Gyilkosok és Mocskos idők a Szigeten

Ha valaki azt mondja nekem, hogy a jubileumi Szigetet egy Európa Kiadó koncerttel fogom zárni, amire éjjel fél 4-kor esek be lehet, hogy kiröhögöm. Pedig így volt. De tekerjük vissza egy kicsit az időt az LMFAO végére, mert addig sok víz lefolyt a Dunán. Mekkora közhely…

share
kapcsolódó linkek
- Sziget Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Megtaláltuk az amerikai Soerii & Poolek-et a Szigeten!
- Vasárnapi Sziget körkép, mielőtt beindulna az este

Szóval vége volt a csodálatos és frenetikus koncertnek, és már az elején megegyeztünk abban, hogy az Irie Maffia vs. Killers párbajban kompromisszumképesek leszünk. Pláne, mert az Irie Maffiát bármikor megnézhetjük, viszont a Human-t maximum berúgva, egyes garázs bulikon végtelenítve hallgathatjuk meg. Jó, mondjuk az tény, hogy én beszélek, aki a pénteki napját a Vad Fruttikra „pazarolta” el, de pontosan ezért szerettem volna végre azt csinálni, ami helyes egy ilyen fesztiválszituációban.

Első körben Irie-ra igyekeztünk, útközben összefutottunk a húgommal és barátjával „Because I’m Famous”-el, aki világra szóló angol dj, kivéve, hogy kb. senki nem ismeri, viszont ezt kellő iróniával kezeli. Mindenesetre a titulusát magára tetováltatta, hogy soha senki ne felejtse el. Tesóm mesélte, hogy amikor hajóztak be a Szigetre, ott volt Papp Szabi is, amire önjelölt lemezlovasunk úgy reagált –miután felvilágosították, hogy ki is a mellettük álló ember-, hogy „ááá, ő nem lehet híres, rá nincsen felvarrva”. Na, a Magyar Színpad felé újból úgy hozta a sors, hogy Pap Szabi és BIF összefutott, előbbi épp sok fiatal lánnyal fotózkodott, erre utóbbi odakiáltott neki, hogy: „Látod, rám van írva, hogy híres vagyok, mégsem ismer senki”. Taktikaváltás, ez a jó. Mindegy, ha így nem is annyira jön át, mégis vicces volt.

Folytatva a történetet: lassan kezdődött az Irie Maffia, melyről az első benyomásunk az volt, hogy a Sena milyen iszonyatosan jól néz ki. A második: milyen jó formában vannak. Nagyon lazák voltak a színpadon, rohadt jól volt összeállítva a számlista, az „új” EP-ről amíg ott voltunk majdnem az összes szám lement. Volt Kemon is, ami ugye dupla öröm, ez pedig leginkább a Bacardi Cola-t jelentette. Sajnos itt jött el az a pont, hogy a barátnőmet kénytelen voltam átrángatni a Killers-re, aminek ő egyáltalán nem örült, viszont megegyeztünk. Azt kell, hogy mondjam nem annyira érte meg. Pedig nem volt rossz, de szerintem maga a koncert elég lájtosra sikerült. Persze, volt tűzijáték, meg konfetti eső, de ha elmúltál 10 éves, ez kb. az utolsó dolog, ami egy ilyen jellegű produkciónál le kell, hogy nyűgözzön. Az tény, hogy a hangosítás sem volt a legjobb és mi is hátul álltunk, lehet beljebb jobban érezték magukat az emberek, de akkor már nem feltétlenül ilyen jellegű zenére vágytunk. Ezek után kényszerből át kellett mennem az Afro faluba (mondhatni kompenzációként), ahol nagyjából ugyan az ment, mint amikor este 6-kor otthagytuk őket.

Itt kicsit el is számoltuk magunkat, mert mire minden ismerőst bevártunk és mindenkit megtaláltunk már javában zajlott Yonderboi fellépése. Így sikerült nagyjából az utolsó három számot végigállni a tömegben, ami nekem iszonyatosan tetszett. Előzőleg a fejemben úgy volt, hogy ez tuti nem lesz annyira bulizós koncert, mégis elég jól eltáncolgattam rá, de valószínűleg itt én kompenzáltam. Nem tudom, hogy a VOLT-os, vagy a Soundos produkciója milyen volt, de engem határozottan meggyőzött arról, hogy egy évben akár többször is felléphetne itthon. Őt Dj Fresh követte egy erős 40 perces szettel. Annyira nem volt nagy szám, hogy ott is maradjunk. Inkább átnéztünk egy kicsit a VOLT Teraszra és az Inmediohoz, ahol azt hiszem Fantom MC-zett, bár így utólag visszanézve a programfüzetben, elvileg nem. Igazából mindegy is, a zene eléggé meggyőző volt. Éjjel kettőkor visszatértünk egy kicsit az A38 Színpadhoz, hiszen akkor kezdett John B, a kurvák hivatalos himnuszának megalkotója (Take Me Home), de igazából ez sem volt akkora szám, hogy azt mondjam: na, most aztán itt fogok bulizni hajnalig. Mindenesetre a régi szép idők emlékére kicsit toporogtam az ütemekre.

