2014. február 10. | VassAdrienn

Szendrői Csaba: Ha rossz kritikát kapok, az inkább hasznos

Azért a lassú számokra nehéz zúzni... Én egyes koncertjeik után inkább egy órás pihenőt kérnék a körülöttem lévő világtól. Sokan magukba szállnak egy ilyen élmény hatására.

Ha ugráló tömeget akar látni az ember, akkor olyan dalokat kell írni. Félve kérdezek rá, de nem hagyhatom ki a pakliból azt a feltételezést, hogy egy idő után egy zenekar, a közönsége nyomására változik. Születhetnek-e dalok megrendelésre, egy ilyen egyedi stílusnál?
- Írtunk direkt azért számokat, mert éreztük, hogy a programunk igényli azt, hogy az embereket megmozgassuk. Ez nem egy korlát, vagy kompromisszum, mert a gyors számaink is olyanok, amiket mi szeretünk. Persze megvannak a stílusunk sajátosságai. A 12 dalos lemezen, legalább 8 féle különböző hangulatú szám található. Az pedig a mi kis sajátosságunk, hogy több melankóliát merünk csempészni a közönségünk hangulatába. Aki minket szeret, részben ezért szeret. Aki meg nem szeret, nem jár a koncertjeinkre.
Rossz beidegződés, hogy az emberek a szórakozás alatt azt értik, hogy nem kell valamire odafigyelni. A kikapcsolódásnak azt a formáját várják el, ami alatt gyakorlatilag semmi más nem történik, csak a puszta nihil. Ezzel sincs semmi baj, erre egy komplett ipar épült fel. Nekünk épp nem ez a célunk a zenével.
Ha nem úgy mész haza, hogy hiányérzeted van, hanem hogy olyat kaptál amire rá kell pihenni, az pozitív. A zene olyan jellegű komplex érzéseket tud kiváltani az emberekből, amit nagyon kevés más művészeti ág, és ettől tud igazán fontos lenni. A zene egy megfogalmazhatatlan érzés, amit a szöveg hol alátámaszt, hol épp kontrasztba helyez. Ettől izgalmas.

De a rajongók erőszakosak, pont mint én. Amúgy meg nem baj, ha minél több van belőlük. Ilyen, mondhatni korai stádiumban van már valami praktika a megszelídítésükre? Titkon természetesen csak arra vagyok kíváncsi, hogy lehet-e felesezni a fiúkkal, a koncert után, a pultnál...
- Nem írunk számot a közönségszerzés miatt. Arra más módszereink vannak. A zenekar egy része igazán partyképes, és szereti ha buli van, másoknak viszont a koncert után magány kell. Ezt mindenki maga dönti el. Én kifejezetten megfeszülök egy koncerten, a végére örülök ha le tudok esni a színpadról. Nekem kell egy fél óra nyugi. Nincs erre rutin. A többiek többnyire rögtön mennek bulizni. Ilyen eklektikus dolog ez.

Azért a Budapesti lányok pont olyan, mintha kifejezetten a rajongó hölgyeknek készült volna. Van is rá megőrülés rendesen.
Persze kérdés, hogy jól értelmezzük-e. Nekem egy félénk vidéki fiú ugrik be, aki elcsodálkozik azon, hogy mi megy itt a fővárosban, de hallottam már más megfejtéseket is.
Lehet, hogy a számok nagy részét eleve rosszul magyarázzuk el magunknak? Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
- Az emberek azt hiszik, hogy arról szól, hogy lebénázom lányokat. Ez egy csalfa férfiról szól, aki a csalfa nőkön kéri számon az ő csalfaságukat. Nem vagyok naiv, és én sose féltem a lányoktól. Amúgy sem vagyok egy félős alkat. A szorongásaim más tőből fakadnak.
Nem feltétlenül a világra való reflektálásról szólnak a szövegeim, hanem önmagamra való reflektálásról. Magamra reflektáltam akkor is, amikor vidéken éltem egy faluban, és most is. Az ember önismerete egy életen át tartó munka. Valószínűleg valamilyen szinten ezek a dolgok akkor is lezajlottak volna benne, ha nem költözöm fel Budapestre. A szövegeimben olyan alapvető dolgok jelennek meg, mint az Istenkeresés, szenvedés és szenvedély kapcsolata, esetleg hogyan tudják kezelni az érzéseiket, vagy legalábbis én hogy tettem. Aztán persze az sem biztos, hogy ez a jó. Ezekben mindenki magára ismerhet. Úgy gondolom, hogy empatikus alkat vagyok, szeretek mások fejével gondolkodni. Mindenki szenvedett már a szerelemtől, ezt így leírni nem nagy dolog. A költészet egy eszköz ami a nem megfogható dolgokon keres fogást. A kerülöd a napfényt például egy számonkérés. Az Isten osztja az embert, hogy „hogy képzeled ezt?”, de elsőre nem ez fog eszébe jutni valakinek, hanem hogy „hm, ez is egy keringő”.

Lassan áttérünk speciálisan Csabára, hiszen mégiscsak ő ül velem szemben, ráadásul igazán érdekes karakter. Nem egy kényszeres szövegíró, ez tisztán látszik a dalokon.
A Helikonnál jelentek meg versei, de egyéb helyeken is rátalálhatunk az interneten. 16 évesen nyert kötetkiadási lehetőséget, de eddig még nem élt vele.
Elmondása szerint, akkor kezdett el énekelni zenekari szinten, amikor elkezdett írni is, tehát párhuzamosan fejlődött a kettő.
De akkor miért nincs kötet? Miért nincs hangosabb irodalmi ténykedés?
- Az embernek tisztában kell lennie magával, hogy mikor elég jó ahhoz, hogy azt másoknak megmutassa. Attól nem érzem magam jobbnak, ha mások alig várják, hogy legyen kötetem. Ameddig kielégít az a jellegű szereplés, hogy én egy zenekar frontembere vagyok, addig nem hiszem, hogy az írásnak még egy ennyire erős dolognak kéne lennie az életemben. Nem egy elsődleges ambíció. Főleg, hogy a dalszövegírás ezt a fajta munkát megköveteli.
Kevés dalszövegíró használja ki a magyar nyelvben rejlő lehetőségeket, én meg úgy vagyok vele, hogy igyekszem különleges dolgokat írni. Ezt persze nem az én tisztem eldönteni, hogy mennyire sikerül. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat a magyar zenekarokat az elmúlt 10 évből, aki mélyebb tartalommal tudtak érvényesülni. Mi legalább megpróbáljuk.
Próbálok magammal kapcsolatban előítélet mentes lenni, nem megfogalmazni azt, hogy mennyire vagyok jó. Azt már inkább tudom, hogy miben nem vagyok elég jó. Tényleg nem tudom, hogy mennyire vagyok jó szövegíró. Ha mondják, hogy jó vagyok, azt csak megköszönni tudom. Ha rossz kritikát kapok, az inkább hasznos a fejlődésem szempontjából.

Én beszélnék még az irodalomról napestig, de ne feledjük a fő projektet, az Elefántot. Egy esetleges új lemezről, vagy új klipről még elég szűkszavúan nyilatkozik Csaba, de azért annyit elárul, hogy a két éves születésnapjuk alkalmából rendezett koncert, speciális lesz.
- Február 14-én két évesek leszünk. Lesznek új dalok, különlegességek. Saiid vendégeskedik nálunk, és előkerülnek régen nem játszott darabok is. Várunk mindenkit sok szeretettel.

Nem azt mondom, hogy egy próbát megér, hanem azt hogy egyet feltétlenül és mindenképpen. Szerezzétek be a jegyeteket mihamarabb, és válasszátok ezt a különleges programot Valentin napra. Érzelemből nem lesz hiány.

Fotó: Benke Hunor

1 2