2016. augusztus 24. | Őri Eszter

Winona Ryder: Elhagyott Alyssa Milano-ért

Winona Ryder a Stranger Things című új, Netflixes sorozattal került újra az érdeklődés középpontjába. Hogyan vélekedik a nőkről és lelki érzékenységről? Honnan indult és hová fejlődött? Most ő maga mondja el!

„Annyira elegem van az emberekből akik megalázzák a nőket azért mert érzékenyek és sérülékenyek. Nekem ez annyira bizarr.” – mondja Winona Ryder a sajtóról és arról a tendenciáról, ahogy a női érzelmeket patologizálják, de a beszélhetne akár az új Netflix sorozat, a Stranger Things-béli szerepéről, ahol egy őrjöngő anyát játszik, akinek a gyermeke rejtélyes körülmények között tűnt el. A természetfeletti, Spielberg-re hajazó, 80-as években játszódó drámát, Matt és Ross Duffer jegyzik, s rengeteg lelkes nézőt vonzott a képernyők elé. Ryder azonban majdhogynem zavarbaejtőnek érez bizonyos kérdéseket. „A szenvedély szót használják. Hogy szenvedélyesnek éreztem-e magamat...”

„Sokan kérdezik, hogy ha nincsenek gyerekeim, hogyan tudom eljátszani az anyát? Tudom, hogy ehhez semmi sem fogható és nekem nem volt meg ez az élmény, de mikor az unokahúgom született, úgy éreztem, képes lennék autó elé ugrani és meghalni, ezért a kis emberért, akit még nem is ismerek.” – Ryder hallgat, majd a Joyce Byers szerepre tereli a szót. - „Igazából borzasztóan együttéreztem vele. Azt hiszem, ő egyike volt azoknak az embereknek akiknek voltak álmaik. De gyerekei is. Folyton az ismerős anyákra gondoltam, akik mindig mikor a problémáikról beszélnek, hozzáteszik: „de imádom a gyerekeim. Semmiért nem cserélném el őket.” Mintha szégyenkezniük kellene, hogy vágynak más dolgokra is a gyerekek mellett. Furcsa dolog ez.”

via GIPHY

A legegyértelműbb jele a sajtó figyelmének, hogy Ryder sok mondatát nem fejezi be. Talán furának tarthatnám, de nekem inkább úgy tűnik Rydernek különösen gazdag a gondolkodásmódja. Több út is megnyílik a fejében és nem igazán tudja eldönteni, melyiket válassza. Az idők során megtanulta, hogy rengeteg dolog van amit el sem kellett volna mondania. Ezt igazolja az is, ahogy az Experimenter előző évi promotálásáról mesél: „Beszéltem erről a dologról, Stanley Milgram és a gonosz banalitása…egyetlen szavát sem nyomtatták ki. Végig olyan szavakkal dobálóztak, hogy hírnév, bukás, pletyka meg persze Johnny Depp.”

„Bár ne tudnék róla, de van egy közkeletű vélekedés rólam, miszerint hiperérzékeny és törékeny vagyok. Valóban hiperérzékeny vagyok, de nem gondolom, hogy ez rossz lenne. Ahhoz, hogy azt csinálhassam amit csinálok, nyitottnak kell maradnom. Van egy mondat az egyik epizódban, ahol valaki azt mondja: „Voltak szorongásos problémái.” A legtöbb ember úgy reagál erre, hogy bolondnak titulálják én meg csak pislogok: álljunk meg egy percre, hiszen szenved! Két gyerek, lejmolós apa, szarrá dolgozza magát. Ki ne szorongana?”

via GIPHY

„Mindigis törekedtem arra, hogy teljesen privát maradjon az életem, bizonyos élményekre és bizonyos barátokra különös tekintettel.” – mondja. – „Nem bánom, hogy megnyíltam a depressziómmal kapcsolatban. Klisésen hangzik, de voltak nők akik azt mondták, sokat segített nekik. Sokat jelenthet, ha az rádöbbensz, hogy valaki más is szenvedett, szégyellte és próbálta eltitkolni. Meg persze az egész érzékenység, törékenység dolog. Tényleg megvannak bennem, de nem hiszem, hogy ezzel bármi probléma lenne. Volt, hogy szégyelltem, de most már elfogadom.”

„Nem vagyok fent a közösségi oldalakon. Nem is tudom, hogy kell őket használni. És úgy hallom, vannak borzasztó emberek akik...ha ezt mondom, persze megint túl érzékenynek tűnök. Felteszem nem tudod milyen érzés egy csapat utálkozó alakkal konfrontálódni. Kivéve ha van mondjuk egy zaklatód.” – erre persze visszakérdezek. Nyilvánvaló, hogy egy olyan valakinek, mint Winona Ryder, vannak zaklatói. - „Aha, volt egy pár. Az egyikük igazán édes volt. Mindig felbukkant a forgatásaimon mint statiszta. Azért óvatosnak kell lenni. Szóltam is a rendezőnek, mert elég para volt. Másnap egy levél várt a lakókocsimban: „Csak próbáltam statiszta melókat szerezni! Csak hogy tudd, már nem vagyok oda érted, már Alyssa Milano-ért vagyok oda!” Mondhatni elhagyott Alyssa Milano-ért.”

via GIPHY

Szóval így kell elképzelni Winona Ryder-t ennyi év után. A rideg csaj kellemesen bonyolult nővé nőtte ki magát, aki nem a nagy visszatérést hajtja, hanem a jó könyveket. Persze ez nem azt jelenti, hogy az élete egyszerű: „Majdnem olyan mint egy Twilight Zone epizód, ahol a csávó azt mondja „csak egyedül akarok maradni a könyveimmel”” – mondja mosolyogva. - „És a végén meg felküldik egy bolygóra, ahol csak ő és a könyvei vannak. Ő pedig hihetetlenül boldog, aztán a szemüvege leesik és eltörik...”

Őri Eszter

Forrás: New York Magazine