Keserédes Anna rumos kólával...

Anna & the Barbies: Medallion | Tökösnek nevezni egy énekes rapper csajt erős képzavar, de talán ez a legelső jelző ami beugrik a Balkán Fanatikból ismert Pásztor Annára, az Anna & the Barbies fronthölgyére. A produkció második albuma a Medallion, a CLS kiadó kötelékében látott napvilágot.

share
kapcsolódó linkek
- Anna
- Anna and the Barbies
kapcsolódó cikkek
- Anna and the Barbies a Morrison's2-ben

A hazai csajos produkciókra jellemző gyerekbetegség, hogy nem tudnak elvonatkoztatni a másolt külföldi példától, de ebben az esetben nem itt lóg ki a lóláb. A gótikus halálmetál elemeket felvonultató borító megtévesztő lehet azok számára, akik a külső alapján választanak a boltok cd polcairól. A zenei kavalkád elég összetett: kevéske rock, annál több hip-hop, spanyolos flamencós zenei betét, dancehall ízű csajos becsípett mulatozás, és találunk keleti hastáncos hangulatra hangolt tételt is.

Ha elmerülünk Annánk pályafutásának részleteiben, akkor választ kapunk arra is, miért váltogatja folyamatosan a spanyol angol és magyar dalszövegeket.

A kapott eredmény viszont nem a legszerencsésebb leosztás, ugyanis a sok bába – az összehalmozott zenei stílusok - között igencsak elveszett a gyerek, a mondanivaló.

Pedig a befektetett munka érezhető a lemezen, látszik hogy a testvér, Pásztor Samu által írt és hangszerelt lemez nem úgy lett összehajigálva egy sublódban, de valahogy mégis hiányérzetem van. Nem a nagy példakép – Gwen Stefani - szellemének állandó jelenléte a baj, mert a 30+-os énekes ugyanúgy hozza a figurát, mint a szintén 40 felé araszolgató, önmagát gimis tinicsajnak eladó rocksteady díva.

Sokkal érthetőbb, szimpatikusabb, befogadhatóbb lenne a Medallion, ha Anna – aka Mc Jammin - kevésbé erőltetné a bevállalós vagány csaj szerepet, mint amennyire Ha az, akkor lejön magától, és nem kell lépten/nyomon bizonygatni néhol erőltetett beszorított hanggal, vagy éppen a barokkot idéző külsőségekkel.

De hogy ne csak a negatívumokról essen szó, az élőben jól teljesítő (koncertbeszámoló linket ide) Anna & The Barbies tartogat pár meglepetést. Az első két nyitó tétel, a Kell még valami, és az angol nyelvű Miss Yo tipikus koncertnyitó dalok, ez utóbbi simán elférne bármelyik hollywoodi film soundtrack lemezén.

A csajos, spicces, csípőtekerős Rum& Coca Cola, (a bemásolt Andrew Sisters dalrészlet mellett a Kacsatánc dallamának első sora viccesen dob egy nagyot a dalon, akár házibulisláger is lehetne), és a Nyuszika, ami egy vicces, kicsavart állatmese adaptáció, ahol Annácska eltalálja azt a pontot, amit végig hoznia kellene ebben a produkcióban. A többi dal között igazán kirívót nem nagyon találtunk, egy dal erejéig feltűnik mind magyar zenész cimborája, Jamie Winchester is, szó esik szerelemről, van western hangulat, flamenco, de akkor inkább tényleg jöjjön a rumos kóla.

Savas Henrik

A MyMusic értékelése: 6/10

Anna & the Barbies: Medallion (2008)

1. Kell még valami
2. Miss Yo
3. Van az a dal (la-la-la)
4. Az ördögre kacsintva
4. Tango
6. Játszanék veled
7. After Hours
8. Broken Medallion
9. Álmatlan
10. Egy kicsit még
11. Rum and Coca Cola
12. Western
13. Spanish Saga
14. Kamasutra
15. Yo Ass Is Mine
16. Nyuszika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Weiter

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Weiter

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Weiter

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Weiter

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Weiter