Klasszikusok | Frankie Goes To Hollywood: Welcome to the Pleasuredome

megosztás
kapcsolódó linkek
kapcsolódó cikkek
- Klasszikusok | Metallica: Metallica (Black Album)
- Klasszikusok | U2: The Joshua Tree

A második oldal egy, az orgazmus és a puszta magömlés különbségeinek igen alapos prózai összehasonlító elemzésével kezdődik - az erősebb nem nagyobb dicsőségére. Rögtön, csak hogy jól meghökkentsenek minket (a prűd nem-angolokat), egy romantikus sláger feldolgozása szól. A Ferry ’cross the Mersey-t (Mardsen) sokan nem szeretik, de én igen. Nem igazán tudom ugyanis eldönteni, hogy melyik a jobb – a régi, vagy az új. Bruce Springsteen nem a kedvencem, így az sem tetszett, amit a FGTH csinált belőle. A San Jose finoman szólva is kilóg a lemezről, nem is értem minek pakolták ide (talán a sok new-york-i buzi kedvéért?). A Wish the Lads Were Here-ről pedig a Weird Science c. film theme-song-ja jut eszembe (ajánlom mindenkinek ezt is). Tempós, obszcén és rózsaszín, megint a kedvenc basszusgitár hang...

Ha viszont hallani akartok valami jobbat nyögős-kefélős-zene kategóriában, mint a Je t’aime az idióta szintiriffjével, akkor a következő Ballad of 32 a ti számotok. Érdekes, hogy nem is olvastam senkit, aki erről véleményt mondott volna, mióta a WTTP megjelent. Lehet, hogy csak nekem tetszik? A Krisco Kisses – Black Night White Light – Only Star In Heaven bulizós triumvirátus simán elviszi az idézőjeles b-oldalt. Kiváltképp a harmadik Dave Gahan hangú refrénjét csípem (a címadó Welcome mellett ez a kedvencem az albumról), vicces, atomóra pontosságú funk. Az enyhén csöpi Power of Love (jellegéből adódóan) sláger lett, instant karácsonyi ömlengés. Zárásként pedig a Bang repít ki minket tökhintón a Frankie Say birodalomból, ahol szabad csúnyán beszélni, jó sokat unga-bungázni, és Pythonék stílusában vicceskedve megróni a buta politikusokat.

A lemez hallatán egyébként többen is gondolkodóba estek; a fiatalok így teljesítenek? A válasz egyszerű; Horn ahhoz szokott, hogy olyan szintű zenészekkel dolgozik, mint pl. a Yes tagjai…ezért aztán az ifjú titánok által feljátszott anyagokat felturbózta egy kis utólagos szintivel és dobbal (na meg gitárral, stb.). Emiatt olyan vádak értek a zenekart, hogy „nem is ők játszanak a lemezen!” és „stúdiózenészek csinálták az egészet!” De akkor is, kit érdekel, ha egyszer a lemez tökéletes és Frankie Say Relax! ill. Frankie Say War hide yourself feliratú pólók burjánoztak ’84-ben?! Még FGTH nevű, Commodore 64-re tervezett játék is van (A kultjáték szakértők remeknek tartják, és egy több helyen is felbukkanó nagyvárosi legenda szerint mindezidáig senki sem tudta végigcsinálni, a gyártó cég csupán orbitális tréfának szánta a jól kidolgozott, de lehetetlen küldetést.).

1 2 3 4

cimkék
- Frankie Goes To Hollywood

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább