Ezt neked, hideg! BME Egyetemi Napok, 1. nap

Szeptember 17-én vette kezdetét a háromnapos fesztivál a budai Infopark területén. A rémisztően nagy szél és kicsit marcona őszi hideg ellenére igen jól sikerült az este a Nagyszínpadon – mondhatjuk azt is, a végére maradt a tűzijáték.

megosztás
kapcsolódó linkek
- BME Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- 2013 a Brains éve - bulizz velük holnap!
- Ismét vár benneteket a BME Egyetemi Napok!

Korán érkeztünk a helyszínre, az első koncert kezdése előtt nagyjából fél órával. Nem meglepően ekkor szinte még alig lézengtek emberek a placcon, a nagysátorban még kevesebben. Melegedés (és helyfoglalás) céljából mi már az Ivan & the Parazol beállása alatt bemerészkedtünk a színpad elé, néhány szintén idő előtt érkező fesztiválozó társaságában. Nemcsak mi sínylettük meg a hideget, hanem az előadók is: Parazolékon legalábbis látszott, hogy kicsit megviseli őket a cidri.

Ezen esetleg az alkohol, vagy a mocorgás-bulizás segíthetett, úgyhogy a fiúk sem késlekedtek, és egy időközben népesebbre nőtt közönség előtt csaptak bele a húrokba – ezúttal nem az általam megszokott 1965-val, hanem a kicsit koszosabb Approved-dal. (Erősebb is kezdésnek, úgy gondolom.) A koncert egyébként nagyon jól sikerült, eddigi tapasztalataimhoz hasonlóan, még akkor is, ha ezúttal lényegesen kisebb mértékű volt a tombolás, mint megszoktam. Ettől függetlenül jó volt látni-hallani, hogy egy „egyetemspecifikus” buli ellenére (ahová azért többségében az adott intézmény körébe tartozók jönnek el, fellépőktől függetlenül), körülöttem sokan énekelgették a dalokat. Azt se feledjük persze, hogy Iván maga is a BME kötelékébe tartozik – bizony, a frontembereknek is kell néha lógniuk órákról. Apropó, frontember: ezen az estén jöttem rá, hogy Ivánnak (és tulajdonképpen a teljes csapatnak) valójában mindegy, hogy párszáz vagy esetleg több ezer ember előtt kell teljesíteniük: az elán, a lendület és az odaadás minden esetben ugyanakkora. Vagyis óriási.

Külön öröm volt másodszorra is hallani a hamarosan megjelenő új kislemezdalt: valószínűleg már sokan várjuk, hogy felvételről is hallgathassuk, beizzítva a repeat funkciót a lejátszókon. Az egyetlen, ami meglepett, az a koncert rövidsége volt: alig 40 percnyi idő jutott erre az estére a srácoknak, hiába is produkált a közönség egy elég testes visszatapsot-kórust. (Ráadásul szomorú volt a lelkem, hiszen elmaradt a Lumberjack.) Aggodalomra semmi ok: nagyon rövid időn belül megint Pesten lépnek fel, de erről majd később!

30-40 perc üresjárat (pakolás, sürgés-forgás) után – amíg mi sajnos, úgy döntöttünk, kimegyünk a levegőre, rosszul tettük – jött a Kaukázus, akiket már egészen hátulról, a pult mellett ácsorogva hallgattunk végig. Az igazság az, hogy csak néhány dalukat szeretem, azokat viszont nagyon, és egészen eddig úgy gondoltam, az ő zenéjük (a mondanivaló okán is) többnyire magányos, elmélyült hallgatásra alkalmas. Tévedni szabad, ugye: meglepődve tapasztaltam, hogy élőben mennyivel húzósabbak, teltek, sőt bulizásra abszolút alkalmasak a számok. Röpködtek a szeretett slágerek (Teszkó, Lift, Jó a rossz és a kreatív, stb.), új dalok mellett, mint például a visszatérés utáni első friss szerzemény, az Édes Anna. A visszataps előtt egészen döbbenetes volt a Szalai Évát kizárólag az addigra tömegnek számító közönség előadásában hallgatni; és persze a zárásra maradt a Tartós Béke is, mintegy Kaukázus-himnuszként. Átírták tehát az előítéletemet: kellemes ez élőben, de továbbra sem fogok Kaukázusra járni.

