2014. február 28. | Kapusi Kitti
Meghallod, megérted, beindít, felpörget, megmérgez és legszívesebben egy őrült rock buliban ugrálnál rá. Hamisítatlan amerikai rock'n'roll egy kis modern hangzással megfűszerezve, amihez társul egy életvidám dobos leányzó(!) is. Kell ennél több? Nem hinném: ez az Ozone Mama. A dobosuk nem más, mint Tiszai Vivien, aki kicsit őrült, nagyon vicces és a dobolás az élete. Mesél nekünk magáról, a zenekarról, a gimis évekről, a „tankcsapdás korszakáról" és mindenről, ami arra ösztönözte, hogy a dobolás mellett tegye le a voksát. Szerintünk jól tette.
Miért pont dobon kezdtél el annak idején játszani?
- Gyerekként sok mindenbe belekóstoltam. Jártam balettintézetbe, voltam gyerekszínész és teniszeztem is. Aztán jött a gimnázium: a Tankcsapda, a The Doors, a szimatszatyor, a bakancs és beszippantott a rock’n’roll világa. Ettől a korszakomtól tudtam, hogy én zenész akarok lenni. Négy barátnőmmel a gimnáziumban kitaláltuk, hogy csináljunk egy zenekart, bár egyikünk sem tudott zenélni. Bedobtunk cetliket egy kalapba rajtuk a hangszerekkel, aztán az egyik barátnőm kihúzta a basszusgitárt, pedig azt én akartam. Basszusgitározni nagyon menő szerintem! A dobnál meg mindenki kussolt - így lettem dobos. Amúgy a dolog adott volt, apukám dobolt, otthon volt a hangszer. Először azt hittem, hobbi szinten marad a dob, nem voltam „szerelmes belé”. Apukámat is sikerült meggyőzni arról, hogy márpedig én ezt akarom csinálni. Elvitt Jávori Vili bácsihoz, nagyon kemény jazzdobos volt, sajnos már nem él. Azt mondta, van tehetségem a doboláshoz. Két évig hozzá jártam, majd javasolta, hogy kezdjem el a sulit a Kőbányai Zene Stúdióban, ahova három évig jártam. Elvégeztem az iskolát, de még ekkor sem éreztem úgy, hogy az én hangszerem a dob lenne…
Magyarul nem is készültél dobosnak, most pedig megőrülsz a hangszerért? Hogyan jött az Ozone Mama? Játszottál más zenekarban is?
- Érdekes tényleg, de valóban így volt. Az Ozone Mama azután jött, miután elvégeztem a zenesulit. Dobos Gergő mondta Marcinak meg Andrisnak, az Ozone Mama alapító tagjainak, hogy lenne egy dobos, de lány. Erre a srácok: jó megnézzük. Onnantól kezdve mondhatni, hogy a dobolás megszállottja lettem. Az Ozone Mama lett az, ami végre helyre rakta az agyam. A hard rock műfaj volt számomra a kiteljesedés. Valószínű, a gének…! Rengeteget gyakoroltam. A Cherry Bombban is nyomtam egy kicsit. Szerettem a csajokkal együtt játszani.
Egyedüli lányként a bandában milyen érzés?
- Néha fel sem tűnik, néha pedig előjön a hátránya. Marci, Andris és Zoli imádnak, kishúguknak tekintenek, vigyáznak rám. Nagyon jó fejek a srácok és én is imádom őket. Hátrány talán az az, hogy amikor cipekedni kell, bizony kiveszem a részem belőle rendesen. Dehát annak idején én mondtam nekik, hogy kezeljenek egyenrangú félként. Betartották…(nevet) 2010-ben csatlakoztam a zenekarhoz, ami nekem azóta is mérföldkő az életemben. Örülök, hogy annak idején a kalapból a dobot húztam, azt hiszem még hálás is lehetek a csajoknak!
Van kifejezetten kedvenc számod a lemezeitekről?
- A kedvenc számom az első lemezről a Red Hot Lovin', az EP-ről pedig talán most a Cold heart of Stone, de az összest szeretem. A legkedvesebb klipélményem meg a GO-val kapcsolatos. Nagyon jó hangulatban teltek a forgatások, két napot szántunk rá. Mindegyik izgalmas volt és nagyon kedves kis csapat alakult ki időközben. Temesi Ádám volt a kameramen és Gurmai Mária a sminkes, aki nagyon szép arcot varázsolt nekem, amúgy is imádom, amikor profi sminkes fest ki.
Meddig szeretnél az Ozone Mamában dobolni?
- Nyilván erre azt kéne mondanom, hogy életem végéig, de igazából nem tudom. Ameddig élvezem és szeretem csinálni, addig biztos. 4 éve olyanok vagyunk a fiúkkal, mint egy durva házasság. Őszintén megmondjuk a másiknak, ha valami bajunk van. Egy zenekaron belül nagyon fontos az őszinteség. Anélkül nem is működne - a nagy szerencse, hogy ez nálunk megvan.
Lámpalázas vagy? Fellépés előtt, hogyan töltődsz fel? A fellépőruháid mindig egyediek, te találod ki?
- Inkább izgatott vagyok, régen voltam lámpalázas. Olyan kellemes-kellemetlen izgulás. A fellépőruháimról csak annyit: a színpad az egészen más. Jól kell tudni játszani és jól kell tudni kinézni. A kettő együtt üt nagyon. Megpróbálom egyedivé tenné a felszerelésem, ennyi az egész.
Mik a tervek a jövőre nézve?
- A doboláson kívül? Jussunk el fesztiválokra, igazából ez az, amit nagyon szeretnék. Lett egy nagyon szuper menedzserünk. Kati egy istenáldotta jó teremtés, végre segít valaki a zenekarnak; jó ízléssel beleszól, hogy mit szeretne látni, hatalmas humorral rendelkezik. Játszani fogunk a SZIN-en, a Pannónia Fesztiválon és a Fishing on Orfűn, ezek biztosak. A többi meg majd remélhetőleg a közeljövőben kiderül.