Kedves D.!

 

Ide tartozott többek között a Hurts legénysége, akik olyan szinten nem csináltak semmit a színpadon, hogy fröccsözés közben a hátsó sátorban azt éreztem, hogy magasan köröket verek a srácok teljesítményére. És még csak nem is volt hangszer a kezemben... El kell ismerni, lemezminőségben szólt minden, technikai részről belekötni semmibe nem lehet. Sőt, a világítást külön ki kell emelnem, ugyanis a fények még eddig egyik bandánál sem voltak ennyire jól megkoreografálva. Nagyon nagy respect a fénytechnikusnak, nagyszerű munkát végzett! De nagyjából itt a dicséretek sora be is fejeződik, merthogy a koncert olyan volt, mintha betettem volna otthon a CD-t és megnyomtam volna a play-t. Kivéve a frontember konferálását, manchesteri akcentusát, na az megér egy misét! Annál már csak Matt Tuck átkötéseit szeretem jobban, remélem holnap este hallok majd egy-két „Á lov jú má friends" felkiáltást, éles walesi akcentussal! No de nem kalandozok el, szóval a lényeg a Hurtsben: miért rajong ezért ennyi ember? Miért kell másfél órát zenélni azelőtt, hogy felvágnám az ereimet? Pedig egyébként a koncert vége felé elhittem, hogy talán mégiscsak van kiút az öngyilkosságból, aztán jött egy Stay búcsúzóul és a melankólia visszatért. Az a fura, hogy van a zenekarnak két lemeze, azon van négy dal összesen, amiket azért un az ember, mert agyba-főbe mennek a rádióban. A többi dalt meg azért, mert ugyanolyanok, mint az előző négy. Tehát: miért rajong értük milliónyi ember? Művészek, ezt elismerem, de inkább alkossanak, mintsem hogy koncertezésre pazarolnák az idejüket. Szerintem...

 

A másik ilyen zenekar nálam a Quimby volt, akik ugyan a magyar alter egén állócsillagként tündökölnek és mindig olyan méretű tömegeket mozgatnak meg, amilyeneket egy core csapat sosem fog, de ettől még nálam ez csak arra jó, hogy kolbászos szendvics közben ne legyen csend. Bár saját magam ellen szólva: sokkal bulizósabb zenét csinálnak, mint a Hurts, ráadásul az Autó egy szerpentinent végre sikerült meghallgatni élőben, megint ráadásul  az Ajjajjjajj mindig napokra beleragad a fejembe, de itt ki is fújtunk én és a Quimby. Kiss Tibiék nagyon tudnak, úgy szóltak, ahogy másik banda eddig nem szólt, ettől függetlenül nem éreztem, hogy most alakulnék át vérbeli rajongóvá. Talán majd egyszer.

 

Harmadiknak befér még ide az EmilRulez!, akik kizárólag a VOLT-ra hoztak össze egy szettet, hogy exkluzív bulit tartva visszatérjenek, ha csak egy koncert erejéig is. Ehhez el kell mondani, hogy bírom Hajós Andrást, viszont sokkal jobban bírom, amikor poénokat szór, mint amikor akkordozik bőszen. Az valahogy olyan visszás. Mintha Lukács Laci hirtelen felcsapna stand-uposnak. Ennek ellenére igazi tömegeket vonzott a kivételes alkalom a GDF Suez színpadhoz, jól is szólt a cucc, de azért, biztos, ami biztos alapon, inkább átvándoroltam az OTP-Petőfi Rádió színpadhoz Vad Fruttikra.

 

Üdv,

Jam

 

Képek: VOLT Fesztivál hivatalos honlap, Mohai Balázs