Begyorsított az R.E.M.

R.E.M.: Accelerate | Fura érzések kavarognak bennem az új, villámháború jellegű R.E.M. albumot hallgatva. Alig 34 perces anyag pár dal kivételével úgy rohan végig az emberen, ha azt háttérzeneként hallgatja, érdemes inkább random üzemmódra állítani a lejátszót, mert ha kissé belemerül az ember a dolgaiba, pikk pakk vége is a lemeznek. Ez a rövid albumok velejárója, de ettől ez még lehet jó. Az is.

A 28. évét taposó georgiai csapat saját, a 80-as éveket visszaidézve - pár tétel kivételével - alter punk rock múltjához nyúlt vissza. Az első három dal - Living Well Is The Best Revenge, Man-Sized Wreath Supernatural Superserious - meglepően lendületes, friss, semmi öncélú erőltetett hangszeres vitézkedés. A lassú Hollow Man, és a ballada jellegű villanyorgonás Houston kissé visszavesz a lendületből, majd a címadó Accelerate húzza tovább a napjaink nemzetközi zeneiparának jokere, a U2- val, és a Kasabiannel is szép sikereket elért Jacknife Lee által gondozott anyagot.

A negyvenesek letisztult, felnőtt garázs rockját tartalmazza a sorrendben 17. R.E.M. album, visszahozva a korai, VH1- en felbukkanó It’s The End Of The World punkos lüktetését. Az egész cuccról lejön, hogy nem a görcsös megfelelni akarás vezette a triót, hanem a klasszikus örömzenéből összehozott dalok jellemzőek, néhol erős kormánybíráló szövegekkel, halld és lásd Houston.

A 11 trackes anyag dvd verzióban is piacra került, a popkultúra fetisiszták és rajongók számára, werkfilmmel, kiadatlan dalokat tartalmazó maxi cd-vel, és egy, a borító hangulatát (minimalista fekete fehér) idéző színvilágban pompázó kiskönyvet is begyűjthet a kedves vásárló, ha nem elégedne meg a digipack csomagolású szimpla cd-vel. A négy évvel ezelőtt kiadott anyag, az Around The Sun visszafogott szakmai sikere (bár így is sikerült milliós nagyságrendű eladásokat összehozni) után az Accelerate hangzásban és hangulatában egyaránt hozza a formát, Stipe-ék idei, augusztus 16-i Nagyszínpados jelenése előtti bemelegítésnek pedig erősen javallott.

Savas Henrik

A MyMusic értékelése: 8/10

R.E.M.: Accelerate (2008)

Tracklist:

1. Living Well Is The Best Revenge
2. Man-Sized Wreath
3. Supernatural Superserious
4. Hollow Man
5. Houston
6. Accelerate
7. Until The Day Is Done
8. Mr. Richards
9. Sing For The Submarine
10. Horse To Water
11. I'm Gonna DJ

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább