2008. május 2. | déka

Csík: Ez a vonat elindult, hadd menjen

Lassan egy hónapja, hogy kijött az Csík zenekar új lemeze. Habár nem üt úgy, mint a hernyó, az UHT tej, vagy a madárinfluenza, az „agrártáncos/bölcsész fiú” - „alterlány mindig hosszú színes sálban” páros polcán biztosan ott lesz a helye.

Ennek nemcsak az az oka, hogy a Fonóban frenetikus lemezbemutatót tartottak; már-már egy olyan ’urambocsá „trendiféle” rendezvény hangulatát érezhette az ember, mint amilyet még a tévében is hypeolni szoktak. Az albumon – a folyton fejlődő irányvonal részeként - megjelenő alterszámok népi feldolgozásai (bár Lovasi konstans jelenléte egyeseket idegesít) fokozzák az érdeklődést, a szép, egyedi összetételű dalfüzérek pedig a megszokott színvonalat biztosítják.

A tavaly Fonogram-díjjal jutalmazott „Senki nem ért semmit” óta (mely közben aranylemez is lett), az elvárások természetesen növekedtek a zenekarral szemben, de kijelenthetjük, még ha nem is sikerült minden túl jól ezen a lemezen, már érezni azt a sodrást, amit a dzsesszista tapasztal impro közben, mikor mindig vágja a következő hangot, és tudja róla, hogy biztosan jó lesz.

Az „Ez a vonat elindult, hadd menjen” azt tudja, amit egy a témát már húsz éve küldő zenekarnak produkálnia kell, és kreatív bátorságával túl is lép ezen. Az autentikus kalocsai, kiskunsági és erdélyi dallamok igazán lényegre törő interpretálása mellett érdekes feldolgozásokat hallhatunk a címadó Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen és akár a Gyimesi héjsza személyében is.

Ha egy natúr poplemezként kezdenénk kibontani, elmondhatnánk, hogy vegyes tematikájú, ugyanis megvan az elengedhetetlen szerelmes nóta, és az elengedhetetlen szociális nóta is (Ferenc Jóska ballépése miatt sírnak a magyar menyecskék a ’14-es bakák után), ami pedig mindezt megfejeli, az a lemez vége táján bedobott jóféle poénos történet.

Az indító szekcióban rövid ornitológiai sétára hívnak minket, és még ha irtózunk is a tollasoktól, ezt nem szabad elutasítani. „Az árgyélus kismadár”, és a „Madárka, madárka” előadása finom, árnyalt, mélyen merítő és ötletes. A Kalocsai katonadalról hasonló jókat mondhatunk, a Gyimesi héjsza, negédes harmonikakíséretével kissé riasztó, de nagyon is érdemes végighallgatni, mert a szépséges szaxofonjáték kárpótol – ahogy csak Dresch úr tudja.

A címadó dal velejét és hatalmas erejét kétségtelenül a herfli – gitár páros adja, de külön kiemelendő Majorosi Marianna énekteljesítménye is. Érzékeny és pontos megközelítés, tökéletes előadásmód. A vas megyei népdal hallatán csak úszunk tovább a hazafias érzésektől megittasodva, a Most múlik pontosan és a Csillag vagy fecske (mindenki tudja, de azért mondom; Quimby és Kispál) feldolgozásai pedig egyáltalán nem rosszak – bár sokan feleslegesnek, sőt károsnak tartják az alternatív pop ilyetén beavászkodását az etnoba. Valóban, a Most múlik pontosan énekrésze kissé furán hangzik, de – és most mindenki megkövezhet – ennek az egyébként tényleg nagyszerű dalnak (én is imádom) az eredeti hangszerelése nem tartozik a kedvenceim közé. A Csík ezen a lemezen, még a bőgő-hegedűzúgással együtt is sokkal szikárabban prezentálja, mint az originál verzió széles, gej vonósai, és ez tetszik.

A Bánat, bánat viharhangjai és körlégzéses eleje igazán magával ragadó, és az is itt érhető tetten, hogy Dresch mennyiféle verzióban bír improzni erre a témára (saját quartetjének „Révészem, révészem” című lemezén ugyanez a nóta sokkal Coltrane-esebben hangzik el, nem kevésbé csodálatos élményt generálva).

A Magyarpéterlaki nótával, bár hiteles, picit alábbhagy a hangulat. Persze semmi baj, mert a Szórakoztató pásztordal, tényleg „szórakoztató”, remek népi humorral mulattat, a záró Kiskunhalasi hallgató pedig azt az igazi, pusztán izzadós „lassított lónézés” feelinget gerjeszti minden Szabó Dezső rajongó virágornamentikával díszített képzeletébe.

Ha a lemez azt mondja, elindult, ne ellenálljunk, ne hőzöngjünk. Csak annyit üzen (se többet, se kevesebbet); Élvezd, amit felkínálok, és „bocsásd meg énnékem, hogyha rosszat szóltam, én is ember voltam”, és milyen jól eltalálja. Erre nincs is jobb szó. Ez egy emberi lemez.

Déka

A MyMusic értékelése: 7/10

Csík zenekar: Ez a vonat elindult, hadd menjen... (2008)

1. Az árgyélus kismadár...
2. Madárka, madárka...
3. Kalocsai katonadal, csárdás, friss és mars
4. Gyimesi héjsza szívből, bár egy kicsit gátlástalanul
5. Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen...
6. Vas megyei népdal, régi lakodalmi csárdás Szombathelyről
7. Most múlik pontosan
8. Csillag vagy fecske
9. Bánat, bánat
10. Magyarpéterlaki asztali nóta, forduló és cigánycsárdás
11. Szórakoztató pásztordal mulatozáskor
12. Kiskunhalasi hallgató csárdás és friss

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Kommentar

szabolaci11	2009. jan.. 20.  21:04	3
A cikk olvasása közben nagyon felháborodtam a szaxofonos eltévesztésén. Örülök, hogy a végén helyesbítést találtam! A fiatal MAKÓ PÉTER virtuozitásban, irmprovizációban, és nagyon sok egyébben felülmúlja Dresch Mihályt. Nagyon nagy tehetségnek tartom, és örülök, hogy volt szerencsém élőben is hallani csodálatos szaxofonozását, tárogatózását, és klarinétozását is. Egy szintén fúvós!

déka	2008. máj.. 7.  08:30	2
én is el-, és lenézést kérek... igyekszem ritkán véteni, de akkor nagyot sikerül. mea culpa

galagonya	2008. máj.. 6.  12:55	1
Helyesbíteném a cikk egyik pontját. A lehengerlő Gyimesi héjsza szívből, bár egy kicsit gátlástalanul... c. számot MAKÓ PÉTER nagyszerű és kiváló zenész fújta el nekünk. Mi kérünk elnézést!

Teljes fórum