2014. március 21. | SZZ

A Nimfomániás a szexuális forradalom kezdete - Sophie Kennedy Clark és Stacey Martin interjú

S.M.: Amikor találkoztam Charlotte-tal, szinte belészerettem. Mert annyira erős és kiegyensúlyozott, mindezt egyfajta finom francia módon. Nem érzi, hogy bármit is bizonyítania kéne, azt teszi, amiben hisz. Erős és határozott.

S.K.C.: Igen, a nőknek óriási hatalmuk van, ha ők dönthetnek szexuálisan. Manapság több a választásunk. Eldönthetjük mikor, kivel akarunk szexelni, úgy, ahogy lehetünk már vezetők is vagy akármik, amik régen nem lehettünk. Ez a hatalom egy elég fenyegető pozíciójába helyez el minket.

S.M.: De ennek nem fenyegetőnek kéne lennie, hanem normálisnak.

S.K.C.: Ez egy új dolog. Igazán fura, mert emlékszem, amíg a képeket csináltuk a Nymphomaniac posztereire, végig arra gondoltam, hogy szegény szüleim, szegény szüleim! Besétálsz egy szobába, s kérdik, tudnál 15 perc alatt egy orgazmust produkálni, miközben lefotózzuk az arcod?

S.M.: Az orgazmus a kontroll hiánya, a tiszta gyönyör.

S.K.C.: Ez a szép és a csúnya kombinációja. Élvezés közben senki nem néz ki úgy, mint egy szupermodell. Ez teljesen más volt, mint amit eddig csináltam. Egy tipikus fotózáson próbálsz aranyos lenni. De ez egy olyan arc, amit csak kevés szerencsés férfi látott még.

S.M.: Többé már nem! A fotózás őrületes volt. A legnevetségesebb arcokat vágtam. Néhány be is vált közűlük. Próbáltam végig viccelődni az egészet, mert úgy gondoltam, ez az egyetlen esély arra, hogy túléljem.

S.K.C.: Hát az enyém nem volt ilyen mókás. Arra gondoltam, ha a barátaim most látnának! Ez nem egy olyan állapot, amiben gyakran látod az embereket.

S.M.: Én sem vagyok még igazán kész arra, hogy lássam az arcom kiplakátolva mindenféle megállóban vagy buszokon.

S.K.C.: Lesütött szemmel állok majd a metrón. Egyik nap megkérdezte tőlem egy ember, hogy valóban elélvezek-e a képen? Mondom nem. Mire ő: pedig ő azt hitte. Azt gondoltam magamban: várj már, ez nem az első alkalom, hogy egy nő orgazmust színlel! Ugyan már, viccelsz?

S.M.: A szexjeleneteket volt a legnehezebb szakmailag megoldani. Bele kell, hogy olvadjon a tested a pornós dublőr testébe, és néha a szög vagy a CGI miatt oda kellett ütnöm rendesen ezeket a részeket. Itt is vannak a fekete foltok a testemen bizonyítékként. Úgy éreztem magam, mint egy robot.

S.K.C.: A szüleimnek fogalmuk nem volt róla, ki Lars. Csak kérdezgették, mit is csinálsz? De sokkal könnyebb dolgom volt akkor velük, mint most veled. Azt mondtam, hogy csak egy gonosz karakter vagyok egy filmben.

Milyenek voltak a ruhák?

S.K.C.: Nekem nem kellett olyan rövid ruhákban lennem, mint Stacy-nek. Habár az egyik nevetséges volt. Ilyen fura, mesterséges anyagból volt a szoknyám. Nem hiszem, hogy a közeljövőben felvenném.

S.M.: Nekem olyan latex nadrágom volt, ami folyton csikorgott, amikor megmozdultam.

S.K.C.: Lars egyfajta mozgalmat akar csinálni. Ő egy úttörő. Nem akar vitát nyitni. Mindennek megvan az oka.

S.M.: Ez egy nagyon is intelligens film, és sok vitát fog szülni. Nemcsak a szex miatt...

S.K.C.: Ezek a filmek mind elismertek, s díjnyertesek lesznek. A Lovelace-től a Blue is the warmest Colour-ig. „A Nimfomániás” a szexuális forradalom kezdete.

SZZ

Forrás: Dazed

1 2