2013. október 22. | Sali

Miley (ál)arcai – Miley Cyrus

Miley Cyrus: Bangerz | Miley Cyrus negyedik stúdióalbuma első helyen debütált a Billboard 200 listán, több mint 270 ezer eladott példánnyal. Ezzel az október 7-én megjelenő lemez kiérdemelte a női előadók között az év heti legjobb értékelési adataival rendelkező albumának címét, valamint a második legjobb idén megjelenő pop albumét. (A pop albumok közül egyébként csak a Daft Punk „Random Acces Memories”-a ért el jobb eredményt idén 339 ezer eladott lemezzel.) A korongon szereplő dalok közül egy jó párban hallhatunk más énekeseket és rappereket is közreműködni, pl. Britney-t az SMS-ben, vagy Future-t a My Darling-ban.

A lemez első száma, az Adore You igencsak jóra sikerült, és kezdésnek is jó választás, élvezhető dallammal, jó szöveggel. Talán ez az a dal, amiben Miley régi énje még visszaköszön egy kicsit: hangulatában inkább emlékeztet a múltbéli önmagára, a téma se harsány, hanem egy szép szerelmes szám, ami könnyen válhat a lányok kedvencévé korosztálytól függetlenül. A Do My Thang vagy a Rooting For My Baby szintén szerepelhetne Miley előző albumán, a Can’t Be Tamed-en is, hiszen stílusában eléggé hasonlít az azon szereplő dalokéhoz, akárcsak a Maybe You Are Right. Sőt, talán az utóbbi az a szám, amiből a leginkább éreződik, hogy az ‘új Miley’-ból nem veszett még teljesen ki a kis Hannah Montana. Ugyancsak a Someone Else, ahol ismét a szerelem/szeretet témához nyúl, sőt kifejezetten arról énekel, hogy milyen is az igaz szerelem (Love is patient, love is selfless, love is kind stb).
 
A We can’t Stop az egyik legismertebb szám már most, hiszen a lemezen szereplő dalok közül ez volt az első, amiből klip készült. Alapvetően teljesen hallgatható, Miley nem lőtt mellé vele; nem úgy a videóval. Az a dal, ami könnyen a fiatalabb korosztály kedvencévé és a házibulik elengedhetetlen dalává válik. Azt azonban már tudjuk, hogy valahogy Mileynak, főleg az utóbbi időben, nem nagyon sikerül igényes és ízléses videót készítenie, azonban ez a klip még az eddigieken is túltett, és persze hol van még a Wrecking Ball…



Már a klip elején világossá válik, hogy mindenképpen valami erőltetetten extrát fogunk látni a klipben, de amikor képet kapunk a házibuliról, ahol Miley fetreng, rázza magát, megerőszakol egy fürdőkádat majd egy szobabiciklit is, ember legyen a talpán, aki mindezt intenzív hányinger nélkül végig bírja nézni. Az már nem is kérdés, hogy milyen irányba változott meg Hannah Montana. Ettől függetlenül persze a dal jó, és ami mindenképpen Miley mellett szól, hogy a lemezen vannak még sokkal jobb és erősebb számok is ennél.

Az album címadó dala az SMS (Bangerz) véleményem szerint talán a leggyengébbnek mondható. Az egész dal nem áll szinte másból csak autotune-olt pofázásból, ami valójában két szó állandó ismételgetése. Azt, hogy ezt a számot Britney közreműködésével énekli, sokáig nem is akartam elhinni - valahogy éreztem, hogy csalódni fogok a dalban. Igazság szerint, elnézést a Britney-rajongóktól, de engem kiráz a hideg attól a nyávogástól és nyögdécseléstől, amit éneklés címén művel. Miley, remélem, nem megy el ebbe az irányba - legalább a hangját tartsa meg olyannak amilyen. Bár ez a legrövidebb tétel az albumon, nekem mégis ez tűnt a leghosszabbnak.

Britney után jönnek a számomra szerencsésebb közreműködők a hip-hop és rap vonalról pl. Future, akivel Miley a My Darling című dalban énekel együtt. Ez szerintem egy nagyon jó választás volt a szám szempontjából, Future-nek ugyanis nagyon jó hangja van és illik is Miley-éhoz. Teljesen más stílusú szerelmes szám, mint az Adore You, vagy a Wrecking Ball – egy jól eltalált hip-hop dal, ami nem kilóg az albumról, hanem színesíti azt. A Love, Money, Party című Big Sean-nal közös szám szintén hip-hopos hangvételű, egy lightos dubstep-szerű lüktetéssel. Bár kissé elüt Miley stílusától a dal hangulata, egészen jól megállja benne a helyét. Egy teljesen hallgatható számot sikerült összehozni, ami szintén elüt az eddigiektől: ez mutatja, hogy Miley változik. Ha a régi önmagából is megtart valamit, akkor, akik eddig szerették a zenéjét, továbbra is fogják.

Az On My Own egy olyan dal, amiben Miley végre kezdi megmutatni, hogy mit is rejt a torkában, akárcsak a  #getitright-ban, ami egy vidám hangulatú pop szám: könnyen válhat slágerré, hiszen könnyed, hangulatos (különösen a fütyülés teszi azá), mintha csak egy romantikus vígjáték háttérzenéje lenne.

Már vártam, mikor jelenik meg a dalok között az, amelyik tartalmazza a kötelező dubstep elemeket. Amikor elindult a Drive, már tudtam, hogy ez lesz az, ami a legjobbak közé kerül számomra, ugyanis imádom a dubstepet. Nem csalódtam hatalmasat, ugyanis a lüktetés, a basszus, a gitár megfelel az elvárásoknak, a dal is kellemes. A másik dubstep alapra épülő szám a Fu - French Montana közreműködésével, talán a személyes kedvencem a lemezről. Nem csak a dubstep miatt, hanem azért, mert Miley tényleg rendesen kiereszti a hangját és megmutatja mije is van igazából (hangi értelemben természetesen, a többit már a klipekben láttuk).

És a várva várt Wrecking Ball: Talán méltán mondhatom, hogy ez a szám lett az album legismertebbike, hiszen a klip, ami hozzá készült, akkora port kavart, hogy állítom, 10 emberből 9 már biztosan látta. A videótól elvonatkoztatva a szám jól össze van rakva, teljesen hallgatóbarát – a szövege miatt különösen a szerelmi bánatban szenvedők számára. Bevallom őszintén, én mindig is szerettem Miley hangját, tetszik, hogy egyedi, mélyebb és kissé rekedtes. A számnak szintén erőssége, hogy olyan basszust és kicket raktak alá, hogy mindenképp beindítja az embert, ha meghallja.



A klipről pár szót: amellett, hogy a végtelenségig ízléstelen, semmi értelme nincs az égvilágon. A legkevésbé sem élethű, ellenben még csak nem is szürreális, süt belőle az ízléstelen és értelmetlen erotika. A klippben Miley hiányos vagy nemlétező öltözetben szopogat egy kalapácsot és hintázik a bontógolyón, miközben erotikus pillantásokat küldd a nézők felé. Tényleg nincs értelme, a dalhoz sem passzol: a klip mindent tükröz, csak a szerelem nem jut róla eszünkbe. Ennél még az is jobb lett volna, ha az esőben sétálgatva énekel és a keményebb részeknél mondjuk beletrappol egy pocsolyába...Bár ebben az esetben nem lett volna belőle szenzáció, és Miley mostani portfóliójába sem illene. Egy biztos, megtekintését tényleg csak bizonyos kor felett ajánlom (vagy még akkor sem).

A deluxe kiadás utolsó dala - a szintén kicsit dubstepes Hands In The Air jó zárása az albumnak, egyfajta összegzésnek is tekinthető, hiszen jelen van benne a hip-hop, a dubstep, a vendégelőadó (Ludacris személyében), egy kicsi a régi stílusból, egy kicsi az újból.  Miley használja benne a hangját és a hangulata is rendben van.

Úgy gondolom, hogy a lemez nem sikerült rosszul, jó számokat kaptunk Miley-tól - kifejezetten jónak tartom, hogy az albumon belül több stílusban is kipróbálta magát, hiszen elég szépen megállta bennük a helyét.

A MyMusic értékelése: 8/10

Sali

Miley Cyrus – Bangerz (2013, deluxe kiadás)
1. Adore You
2. We Can't Stop
3. SMS (Bangerz) feat. Britney Spears 
4. 4x4 feat. Nelly
5. My Darlin' feat. Future
6. Wrecking Ball
7. Love Money Party feat. Big Sean
8. #Getitright
9. Drive
10. FU feat. French Montana
11. Do My Thang [Explicit]
12. Maybe You're Right
13. Someone Else
14. Rooting for My Baby
15. On My Own
16. Hands in the Air feat. Ludacris