2014. szeptember 26. | Bea

Keller András: Felnőni a művekhez

Hegedűművész, hegedűsből karmester, a Keller Vonósnégyes alapítója, a kamarazene felvételek készítője, a Concerto Budapest zeneigazgatója, aki a Zeneakadémián 2014. szeptember 27-én tart koncertet a remek hegedűs, Akiko Suwanai-val. Keller András igen sok tekintélyes zenei titulus birtokosa, és mindeközben egy szimpatikus, udvarias, közvetlen és kedves ember, akivel a Concerto Budapest épületében volt szerencsém személyesen is találkozni egy interjú alkalmával. Az elhúzódó trombita meghallgatások után is készségesen válaszolt kérdéseimre a művész úr, akinek a zenéhez, tanuláshoz, példaképekhez, karrierhez való hozzáállása sokaknak lehet követendő példa.

Nagyon sok fellépésük lesz az évadban, egész pontosan 65, és ebben külföldi turnék is vannak. Nem érzi úgy, hogy túl sokat vállaltak?
- Nos igen, ez a 65 ez elég nagy szám. De én bízom abban, hogy bírni fogjuk a társasággal, bár kétségtelen, hogy nagyon-nagyon megnőtt a koncertszám és ezek legtöbbje különböző produkció. Most már így alakult, meg kell csinálni, és igaz, hogy ez a határán van a teljesíthetőségnek, de jelzi azt is, hogy a Concerto nagyon intenzíven van jelen és sokféle dolgot csinál.

Különleges sztárvendéggel szerepelnek 2014. szeptember 27-én szombaton, a Zeneakadémián. Mit kell tudni Akiko Suwanai-ról?
- Ő egy egészen nagyszerű, fantasztikus hegedűs, már régóta a legelső vonalban játszik. Most fogunk először együtt játszani, úgyhogy már nagyon várom ezt a szombat estét! Biztos vagyok benne, hogy nem fog senki csalódni. Pozitív izgalommal készülök az eseményre.

Magyar darabokat könnyebb dirigálni, mint nemzetközit?
- Ilyenen nem szoktunk gondolkodni. Egy magyar zenével még az amúgy is nagyon fokozott felelősségnél is többet érzünk, mert a miénk. Nehezebb, vagy nem nehezebb, ilyen kérdéssel nem foglalkozunk, mert meg kell birkóznunk a darabbal, attól függetlenül, hogy magyar, vagy nem magyar.

Mahler cseh-osztrák zeneszerző volt. A cseh, osztrák művek világáról mit érdemes tudni?
- Konkrétan Mahler nagyon fontos a számomra. Korábban nem voltam hozzá nagyon közel, amikor leginkább a kamarazenével foglalkoztam, neki nincs túl sok kamaraműve. Viszonylag későn ugyan, de nagyon megszerettem a zenéjét.

Mit gondol a Mahler 9. szimfóniájáról?
- Azt hiszem, a Beethoven 9. szimfóniája mellé helyezhető jelentőségében - bár az persze teljesen más típusú darab - hiszen olyan dolgokat mond el, amit más eddig nem.

Volt esetleg olyan mű, amelynek dirigálását visszautasította?
- Még nem utasítottam vissza semmit úgy, hogy na, ezt én nem. Szerintem addig nem jó véleményt alkotni egy darabról, amíg valamilyen szinten nem birtokoljuk. Eldönteni, hogy jó, vagy nem jó, ahhoz már foglalkozni kell vele. Akkor pedig szeretnék megpróbálni annál is jobbat kihozni belőle, mint ami benne van. A zenei művet az előadó önmagán átengedve próbálja eljuttatni a közönséghez. Még ha az első vélemények nem számíthatók véglegesnek is. Még ilyen nem volt, de végülis bármikor lehet. De azt gondolom, meg kell adni mindenkinek a maximális tiszteletet. Én pontosan tudom, hogy a zeneszerző egy darabba az egész életét beleteszi, ezt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Ugyanolyan őszintének kell lenni hozzájuk is, mint azokhoz a művekhez, melyek rögtön a szívünk közepét érik el.

Mit szeretne még elérni karrierje során?
- További művek, a kamarazene… Úgy érzem, még van néhány dolog, amit mindenképpen szeretnék megcsinálni. Például kvartetteket lemezre venni. De igazából mindig a következő cél a cél. Én még itt tartok, hiszen még annyi művet kell megtanulnom. Nem vagyok képes arra, hogy ne tanuljak új darabokat, mert annyi minden érdekel. A túl sok hajtás miatt a jövőben megpróbálok kicsit lelassulni, akár még egy kicsit ki is kapcsolni, és akkor másféleképpen tudok elmélyedni majd új darabokba. De ami érdekel, az, hogy minden nap próbáljak felfedezni valamit. Hogy át tudjak alakulni hangokká.

Van példaképe?
- Már ilyeneken sem gondolkozom. A mestereim megtanítottak erre. Mind olyan zenészek voltak - Kovács Dénes, Rados Ferenc, Kurtág György, Végh Sándor - akik rögtön egyértelművé tették, hogy teljesen oda kell adnod magad, hogy oda tudd tenni magad. Ez az alap. Felnőni a művekhez, magasrendű zenei gondolatokhoz, ehhez sok minden kell.

Kik a könnyűzenei kedvencei?
- A mostaniak közül kevesebb. Attól függ, mi számít könnyűnek. Miles Davis például megújította a huszadik századi kortárs zenét. Bár nem vagyok szakértője a jazznek. Fiatal koromban például a Deep Purple volt a kedvenc, és a Beatles is, őket mindenki szerette, de nagyon szeretem Stinget is. Tartós, nagy kedvenceim a jazz muzsikusok, de mint mondtam, nem vagyok szakértője a műfajnak.

A most pályára lépő, fiatal zenészeknek mit ajánl, hogyan kezdjenek neki?
- Mindenki elindulni szeretne a pályán. Először tanulni kell, utána a karrierrel foglalkozni. Egy fiatal még nem tudja, mibe ugrik bele, és oké, lehet, hogy megnyer egy versenyt. De utána mi van? Tudhat, mondjuk 5-6 darabot, de az nagyon hamar kifúj, kell tudni a többit. Menet közben még 50-150 darab – ez az a nagy csapda, amibe sokan beleesnek. Érdemes leállni, tudni nemet mondani. Mai fejjel én azt tudom tanácsolni, ha valaki igazán okos, képesnek kell lennie azt az áldozatot is meghozni, hogy megvan a lehetőség, de a továbblépés érdekében inkább továbbfejlődni kell tudni. El kell mélyülni, én ezt javaslom.

Bea