2008. április 20. |

Ez itt nem a hitgyüli kérem szépen! The Breeders

The Breeders: Mountain Battles | Egy újabb hosszú szünet után Kim Deal, a rock egyik legkiemelkedőbb amazonjának saját zenekara, a Los Angeles-i Breeders újabb visszatérésre szánta el magát. A ’90-es évek azonban már rég elmúltak, így a grunge is. De vajon ezt ők is tudják?

De kik is az a Breeders? A ’90-es évek elején Kim Deal, a Pixies basszerosa barátosnéjával, a Throwing Muses Tanya Donellyjével megalapította a Breeders-t, melyhez később csatlakozott Kim ikertestvére, Kelley Deal is. Debüt albumukat, a Podot a néhai Kurt Cobain is egyik kedvenc lemezeként emlegette; csajzenekarok közül pedig az egyik legfontosabb fejezet az övék. Második lemezük, a ’93-as Last Splash már nemcsak szakmai elismerést, de népszerűséget is hozott nekik. Legnagyobb slágerüket, a Cannonballt pedig szinte mindenki hallotta már.

Különböző drogproblémák, tagcserék, és más zenei projektek miatt azonban 2002-ig hallgatás következett. Ekkor adták ki harmadik stúdióalbumukat, a Title K-t, amely különösebb médiavisszhangot nem kapott. Most pedig itt egy újabb lemez, a Mountain Battles, amelyről meg nem tudnám mondani, kinek is szól.

A lemezindító visszhangeffektes Overglazed csalóka. Olyan üdítő és friss, mintha Kimék újjászülettek volna. Meg is néztem gyorsan, hogy véletlenül nem egy U2 lemezt raktam-e be, de nem. A folytatás azonban már korántsem ilyen életigenlő.

A Bang On eloszlatja a kérdőjeleket, ez itt nem a hitgyüli kérem szépen. Különösebb nyomot nem hagy maga után, kevés ez a torzított, monoton basszus-dörömbölés. A Night Of Joy nagyon lehúz. Erre már majdnem hogy bőgni lehet, olyan reményvesztett. Az első szám emelkedettségéhez képest itt már jó nagy zuhanás veszi kezdetét. A We’re Gonna Rise egy bánatos altató. Nyugodtan hagyhatták volna a legvégére, itt kezdett már igencsak elterelődni a figyelmem. Már majdnem elaludtam, de szerencsére megszólalt az ébresztő, a German Studies. Itt volt már az ideje. Végre egy dal, amelynek el lehet kapni a ritmusát, és kicsit összerántja a lemezt. Érdekessége, hogy Kim itt németül énekel, jó adag angol akcentussal ugyan, de ad egy érdekes mellékízt a dalnak.

A lemez közepe felénél ez a pár szerzemény a legértékelhetőbb része a Mountain Battles-nek. A Spark ismét lehúz, de valahogy szívesen merülök el benne. Nem próbál nosztalgiázni, mint a Walk It Off, mégis egy jellegzetes Breeders dal lett. Az Istanbul különc, amolyan megfoghatatlan. Jobb, mint a lemezen hallható dalok átlaga, de egy B-side válogatáson jobban el tudnám képzelni.

Megint éles váltás következik. Két, mondhatni lírai ballada jön. A Regalame Esta Noche–ben Kim spanyolul énekel. Könnyed nyári estéken hangulatos lehet, de ezen a lemezen nagyon idegen. A Here No More pedig egy kedves country nóta, de én valami másra vágynék, túl sok a lassulás ezen a korongon. Túl nyomasztó ez a sok melankólia.

Újabb mentőöv; az It’s The Love szerethető rock’n’roll, bár elég érdekes egy ilyen dal az 50-es évei felé közeledő Kim Dealtől. Azt végképp nem értem, hogy lehet ilyen borús számok közé egyszercsak egy vidám dalt beszúrni. A lemezt a címadó Mountain Battles zárja, amely a valaha született legborúsabb Breeders szám. Nehéz végighallgatni. Valahogy olyan érzése támad az embernek, hogy nem szeretne annak a helyében lenni, aki ezt írta. Remélem Kim azért nem akar öngyilkos lenni.

Furcsa egyveleg lett ez a lemez. Tartalmilag két részre osztható. Az album egyik fele próbál Breeders maradni, több-kevesebb sikerrel; a másik fele pedig a vontatott, levert, kétségbeesett és a beletörődött állapotok között cikázik. Ha nem tudnám mit hallgatok, papírzacskót húznék annak a fejére, aki azt mondaná, hogy ez az új Breeders.

Noha a maga nihilista attitűdjével mindig is betépett, súlyos grunge zene volt ez, a ’90-es évek elején azért jóval több energia és kreativitás jellemezte a zenekart. Jó kis feszes, léggitározni való számok voltak ám az első lemezeken. Azonban a lányok már se nem fiatalok, se nem bohók. Úgy is lehetne fogalmazni, ez az eredménye, ha menopauza elején járó nők lemezt csinálnak. Mondom ezt mindenféle gúny, vagy rosszindulat nélkül, mert valóban olyan ez a lemez, mint a klimax. Egyszer fent, egyszer lent, de többnyire inkább lent.

De a zene nem feltétlenül korfüggő, ha nem álltak volna le hosszú évekre, ha Kelley nem töltött volna annyi időt heroinozással, és rehabra járással, talán ez egy jobb lemez lehetne. Nehéz egy zenekart újraéleszteni, amely a grunge fénykorában született és élt, hisz’ azóta a világ és ők is megváltoztak. Magyarán az az alap, amelyre épült ez a dolog, már nem létezik. Vannak jó ötletek a lemezen, de túlságosan szétesik, túl nagy kanyarokat tesznek, nincs gerince az egésznek.

Mondom, mint egy változókorba lépett nő lelkivilága.

A MyMusic értékelése: 5/10

Polgári Olívia

Breeders: Mountain Battles

Tracklist:
1. Overglazed
2. Bang On
3. Night Of Joy
4. We’re Gonna Rise
5. German Studies
6. Spark
7. Istanbul
8. Walk It Off
9. Regalame Esta Noche
10. Here No More
11. No Way
12. It’s The Love
13. Mountain Battles