2008. február 12. | Savas Henrik
Nagy csodát ne várjunk Lenny Kravitz (továbbiakban L.K.) legújabb, Bob Marley (02.06.) születésnapján kiadott albumától, az „It is time for a love revolution”- tól.
Lányok álma bőrkötésben.Nagy csodát ne várjunk Lenny Kravitz (továbbiakban L.K.) legújabb, Bob Marley (02.06.) születésnapján kiadott albumától, az „It is time for a love revolution”- tól.
Az album, többszöri meghallgatásra is olyan, mintha az előző lemezekről lemaradt dalokat szedték volna egy csokorba, de azt nem matricázzák fel a „Brand new studio album” felirattal.
Apropó matrica.
Értem én, hogy káeurópai országok cd vásárlói felé tett gesztusként lehet olcsóbban kapni lebutított borítóval külföldi lemezeket, de aki nem a kalózletöltést választja, annak a szemét kár kiszúrni egy olyan verzióval, ami a PECSA bolhapiac fénymásolt borítós kalóz cd felhozatalát idézi. Persze hozzáférhető az eredeti szép bookletes verzió is, de ha valaki cd vásárlásra adja a fejét 2008- ban, nehezen hiszem el, hogy a prosztó kiadás mellett dönt, pusztán az alig ezerforintos különbség miatt.
Vissza hozzád kedves Lenny.
A jamaikai/zsidó felmenőkkel rendelkező gitáros zeneszerző semmi újat nem produkál ezen a lemezen. Teszi a dolgát, nem is rosszul, böcsületes iparosmunkát kapunk, csak sehol egy olyan tétel, amire azt mondaná bárki, hogy „na igen ez az!” Az ígéretesen induló lendületes Love Revolutionnal ki is fut a lendület, majd maradnak rutinból összepakolt, közepes/lassú ütemű témák, lustán kígyózó Gibson Les Paul sounddal, ami a vonósok, fúvósok, és a billentyűsök ötvözésével együtt már L.K. jellegzetes, egyéni stílusjegyeiként köszönnek vissza. A mai uncsi, jólfésült, kárómintás gitárpoptól persze klasszisoktól jobb, hiszen a majd húsz éve praktizáló L.K. élvezhető darabokat rakott hűvös halomba. A baj az, hogy hiába a 90- es évek elejét idéző sound, a sok lassú dal egysíkúvá teszi az egész albumot. Ha egyenként zárótételnek kerülnének fel sorlemezekre, akkor ok, de így egyben…
Vannak ígéretes dalok, ilyen például a bootleg gyártók számára erős ziccerként szolgáló nyolcadik trekk az I love the rain, ami tökéletesen összevág a Közép európai hobó blues albumon található Tetovált kéz című klasszikus énektémájával, vagy a Bring it on, és lehet hogy naplementébe autózáshoz leengedett ablaknál passzol a többi dal is, de a nap hamarabb lemegy, éjjeli autózásnál pedig veszélyes összetevője lehet a menet közben elalváshoz.
Olyan ez a lemez, mint amikor egy filmben, a bárjelenetben felcsendül egy dal zárás előtt, majd még ugyanaz tizenháromszor.
Ha valaki nem ismeri elká munkásságát, akkor ne ezzel az albummal kezdje, a rajongók meg úgyis szeretni fogják.
Sex utáni ébredéshez kitűnő aláfestő zene lehet lakóparkok managereinek, meg amúgy is közeleg a Valentin nap. Addig is szedjük elő valamelyik régebbi termését, mondjuk a Mama said-et.
Savas Henrik