a Nesta (a Radio Café zenei szerkesztője – a szerk.) ajtaja, leültetett minket, beszéltünk, és másnap már hallottuk a Szégyentelent a reggeli műsorban.

Ez így igazán mesés, több helyről is kaptatok visszajelzést?
Maszkura: Konkrétan nem, de a Petőfin is rotációban van a Szégyentelen, illetve a Jazzy-n is a Tiszta Gyümölcs, és az Én c. számunk.
Csaba: Voltak ilyen ironikus fellángolásaink is, hogy elmentünk egy kereskedelmi rádióhoz, hogy „ez a világ legjobb zenéje”, meg hasonlók (nevet), de azt mondták, hogy csak úgy lehetne, ha van lemezünk.

A zenétek sok helyről merít. Vannak swinges, latinos, funkos hangok. Ez a „Tücsökraj-stílus”, vagy még formálódtok?
Maszkura: Nevezhetjük Tücsökraj-stílusnak. Ebbe az irányba fogunk továbbra is menni, egy dal pl. tangó szövegrésszel akár egy keringős refrén-t is kaphat. Mind ilyen kevert, de próbáljuk megoldani, hogy azért emészthető legyen.

Ilyen lesz a lemez is?
Csaba: igen, megpróbáljuk ezt a nagyon eklektikus világot fönntartani, úgy, hogy ne legyen erőltetett. Reméljük, hogy nem az. Izgalmas kísérletezni, hogy egy nótán belül hogy férnek meg egymással egészen más ritmusok.

Szerintetek ennek mennyire van közönsége? Mik a reakciók?
Maszkura: Még nem kaptunk negatív kritikát. De tényleg. Eddig mindenkinek tetszik.

A zene stílusa elvileg mégis inkább az alternatív, underground vonalba sodor titeket?
Csaba: Nem akarunk underground banda lenni, mégis az, hogy – nem azt mondom, hogy jazzt, de –jazzes alapokat játszunk, valamennyire predesztinálja, hogy milyen bázisunk lehet, ráadásul az is nehézség, hogy többnyire ezek a stílusok nem ismertek. Funkot többnyire hallottak a magyarok, ismerik a shuffle-t, meg a hiphop ritmusokat, de mikor elkezdünk egy bossa nova-t játszani, akkor az első, ami az emberek eszébe jut, az Emil Rulez!, ami – nem akarok nagyot mondani, de –  majdnem egy szegénységi bizonyítvány. Magyarországon szinte ők az egyetlenek, akik bossa nova-t játszanak magyar szöveggel.

Minden dalt te írsz?
Maszkura: Igen, de bárki bármikor előállhat az ötleteivel.

Ezek szerint teljes a demokrácia?
Maszkura: Persze. Teljes mértékben. Előfordulhat, hogy Feri, vagy Csaba kitalálnak egy dalt, de nincs rá szöveg. Akkor felveszik, meghallgatom, és itthon, pár méter sör mellett megírom. Így megy ez.

Hogy jött a képbe a liba? (A „csúnyánbeszélős” dalszöveg így hangzik; csókolóznék a pináddal...”)
Maszkura: Hát valahogy be kellett helyettesíteni, hogy játszhassák a rádiók.

Csaba: Tartottunk egy ilyen brainstormingot, hogy mit lehetne „a szó” helyére tenni. Felvetődött a pita is, de vagy tíz szó előkerült még, és a stúdiófelvétel napjáig nem is tudtuk eldönteni.

Mikor csókolóznátok legközelebb?
Maszkura: Május 9., Pótkulcs

déka