Ellenben viszont a Nagyszínpad utolsó fellépőivel. A Brains-szel is hasonló a viszonyom: néhány dalukat nagyon kedvelem, az általam ismeretleneket is szívesen meghallgatom, de különösebben nem mélyedtem el a repertoárjukban – eddig. Úgy döntöttünk, hogy ezt azért már mégsem lehet ülve kibírni, és a csarnok hátsó részében terveztük végigbulizni a koncertet, mondván ott biztonságban vagyunk, nem ér utol bennünket a „darálás”. Viszont akkora össznépi hámból kirúgás lett belőle, hogy még hátul is, aki tehette, önfeledten ugrált, táncolt, szórakozott.

A Brainst hallgatva lehet azt mondani, hogy kissé monoton, vagy ha rosszindulatúbbak vagyunk, egysíkú, de nem egészen ez a helyzet, valójában sok mindent ötvöznek. Vannak hasonló vagy ismétlődő elemek, témák a dalokban, de a paletta azért nem olyan pici. Ha teljesen egysíkúak is lennének, Columbo akkor is elvinné a hátán az egészet. Kéri Andrásnak annyi energiája, annyi lelkesedése van, hogy az egésznek a hangulatát képes megdobni jópár fokkal. Ráadásul a lelkesedése ránk, a leghátsó sorokban tombolókra is átszállt - képzelem, milyen kíméletlen állapotok uralkodhattak előrébb.

A meglepetésekről: egy dal erejéig mindenki kedvenc KRSA-ja is megjelent a színpadon, Columbo pedig itt jelentette be először, hogy a Park záróhetének ők lesznek az egyik főfellépői. A dalsorrendet tekintve volt itt minden, a legnagyobbakból az I Love My Sensimilla, a Positive People, a Your Desire, az egyik személyes favoritom, a Full Range és persze az utolsónak tartogatott népkedvenc, a Blazing is. Akik tehát repetázni szeretnének vagy kimaradtak, készüljenek a Parkos bulira!

Az élő koncertek után Dj Juhász Laci vette át a keverőpultot, és az ott maradóknak elég kellemes hangulatot teremtett mindenféle elektro-dnb slágerrel, sőt KRSA sem távozott a helyszínről: beállt Laci mellé MC-zni (és persze táncikálni), akit még akkor is hallottunk, amikor már a kijáraton túl igyekeztünk az utcafront felé. Összességében a botrányosan rossz idő ellenére elég sokan ellátogattak a BME házifesztiváljárának nyitónapjára, bár gyanítom, hogy javarészt az egyetemhez közel álló emberek alkották a közönséget. Akik viszont abszolút nem ebbe a körbe tartoztak (például én, igazi bölcsészként) is jó hangulatú, élvezetes koncerteknek lehettek tanúi kedden. Hála az égnek, legyőztük a hideget!

govinda

Fotók: Somay Márk

cimkék
- 2013, brains, élménybeszámoló, Ivan & The Parazol, kaukázus, koncert, koncertbeszámoló, KRSA

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2025. január 6.

A januári elcsendesedéshez ad kapaszkodót Curtis

Egy korszaknyitó, új szívbemarkoló dallal jelent meg Curtis, mely édesapjáról állít emléket „Fehér rózsa” címmel. Lágy, keserédes zongora adja meg az alaphangot, Curtis pedig kiereszti az elmúlt évek minden fájdalmát a nem múló hiányról. A jazzes-melodikus vokált hamisítatlan rapverze váltja, lendületet adva és erőt az évkezdéshez. A rapper idén magasabb fokozatra kapcsol és készül egy új EP-vel is. Tovább

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább