2013. április 30. | Bertoni
Boda Tomi és Mucsi Viktor (Jam) először Kóboráram néven alapítottak együttest, trió formációban nyomulnak Scage-ként. Zenéjük ötvözi a pop-punkot a metálos, agresszívebb elemekkel. 2011-ben a Kettesben, 2012-ben pedig a Tovább című EP-vel jelentkeztek. A koncertélményekről, tervekről a banda frontembere, Jam nyilatkozott nekünk.
Hogy jött a zenekar-alapítás? Mi volt a cél?
- A zenekar ötlete a Tomitól és tőlem ered: a középsuliban nagyon megkedveltük a californiai punk muzsikát. Aztán elmentünk zenét tanulni, és összehoztuk a Kóboráramot, aminek igazából semmi köze nem volt a californiai punkhoz (nevet). 2007-től van Scage, de 2009-ig csak próbálkoztunk. Azóta már a punkhoz van közünk, de Californiáról továbbra is csak álmodozunk (nevet). Novák Peti idén csatlakozott hozzánk, amikor az előző basszerosunk (Bözsi) hirtelen kilépett. Azonnal beilleszkedett, és azóta is nagyon hálásak vagyunk neki!
Civilben mivel foglalkoztok, mi a zene szerepe az életetekben?
- Tamás villamosmérnök, Peti még tanul (most készül a mindent eldöntő megmérettetésre), én pedig újságíróként dolgozom, valamint szintén tanulok. A zene nálam a minden, hiszen zenei témában írok cikkeket. A többiek is komolyan veszik az egészet, ezt igyekszünk a koncerteken és a felvételeken is bizonyítani.
Milyen gyakran próbáltok?
- Amikor időnk engedi. Mivel mindenki eléggé elfoglalt és a szélrózsa minden irányába járkálunk, leginkább hétvégente. De mivel akkor meg a koncertek vannak… igazából, bármikor, amikor szabad két óránk van.
Hogy vettétek fel a 2 EP-t?
- Az első EP-t (Kettesben, 2011) otthon rögzítettük a próbatermünkben, mindent mi csináltunk vele. A másodikat (Tovább, 2012) egy tehetségkutatón nyert stúdióidő felhasználásával a győri Hangrafik Stúdióban Adorján Gyula segítségével. A Youtube-csatornánkon van is egy videó-összefoglaló a dologról, érdemes megkukkantani.
A saját anyagok mellett mikkel szoktatok még koncerteken előrukkolni?
- Elég kevés feldolgozást játszunk, azokat is igyekszünk úgy megválasztani, hogy nekünk is kihívás legyen, de az embereknek is meglepetés és élvezhető. Jelenleg Blink 182-t játszunk, ha már részben miattuk kezdtünk el zenélni… Aztán van egy Foo Fighters-dal és egy Jimmy Eat World. Meg van egy saját átdolgozásunk egy magyar pop-nótáról. Ha nagyon mókás hangulatban vagyunk, azt is előhúzzuk a kesztyűtartóból.
Eddig melyek voltak az emlékezetes koncertek?
- Kezdhetném azzal a közhellyel, hogy „minden koncert egyaránt a szívünk csücske”, de persze ez nagy kamu lenne. Imádtuk a turnénkat anno az Aljas kúszóbabbal, imádtuk az összes szülinapi koncertünket, amit minden évben a The Grenmával ünneplünk Tatabányán a Roxxyban. De volt, hogy eljött velük a The Idoru, az Insane vagy éppen a Fish!, akiket mind nagyon szeretünk, és hatalmas élmény velük megosztani a színpadot.
Talán ki lehet emelni a tavalyi győrszentiváni SzFesztes fellépést, amelyet szintén az említett tehetségkutatón nyertünk különdíjként. Ott a Lord és a Hooligans voltak a további zenekarok. De például pár hete jártunk Esztergomban az Anti Fitness Club-bal, ők is nagyon jó arcok, azt a bulit is nagyon élveztük!
Hogyan jellemeznétek a „popgresszív punk-rock”-ot, hogy jön össze ez mind?
- Van erre egy igencsak találó definíciónk: dallamokkal átszőtt, nyakcsigolyákat fárasztó, hallójáratokat simogató, ugrálásra buzdító riffeken nyugvó, premodern tánczene. Ennél jobban nehéz lenne körüljárni. Igazából annyi a lényege, hogy a falunapokon is ugyanakkora a sikerünk, mint a metál-fesztiválokon. Persze nem azt mondom, hogy ez lenne a horatiusi arany közép… de mi ezt szeretjük, és szeretünk kilógni mindenféle kategorizálás alól (nevet).
Mit terveztek 2013-ra?
- Mindenképpen koncertezünk, amennyit csak tudunk, ugyanis inkább koncertzenekar vagyunk, mintsem hogy állandóan stúdióznánk… de persze azért nem szeretnénk éheztetni azon embereket sem, akik nem jutnak el a bulijainkra, tehát valami hang- és képanyag is várható még ez évben.
Az EP-k után tervezitek egy nagylemez megjelenését is?
- Nem gondoltunk nagylemezt kiadni. Legalábbis klasszikus, CD-formátumút biztosan nem. Az már csak a Tankcsapdának meg a Road-nak megy… Mi inkább két-három számonként EP-zgetünk, aztán majd talán egyszer csokorba gyűjtjük a dalokat és csinálunk egy-kétszáz CD-t, amit pár fillérért árulunk… Ki tudja, mit hoz a jövő?
Meséljetek a klipről, milyen volt a forgatás?
- Mindössze egyetlen napot vett igénybe, összesen 5-en voltunk jelen és zseniális volt a hangulat. Igazából komoly klipet terveztünk, de amint megláttuk a próbababákat, összenéztünk és rájöttünk, hogy ez nem az a koncepció lesz (nevet). A végeredmény pedig magáért beszél. A srácokkal, akik csinálták, még tervezünk együtt dolgozni, annyit bizton állíthatok.
Zeneileg hova szeretnétek fejlődni, mik a távlati céljaitok?
- Természetesen, mint minden banda, mi is a világuralomra törünk (nevet)! De komolyra fordítva a szót: azt szoktuk erre mondani, hogy „tudjuk, hogy nem mi leszünk az új évezred Tankcsapdája, de ha mégis… hát egye fene, vállaljuk”. Ez nagyjából annyit tesz, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél jobban értsünk a szakmai, hangszeres részhez, minél jobb és élvezetesebb zenét hozzunk össze, minél minőségibbek legyenek a hang- és képanyagok és persze a koncertek is élvezetesek, de hibátlanok legyenek. Egyszóval: szórakozni és szórakoztatni.
Bertoni