3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2013. szeptember 1. | govinda

Thousands in the Front – vizsgázott az Ivan & the Parazol

Copyright:

Csütörtökön tartotta az első önálló, egész estés fellépését a Zöld Pardonban az Ivan & the Parazol legénysége. A legutóbbi alkalomkor, a Strand fesztiválon nyújtott teljesítményükkel kapcsolatosan sem tudtam lényegi kritikát megfogalmazni – ezúttal még nehezebb dolgom lenne, ha bele akarnék kötni bármibe is. De nem akarok.

Rögtön az események sűrűjébe vágva: miután az időjárás eldöntötte, hogy mégsem áld/átkoz meg bennünket tartósabb esővel, el is kezdődhetett a később igazi önfeledt tombolásba torkolló koncert. Valószínűleg sokan vártunk erre a napra, és voltunk kíváncsiak arra, mihez kezd a zenekar a kínálkozó alkalommal. Ugyan a mostani ZP nagyszínpadának tánctere jóval kisebb, mint a békebeli, Goldmann György téri placcé volt, nem is olyan sokkal a fellépés kezdetét követően már tömve voltak a sorok – ez az idő előrehaladtával egyre csak fokozódott. A közönség részéről tehát nagy érdeklődés volt tapasztalható, de meghálálták-e mindezt az úriemberek?
 
A felvezetésből is érződik talán, hogy a válaszom igen egyszerű: meg hát. Kamatos kamattal együtt. Az Ivan & the Parazolt azért (is) lehet nagyon szeretni, mert igazán élvezetes, sallangmentes, energiákkal feltöltő és azoktól egyaránt megfosztó bulikat csinálnak. (A másnapi derék- és nyakfájás garantált a lelkesebbek számára.) 
 
Első másfél órás koncertjük koncepciója nem tartogatott bonyodalmakat: szinte az összes eddig szerzett dalukat eljátszották, megspékelve mindezt egy Beatles-coverrel és egy vadonatúj szerzeménnyel. Ez így persze leírva nagyon egyszerűen hangzik, de ne tévesszen meg senkit: már féltávnál iszonyatos buli kerekedett a színpadon és a tánctéren egyaránt. Ezekkel a dalokkal persze nehezen is lehetne másként, de szerencsére a népes közönség sem vallott szégyent; azt pedig már több alkalommal kihangsúlyoztam, hogy akkor igazán jó egy fellépés, ha az előadók mellett a hallgatóságuk is kiveszi a részét a szórakoz(tat)ásból. Megtisztelő volt tudomásul venni, hogy Vitáris Iván szerint mi voltunk az idei nyár legjobb közönsége – ezt nehezen tudnám megítélni, hiszen ez csak a harmadik alkalom, hogy élőben hallottam a csapatot, azt azonban a legnagyobb megbecsülés hangján őszintén tudom mondani, hogy bárcsak ilyen, vagy ennél jobb élményekben lenne részünk minden koncerten. (Meg persze nekik maguknak szintén.)
 
Nem lehet kiemelkedő momentumokról írni, hiszen az előadás úgy, ahogy ott megtörtént, önmagában marad emlékezetes: a hűvös nyárvégi időjárás ellenére a hőfok döbbenetesen magas volt (értsük akár átvitt, akár szószerinti értelemben), megállásról egy percig sem lehetett szó. Emlékezzünk, mit írtam legutóbb! „Elég jó, elég koszos, elég dögös zenét csinálnak ahhoz, hogy közben plafonok repedjenek meg, vakolatok kezdjenek leomlani.” Nohát, ha falak közé lettünk volna szorítva, potyogott volna az a vakolat. Talán a téglák is.
 
Egy dal sem került rossz helyre a sorban, semmi sem hatott disszonánsnak, az izgulásnak vagy a bizonytalanságnak még csak a nyomát sem lehetett felfedezni a srácokon. Lehet, hogy előfordult 1-2 elcsúszott ütem, esetleg szövegbeli tévesztés, de mióta érdekes az, ami tökéletes? Azt szeretjük, ami magával ragad.
 
Rendszerint megemlítik, mennyire fiatal is a banda – ha már itt tartunk, ez egy igazán érett fellépéssé kerekedett. Az érettség mellett persze a felszabadultság is fontos, ez nem jelent semmiféle merevséget: ami talán a leguralkodóbb érzés volt, az maga az öröm, mindenki részéről. A zenekaré, hogy ezt így, ilyen formában, ilyen közönség mellett végigcsinálhatják, és a lelkes közönségé; most aztán tényleg senki kedvenc slágere nem maradhatott ki. Szerencsére valószínűleg nem csak az avatott fülűek élvezték teljes átéléssel a bulit: valamelyest hiánypótló csapat révén az Ivan & the Parazol úgy gondolom, az őket nem ismerőket is nagyon hamar képes megragadni. Ez magából a stílusból és a hangszerelésből is fakad, de ne feledjük talán a legfontosabbat: hogy mindez őszintén, emberi közelségben történik. Ezek a fiúk lubickolnak a saját karrierjükben, és bár hála az égnek, nagyon ambiciózusak, bárki számára teljesen világos lehet, hogy imádják ezt az egészet. Az ambíció pedig nagyjából két nagyfröccsöt ér elhivatottság, lelkesedés nélkül.
 
Ki kell térnünk a műsorra is: elhangzott tehát teljes egészében a 2012-es Mama Don’t You Recognize Ivan & the Parazol, a Cruel kivételével a teljes Yellow Flavour EP, sőt a legelső klipes dal, a Marshall, valamint a készülő új lemez beharangozó dala, a Don’t Wanna Die. (Amely egyébként remekül illeszkedett a programba, valamicskét mégis lehetett érzékelni az újdonságok előszeléből. Bár lehet, hogy nem vagyok a legmegbízhatóbb forrás, hiszen nem mondom, hogy ne adtam volna át magam teljesen a hévnek.)
 
Egy kiemelkedő momentumról azért mégis essék szó: a Yellow Flavour dobszólója után a zenekar többi tagja lepte meg Simon Bálintot egy születésnapi (dobos!)tortával – ez nemcsak a Beatles utolsó fellépésének napja  volt (melynek apropóján elhangzott tehát a Come Together is). Ezúton kívánunk neki utólag nagyon boldog születésnapot, a teljes brancsnak pedig ennél csak jobb és jobb fellépéseket!
 

 
Ja, hogy hányasra vizsgáztak? Kérdéses ez még valaki számára?
 
govinda
 
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky