2015. február 25.

Spencer Hill Magic Band: Piedone mindenkinek kell!

Több száz ember tomboló, táncoló, éneklő ember a klubkoncerteken. Sold Out kiírások a Facebook eventeken. A buli végén elégedetten távozó rajongók, akik áhítattal jegyzik fel a telefonjaikba a következő koncert dátumát és helyszínét. És mindez a Spencer Hill Magic Band miatt, akik újabb nagy mókára készülnek 2015. február 27-én a GMK-ban. Rákérdeztünk a titokra és Kiszely Krisztián, a zenekar vezetője, alapítója válaszolt is.

Honnan a név?
- A zenekar nevének első két tagja (Spencer és Hill) egyértelmű, mindenképp bele szerettem volna fűzni a két színész nevét. Azonban a Spencer Hill Band-et kevésnek találtam, a bandát jelzővel is illetni akartam, ugyanis érezhető volt, hogy valami egyedi készül. Akkor ugrott be a "magic" szó, aminek volt egy előképe. Korábban sokat hallgattam Frank Zappát és Captain Beefheart-ot és ez utóbbinak volt egy Magic Band zenekara…gondoltam nem haragszik meg, ha ezt a találó jelzőt én is használom...

Miből jött az alapötlet, hogy egy rajongói klubzenekart csináljátok?
- A zenekar "ősét" két testvéremmel, Gergővel és Dáviddal alapítottuk egy családi ünnepség keretén belül. Azt tudni kell, hogy mi még a hetvenes-nyolcvanas években voltunk gyerekek és még mozikban láttuk Bud Spencer és Terence Hill filmjeit, amelyeket aztán a '90-es években újra el kezdtek vetíteni a TV-ben és kaphatóak lettek DVD-n. Újra látni ezeket akkor óriási nosztalgia volt, a felhőtlen gyermekkor hősei jöttek vissza. Azonban - mivel mind a hárman tanultunk zenét és zenekarokban játszottunk - felfigyeltünk a filmekben hallható baromi jó számokra. Ekkor kezdtük el pedzegetni a témát, hogy kéne egy ilyen zenekart csinálni, ugyanis ekkor már több betétdalt "leszedtünk" a filmekből és ezeket családi, baráti összejöveteleken játszottuk magunk és a többiek szórakoztatására. Akkor látszott, hogy érdemes volna komolyabban foglalkozni egy rendes, koncertképes banda összehozásával, de az ötletet évekig "halogattuk". Persze közben folyamatosan azzal riogattuk egymást, hogy lehet más már meg is csinálta. Ez már a 2000-es évek elején volt, szerencsére ekkor Gergőnek volt egy jazz-rock zenekara, ahonnan könnyű volt átcsábítani Jelasity Péter szaxofonost és korábbi dobosunkat, Csorba Petit. A két öcsém mellesleg pont ekkor járt a székesfehérvári Lauschmann Jazz zeneiskolába, ahol a hiányzó két posztra (billentyű és ének) meg is találtuk Horváth Jánost és Mészáros Tamást. A legelső koncertünket 2006. július 16-án adtuk, azaz ekkor született a Spencer Hill Magic Band, ami megalakulása óta szinte ugyanazzal a felállással zenél, csupán a dobos poszton történt változás, Hoff Marcell személyében. Fontos megemlíteni, hogy a három Kiszely testvéren kívül mindenki professzionális, konzervatóriumot végzett jazz-zenész, akik más, nagy sikerű magyar formációkban is zenélnek.

Mennyire véges a Spencer Hill repertoárja?
- Véges, mivel a filmek száma is véges, de szerencsére van kb. 60-70 szám, amiből válogathatunk. Egy koncerten úgy 25-30 dal hangzik el, ezekből van, amit mindig el kell játszani és vannak, amelyeket cserélgetünk. Mivel minden koncert más, sokszor mi is máshogy játsszuk a számokat, ritmikai, szerkezeti változtatásokkal, hosszabb szólók beiktatásával szoktuk feldobni az épp játszott betétdalt. Van olyan dal, amit teljesen átformáltunk a saját ízlésünkre, ahogy mi szeretjük játszani, de vannak olyanok, amelyekhez nem nyúltunk, mert meg kellett hagyni az eredeti jelleget, úgy jó.

Kik járnak a koncertjeitekre?
- Jellemzően a 25 és 45 év közöttiek, de ha rajongói találkozó van, sokan jönnek családosan, apukák, anyukák a gyermekeikkel, akiknek ugyanúgy nosztalgia ezeket a számokat élőben hallgatni, közben az újabb generáció szintúgy ezeken a filmeken és zenéken nő fel.

Mit gondoltok, mi a zenekar sikerének a titka?
- Egyrészt, az együttes a megalakulásakor olyan zenei űrbe robbant be, amely az egész világon érintetlen volt, ugyanis addig nem létezett élőben játszó zenekar, amely Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek zenéit dolgozta fel és adta elő. Másrészt az, hogy amikor színpadra állunk, mi is nagyon élvezzük ezeket a számokat játszani. Mindenkinek megvan az egyéb zenekara, hivatása, munkája, de amikor SHMB koncert van, örömzenélés veszi kezdetét. Ugyanis nincs semmiféle külső elvárás, hogy mikor és mennyi koncertet kötelező leadnunk. Nem hajt minket egy menedzser, ez nem egy kreált, kizárólag pénzkeresésre alakult "imidzs" zenekar. Persze szét lehetne ezt a produkciót pörgetni, viszont akkor már lehet, hogy nem léteznénk. Az alapítók máig fontos hozzáállása, hogy nem "turnéztatjuk szét" a zenekart, mi válogatjuk meg, mennyit lépünk fel, pontosan azért, hogy ne "kopjunk" el és mindig magas színvonalon szórakoztassuk a közönségünket. Annyiban különbözünk a rajongóinktól egy koncerten, hogy mi épp zenélünk, a többi ugyanaz.

Egy Bud Spencer és Terence Hill filmjeinek zenéjét feldolgozó zenekar gondolkodik, gondolkodhat lemezkiadásban?
- Gondolkodhat, mivel több tribute zenekar adott már ki lemezt feldolgozásokkal, nyilván a szerzői jogokkal kapcsolatos kérdéseket kell tisztázni. A zenekar gondolkodik is ilyenben, csak ezt komolyabb stúdiózás kell megelőzze, amit egy 7 személyes zenekarnál nem olyan egyszerű megoldani, de dolgozunk az ügyön.

Melyik a kedvenc filmetek a két sztártól és miért?
- Nem tudok a többiek nevében nyilatkozni, bár mindegyikünk "fertőzött" már mondhatni gyerekkor óta. Nekem személy szerint nincs kedvencem, de ha mindenképp mondani kell hármat, akkor talán a Nevem: Senki, Piedone a zsaru és a Bűnvadászok. Inkább kedvenc jelenetek vannak, amiket nem lehet megunni. De a filmeknek sokkal nagyobb a nosztalgikus hatása, mint az esztétikai. A tudatunk egyik fele ezeket már rég kinőtte, a másik viszont soha, mivel akárhányszor meglátjuk egy kockáját is a filmeknek, visszarepülünk a gyermekkorba.

Vannak sztorijaitok a rajongói extrémitásról?
- Ha lehet extremitásnak nevezni azt, hogy bizonyos ultra-rajongók 2006 óta a kb.130 koncertből 125-ön ott voltak, akkor igen, vannak. Máskülönben a zenekari rajongótábor igencsak fanatikus, bizonyos embereket névről ismerünk, néha olyan érzésünk van, mintha egy óriási baráti társaságnak játszanánk. Érdekes még, hogy mennyire máshogy buliznak a németek a magyarokhoz képest. Kissé digitálisak. Nincs átmenet a lelkes taps és az őrjöngve-asztalontáncolás között.

Mekkora volt a legnagyobb buli, amit a zenekar maga mögött tudhat?
- Általában a legnagyobb létszámú bulik az évente megrendezett nyári Bud Spencer - Terence Hill Rajongói Talákozók szoktak lenni, itt legalább 5-600 ember van a koncerten. Ennél is nagyobb a Németországban, szintén évente egyszer megrendezésre kerülő német rajongói találkozó, ahova már 6 éve járunk. Itt nem ritka az ezer ember egy koncerten, persze mindegyik fanatikus rajongó!

Mi a következő lépés?
- Egyrészt a stúdiófelvételek elkészítése, hogy végre-valahára ki tudjunk jönni egy lemezzel. Aztán Maurizio de Angelis, sok betétdal olasz zeneszerzője tud a zenekarról, bíztató szavakat kaptunk tőle, teljesen meg volt hatódva, hogy a szerzeményei ilyen nagy sikernek örvendenek Magyarországon. Például vele el tudnánk képzelni egy közös koncertet...