2013. február 16. | -pdaj-
Schrott Péter zenekara február 6-án osztotta meg rajongóival a Volt egy álmom c. dalhoz forgatott videót. A Voice hőse elhagyott szerelmest alakít - az ingatag asszony szerepében Szabó Erika, a Barátok közt egykori szereplője működött közre.
Kétségtelenül Schrott Péter diadalmenete volt az, ami a fém híveinek szívét a leginkább melengette az új tehetségkutató kapcsán, hiszen az énekesnek hazai léptékben sikerült azt reprodukálnia, amit James Durbin ért el az American Idolban. Ugyan Schroti nem csempészte fel a kereskedelmi tévé képernyőjére Zakk Wylde-ot vagy Rob Halfordot, de orgánuma olyan színfoltja volt az utóbbi évek sztárgyárai által termelt felhozatalnak, amire már ki volt éhezve minden power metalon nevelkedett arc, aki efféle műsorokra fanyalodott.
A Volt egy álmom híven leképezi a melodikus metal lírájának alapvetéseit – a legegyszerűbb emberi tapasztalatot öntsük minél feldolgozhatóbb szavak formájába, legyen néhány ’Á’ hang, amin elidőzhet az énekes, a szám kétharmadánál sírja el magát a gitár, és az egész cuccot burkoljuk közepesen átlátszó fekete anyagba, amit itt-ott megtépkedünk. Ha ezzel kész vagyunk, garantált a siker. A Tűzmadár dalával nincs is probléma, ha balszerencsénkre hasonló élethelyzetben vagyunk, akkor Péter tartalmas hangja biztosan teker egyet-kettőt a mi ketyegőnkön is, de saját sorsától függetlenül mindenki kínlódhat rajta egy kicsit.
Ritka az igazán jó klip a power metal világában, és sajnos ez a darab sem lesz nálam toplistás. A kisfilm képi világának egyik fele hozza azt, amit egy ilyen videótól elvárunk – félhomály, némi zenekari megjelenés, a főszereplő magányos elmélkedése. Ez majdnem kifogástalan, a meleg színeket én nem erőltettem volna, de ízlés dolga. Viszont az éttermi jelenetsor több ponton is hibás. Egy power metal zenekar akkor se menjen ilyen steril étterembe, ha épp Szabó Erika jóindulatára áhítozik. Vagy ha mégis ez történne, a terítő legyen szürke, a nő fekete estélyiben, fekete kesztyűben, arcán keserédes, héja-nászi érzelemmel üljön az őt fűzögető, elérhetetlenül komor metalhead előtt, s még jobb, ha a jelenetsor egyetlen színes pontja – amolyan Spielbergesen – a vörös rózsa. Értem én az alapkoncepciót, de többet is ki lehetett volna hozni Tilda 2.0 és a dalban egyébként hatalmasat teljesítő énekes szertefoszlott álmaiból.
Mindezek fényében a vizuális élményről lemondok, de maradok továbbra is a zenekar őszinte híve.
-pdaj-