2013. október 5. | govinda

Izzadt felsőtestek az A38-on - Ivan & the Parazol

Kedvelt rock’n’roll hőseink, azaz az Ivan & the Parazol gárdája nemsokára az Államokba utazik, hogy meghódítsa a new yorki éjszakát. Nagy kalandjuk előtt azonban gondoltak hazai táborukra is, és mintegy köszönetként még az ötfellépéses USA-miniturné előtt az A38 színpadán játszották el a tengerentúlra összeállított szettet. Vigyázat, Amerika: elképesztő dolgok várnak rád!

Az este két vendége volt még a hazai Run Over Dogs és a holland illetőségű Birth of Joy; előbbiek produkciójáról sajnos egyéb kötelezettségeink miatt lemaradtunk, azonban nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a Birth of Joy mindenért kárpótolt.

Számítottam rá, hogy kellemes lesz a koncert, bízva abban, hogy Vitáris Ivánék profiljához illő előzenekart kapunk, de ami azt illeti, a trió nagyon (nagyon) felülmúlta a várakozásomat. A holland energiabombák mindent produkáltak, ami egy emlékezetes, lendületes bulihoz szükséges: a zenéjüket semmiféle panasz nem érheti, friss, gyors, karcos, testes, őrült. Viszont ahhoz képest, hogy a közönség döntő százaléka feltehetőleg egyáltalán nem ismerte a munkásságukat, elképesztően jó hangulatot csináltak. Egy percre nem hagytak pihenőt (ezért fejtörést is okozott, hogy ha már az előzenekar alatt ennyire jól szórakozom, hogyan lehet majd emelni a szintet), Kevin, az énekes-gitáros pedig mindent megtett, ami egy frontember repertoárjába beletartozhat. Az ingje igen hamar lekerült róla, rendkívül sokszor lépett oda az első sor népes hölgykoszorújához, hogy egyre hangosabb és hangosabb sikítozásra ösztökélje őket, valamint olyan szólókat-magánszámokat tett oda, hogy időnként már én féltem, megáll-e a lábán. Bob, a dobosuk könyörtelenül pontos és heves dobjátékot produkált, a billentyűs Gutman pedig mintha a koncert 80%-ában nem is velem azonos dimenzióban tartózkodott volna, annyira elmerült a zenében. Kiváló, köszönjük, Hollandia!

Nem sokkal 10 után aztán előbújt a takarásból a nap főfellépője, az egész estés szettel készülő Ivan & the Parazol, akik, bár már kismilliószor játszottak a Hajón, először léptek fel itt headlinerként. Ennek megfelelően szinte amit csak lehetett, elővették a repertoárból, amellett, hogy még különlegességekre is futotta.

Az A38 elég hamar ugráló-tomboló katlanná változott: döbbenetes volt, hogy mennyi ember, mennyi elánnal bulizta végig a szokásosnál hosszabb-teljesebb koncertet. Az első perctől kezdve az utolsóig ugyanakkora fordulatszámon pörgött mindenki – mindenki, a nézőtéren és a színpadon egyaránt. Sajnos, ennek az volt a hátránya, hogy időnként nekem okozott nehézséget talpon maradni (néhányan még mindig nem értik, mit jelent, ha valaki járókerettel közlekedik) – de ahogyan a mellettem táncoló kedves lány megjegyezte, mikor egy szerencsétlen mozdulat miatt elnézést kértem tőle: „Ugyan már, koncert közben semmi sem számít!”

És tényleg nem számított. Amellett, hogy a ZP-s fellépéshez hasonlóan az első nagylemez minden dala elhangzott kivétel nélkül, a formálódó-készülő második lemez anyagából is kaptunk ízelítőt. A már többször hallott Don’t Wanna Die mellett először csendült fel a rövid, de velős Baby Blue, valamint zenei örökségük előtt tisztelegtek azzal, hogy a ráadásban az Omega egyik remekművét, a Nem tilthatom meg-et is felelevenítették. (Ezen a ponton igencsak sajnáltam, hogy nem volt mellettem kedves édesapám!) Az Omega eljutott a világsikerig...

 

Nem akarok önismétlésekbe bocsátkozni, hiszen már többször írtam az úriemberekről pozitívabbnál pozitívabb dolgokat, de azt hiszem, az értékmegőrzésnek aligha van jobb, szerethetőbb útja az általuk képviselt irányzatnál. Persze, nyilván vannak fiatalok, akik eleve kedvelik a ’60-’70-es évek atmoszféráját (szerénytelenül ide sorolván magamat is), de a többségre nem jellemző ez a fajta érdeklődés. Az Ivan & the Parazol ezt az aranybányát hozza vissza, de úgy, hogy a teljesen érintetlen közönség is megszerethesse – a maguk manír nélküli, természetes módján. Nem is nagyon kell ezt ragozni. Azt hiszem, a csütörtök estében leginkább a büszkeségé volt a főszerep: nem lehetett mindennapi élmény látni, hogyan nőtt egyre nagyobbra és nagyobbra az itteni közönségük (is), ahogy arra Iván is kitért. 

Ennél jobb útravalót aligha kaphattak volna – nincs is más hátra, mint hogy nagyon sikeres new yorki „vakációt” és jobbnál jobb élményeket kívánjunk nekik. Kicsit irigyek vagyunk, de mérhetetlenül örülünk. 

govinda

Fotó: Red Rock Hungary