Varga Zsuzsa: Barkácsklub lányoknak

Drága nőtársaim! Álljunk vigyázzba, és mély meghajlások kísértében üdvözöljük legújabb magyar példaképünket! Varga Zsuzsa személyében olyan karakterű énekesnőt tisztelhetünk, akit akár a hazai electro-pop Jeanne d’Arc-jaként is aposztrofálhatnánk, mindenesetre a kisasszony hihetetlenül jól képviseli a lázadó feminista keménycsaj szerepet, ráadásul egyedüliként hazánkban.

share
kapcsolódó linkek
- Varga Zsuzsa honlapja
- Varga Zsuzsa - A lányok másra várnak (videó)

A Barkácsklub lányoknak az énekesnő második szólóalbuma; a cím nemcsak hogy nagyon eredeti, de ugyanúgy pofán vágja a hallgatóságot, mint ahogy a – talán nem is létező – konkurenciát is: valljuk be, nem nagyon akad olyan szóló énekesnő itthon, aki némileg túllépne végre a tv-pop rózsaszín sziruprétegein, és mutatna valami mást, ami vagy egyenesen mellbe rúg minket, vagy csak egy fokkal komolyabb munka. Énektudások degradálásáról itt szó sincs, inkább csak arról, hogy rengeteg tehetség pazarolja energiáját az – itthon! - igénytelen határokat feszegető popularitásba. Ez a lány is tud ám énekelni, nem is akárhogy és nem is akármilyen díjakat zsebelt már be pályafutása során, még sincsenek ezen a lemezen briliáns trillák, félperces dallamcsavargatások, magas C-ket érintő sikongatások, mert egyszerűen nincs rá szükség, ez végre másról akar szólni – nagyon helyesen!

A lemez a 13 dallal már egy elég komoly anyagnak számít – mert, bevallom, én nagyon nem szeretem a 10 számmal kiadott albumokat -, rövid, pörgős dalok követik egymást, egészét tekintve egységes hangulatot teremtve, ám egyesével nézve őket egészen eklektikusak néhol. Rengeteg effekttel, hanghatással fejelték meg a számokat, sokféle stíl-elemet felhasználva (legjobb példa a Nevezzük bárminek, vagy a Tudod, ez sci-fi). Annak, aki koncerten volt hamarabb – mint ahogy én is -, annak először furcsa az album, néhol picit kevés, néhol pedig sok. Zsuzsáék élő produkciójának lendületét és pörgését a lemez sajnos nem tudja visszaadni, hangzását tekintve pedig egészen mások a nóták. Én először letettem a cd-t, ezt tapasztalva, mert nem akartam elhinni, hogy valami nem stimmelhet vele, mikor koncerteken tökéletes az egész. Pár nap múlva elővéve viszont már úgy tudtam végighallgatni, hogy a végén megállapítottam: ez úgy jó, ahogy van, de tegyük hozzá, aki megszereti, azonnal menjen el koncertre is, mert az valójában a lemez szorozva 5-tel... Én kötelezővé tenném mindenkinek legalább egy alkalommal! Kiemelni a korongról legjobb dalokat nem igazán tudok, inkább ezektől egy fokkal gyengébbeket lehet megnevezni. Azok is csak egységükben nézve maradtak le, viszont nekik is vannak olyan elemeik, amik hihetetlenül egyediek, és nagyon szerethetővé válnak. A Szállj ki a kocsimból gyerekzsivaja például engem kifejezetten idegesít, szinte fülsértő, viszont a refrén az egyik legjobb a lemezen! Az utolsó dal pedig kicsit hosszú lett ahhoz képest, hogy nem a legerősebb nóta.

A szövegek nagyon jók, egyszerűek, mégis frappánsak. Végig refrénszerűek, könnyen tanulhatóak, és koncerteken lehet őket üvölteni az énekesnővel együtt. Illenek a dalok ugrálós, pörgős hangulatához, provokatívak, pimaszak, megmondóak kicsit. Szerintem mondjuk nem volt túl szerencsés az első szöveges számnak épp egy angol nyelvűt választani, de mentségére legyen szólva a Be Inflected az egyik legjellegzetesebb szám.

Nos, tehát csajok, ha otthon a szobátokban jön rátok az örjönghetnék, tegyétek be ezt az albumot, és mehet az ágyonugrálás, a hajrázás egy kis kick-boxal kiegészítve, amivel a képzeletbeli haragosaitokat elgyepálhatjátok, s máris jobb lesz a közérzetetek!

1. Barkácsklub lányoknak
2. Be infected
3. Szállj ki a kocsimból
4. A lányok másra várnak
5. Beragadt a gép
6. Nevezzük bárminek
7. ...Isn't it?
8. Ringat a dalom
9. tudod, ez sci-fi
10. We're shining down...
11. szerda
12. Felakezet
13. We belong together

A MyMusic értékelése: 8/10

Fedor Nóra

cimkék
- Varga Zsuzsa

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Remarcă

juhar	2008. júl.. 5. 18:47	1
JUHAR FESZTIVÁL - Gödör klub, aug.2. >>> Frenk, Varga Zsuzsa, A kutya vacsorája >>> A belépés ingyenes!

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua