2014. március 21.

Molnár Levente: Az opera intellektuális tapasztalatot okoz

Molnár Levente – fiatal kora ellenére – évek óta a legfoglalkoztatottabb operaénekes külföldön. Míg itthon kevésbé ismerik, Tokióban, Münchenben, Bécsben és Párizsban is ünnepelt világsztár. Leventével a kezdetekről, pályafutása fontosabb mérföldköveiről és a jövőről beszélgettünk.

Miért lettél operaénekes? A fiatalok számára inkább a könnyűzene vonzó.
- Mindig is vonzott az ének, mint önkifejezési forma. Nálunk a családban édesapám is nótás kedvű, anyukámnak meg gyönyörű a hangja, ráadásul a bátyám a világ talán legjobb folklór prímása. Tehát már elég korán, gyerekként találkoztam a zene és az ének szépségével. Persze azért ez nem volt ilyen egyszerű és magától értetődő, hogy emiatt én operaénekes leszek. Mindig szerettem a sokszínűséget, szeretnék még ma is sok mindent kipróbálni. Akartam én lenni rendőr, pap, színész, mezőgazdász, bokszoló, de sok szerencsés választásnak köszönhetően végül ma az operák színpadain teszem azt, amit a legjobban tudok. Túl egyszerű lenne ítéletet mondani a fiatalokról, hogy őket nem érdekelné a komolyzene. Én azt tapasztalom, hogy igenis érdeklődnek, persze nagy segítség lenne, ha a médiumok jobban segítenék ennek az egyébként talán legkomplexebb művészeti formának a népszerűsítését. Mert az ember, a fiatal vagy akármelyik korosztály csak azt tudja megszeretni, amit ismer is. Ebben nagyobb szerepet vállalhatnának magukra a sajtó és a kultúra különböző képviselői. Nagyon gyakran tapasztalom azt, hogy az operát addig nem ismerő barátok, ismerősök eljönnek megnézni egy-egy előadást, aztán benne ragadnak az opera világában. Ez egy olyan elementáris érzés és intellektuális tapasztalatot okoz, ami ha az embert egyszer megérinti, akkor utána szinte igényli is. Tehát én itt és most mondom mindenkinek: járjanak nyugodtan operába, koncertekre, mert nem fogják megbánni.

Mire vagy a legbüszkébb az eddigi pályafutásodból?
- Nem tudok, vagy még nem érzek olyan pontokat, amikre kijelenthetném, hogy a legbüszkébb vagyok.  Szeretném azt hinni, hogy ez a pont igazából valahol a jövőben van, azt is gondolom, hogy ez mindig is így marad. Persze vannak olyan momentumai a pályámnak. amik kifejezetten fontosak. Ilyen volt a 2007-ben megrendezett Cardiff-i énekverseny is, ami kinyitotta előttem a nagyvilág operaházainak ajtajait. Vagy ilyen a 2015-ös évadbeli Metropolitan opera felkérése, ilyen a Londoni Covent Garden mindegyik előadása vagy a Müncheni Bayerische Staatsoper szerepei. Mindig minden pillanat alapvetően fontos, pláne a mi pályánkon, ahol ez határozza meg a jövőbeli eseményeket. Személyesen pedig a legbüszkébb a kutyámra, a cicáimra, a családomra, a páromra, a barátaimra, az asszisztensemre és Irenára (Irena Szaveljeva, Levente egyik énektanára – szerk.) vagyok.

Egy operaénekest is annyira körülzsongják a nők, mint rockénekeseket?
- Sokkal, de sokkal jobban.

A Tankcsapda egykori gitárosát is Molnár Leventének hívják. Ismered esetleg az ő munkásságát?
- Igen ismerem, és arra is kíváncsi lennék, hogy ha neki feltennénk fordítva ezt a kérdést, akkor mit válaszolna.

Mit szeretsz hallgatni szabadidődben?
- A Szentendrei-szigeten, ahol lakom, szeretek sétálni a kutyámmal az erdőben, és hallgatni a szelet, a madarakat, az erdőt. Ezen kívül óhatatlan a szakmámmal is jár a folyamatos komolyzene hallgatás. Ha elfárad a szellemem, akkor a teljes ellazuláshoz belefér egy kis meditációs zene is.

Évekre előre tudod a fellépéseid helyét, időpontját. Nyomaszt vagy inkább megnyugtat a sok kihívás, felkérés?
- Megnyugtat és nyomaszt is egyben. Megnyugtat azért, mert jó érzés, hogy szükség van rám és nyomaszt, mert valamilyen szinten arra kényszerít, hogy a mostban a jövőt is éljem meg és ez sajnos szorongással is jár.