Mivel egyéb alternatíva nem adódott, némi beszélgetés és egy utolsó fröccs elfogyasztása után kifelé orientálódtunk. Útközben megálltunk az egyik wc-nél, ahova beszűrődött valami zene. Ahogy kizuhantunk az ajtón rögtön be is ugrott, hogy jéééé ez a Jenő és az ő világfájdalma, csak ugorjunk be az Európa Kiadóra, mert az olyan vicces lesz. Hát, tömeg az nem volt. Abban a pillanatban viszont nagyon jól éreztük magunkat. A Jenő is kicsit lazább volt, mint mondjuk az orfűi fellépésük alatt, de ezt tudjuk be a késői kezdésnek. Másnap a Mocskos idők szövege futott át az agyamon: „nem szeretlek, nem szeretlek, de hogyha eltűnsz, megkereslek!”. Beleégett az agyamba, azt köszönöm szépen!

Az idei Szigeten 349 ezer ember vett részt, megvolt a 6 milliomodik látogató és közel 4 millióan nézték a Youtube-on. Én pedig csak egy kis pont voltam ebben a nagy jubileumban. Köszi, jövőre is!

-gabriella-

Fotó: Nádai Gábor, Sziget.hu/Szemerey Bence

cimkék
- 2012, buli, DJ Fresh, Európa Kiadó, fesztblog, idióta, Irie Maffia, John B, sziget, the killers, Yonderboi

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. augusztus 23.

Csak a szépre emlékezem – Sziget videók

Szigetbetegség? Sziget utáni depresszió? Visszatérés az életbe? Általában ezek a tünetek lépnek fel minden olyan embernél, aki augusztusban egy hetet tölt el a Hajógyári Szigeten. Nehéz, nagyon nehéz az élet a Sziget után, de most egy kis közös emlékezéssel próbáljuk enyhíteni a bajokat. Continuer

2012. augusztus 15.

Megtaláltuk az amerikai Soerii & Poolek-et a Szigeten!

Ott hagytam abba, hogy csapat meetinget tartottunk annak kapcsán, hogy mit érdemes megnézni: az LMFAO-t, vagy a Lamb-et. Félve vallom be az igazságot, de legyünk gyorsan túl rajta: a Nagyszínpadnál táboroztunk le. Erre pedig nincsen mentség. Vagy? Continuer

2012. augusztus 15.

Vasárnapi Sziget körkép, mielőtt beindulna az este

Ismerem a korlátaimat, tudom, hogy már nem bírnék egy teljes hetet végigbulizni a Szigeten, így az utóbbi pár évben mindig úgy próbáltam kimenni, hogy a zárónap mindenképpen beleférjen. Nem tudom mi ez a perverzió nálam, de van benne valami báj, ahogyan mindenki egyszerre érzi, hogy legközelebb egy év múlva találkozunk. Viszont, még mielőtt elmorzsolnánk a szemünk szélén egy dagadt kis könnycseppet, nézzük hogyan telt az utolsó nap első fele. Continuer

2012. augusztus 14.

Kalózlányok a hajón

Az egész szombat este elég jól alakult. Túl voltunk már egy rakat jó koncerten és épp azt beszélgettük merre tovább. Hát Snoop Doggra! Erre jött a kérdés, miért, szereted? Jah, nem, de csak meg kéne nézni. És tényleg; életemben nem hallgattam kifejezetten, de ha aznap este a poén kedvéért meg kellett valamit nézni, az Snoop volt. Continuer

2012. augusztus 14.

Képek! Cirkuszolni mégiscsak jó! Sziget - Magic Mirror

Elöljáróban annyit, hogy utálom a cirkuszokat. De nagyon! Lehet a 13 évesen olvasott Stephen King Az-jának is van ehhez valami köze, de a bohócoktól egyenesen irtózom, az állatokat sajnálom, no meg túlságosan ripacsok és csúnyák a jelmezek, szóval a cirkusz nem az én világom. De aztán betértünk a Magic Mirrorba! Continuer