Portishead: Third megjelenés előtt

A kilencvenes évek második felének egyik legmeghatározóbb trip-hop csapata, a Portishead 2005-ben visszatért, és új lemezt ígérgetett. A megjelenést végül április 28-ra tűzték ki, de a rég óta várt album több mint egy hónappal korában kiszivárgott. Hát, mi is meghallgattuk.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Portishead honlap
kapcsolódó cikkek
- Jön az új Portishead

A Portishead három tagja 1991-ben talált egymásra. 1994-ben elkészítették a To Kill A Dead Man c. rövid kémfilmjüket, aminek a soundtrackjére felfigyelt a Go! Beat Rec. és leszerződtette a csapatot. Első albumuk, a Dummy még ebben az évben meg is jelent, és akármennyire tiltakoztak is ellene a zenekar tagjai, nagy sajtóvisszhangot keltett. Ez érthető is, hiszen olyan örök klasszikusok szerepeltek rajta, mint pl. a Glory Box, amivel ’95-ben sikerült is elnyerniük a Mercury-t.

Második lemezük, a Portishead, 3 év megfontolás után jelent csak meg. A hangzásvilága már sokkal durvább és nyersebb volt, valószínűleg mert itt már nem felvételekről vették a hangmintákat, hanem élő zenekar játszotta fel. Az album singlejei, az Over, a Cowboys, és az All Mine mind a Top 10-ben landoltak Angliában. Ezután még jött egy live korong ’98-ban, majd a csapat eltűnt a világ szeme elől.

2005-en kerültek először elő egy, a cunami áldozatait támogató koncerten. Ezután fel-fel tünedeztek fesztiválokon, többek közt például a tavalyi All Tomorrow’s Parties line-up-ját ők állították össze. 2007 végén bejelentették, hogy áprilisban fog kijönni az új lemez, ebből lett később április 28. Az album kb. március eleje óta kering a neten.

És akkor az albumról. A tendencia, amit a Dummy és a Portishead között kiemeltünk, konkrétan a nyersebb, durvább hangzás féle haladás itt is folytatódik. Az albumon nem egyszer fordul elő, hogy azt gondoljuk, félremasterelték, mert amikor belép a dob vagy a gitár, szinte arcul üt. Jó példa erre a myspace oldalukon is meghallgatható Machine Gun, amelynek címe is elég találó, enyhén szólva is erős a ritmus-szekció. Vannak persze klasszikusabbnak is mondható számok, ilyen például a Nylon Smile, ami teljes egészében az Over-ös időket idézi. Általában inkább az újabb, erősebb Portishead hangzás dominál, szó sincs már a lágy, érzéki trip-hopról. De ez nem feltétlenül baj, hiszen amikor az ezredforduló óta mindenki azt hangoztatja, hogy a trip-hop halott, mi mást üzenhetne a stílus egyik legfőbb zászlóshajója, mint hogy él, és változik.

A MyMusic értékelése: 7/10

Kerényi Áron

cimkék
- Portishead

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább