Impressziók a Szigetről

Minek ide programfüzet felkiáltás ugye arra jó, mint amire gondolunk: semmire. Viszont egy bizonyos pont után előtörnek az életösztönre utaló jelek, és valahogy minden alakul magától. A pénteki éjszaka legalábbis részünkről így nézett ki a Szigeten. Nem kell nyomozónak lenni hozzá, hogy kitaláljuk: igen, igen a magunkba injektált bor megtette a hatását.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Sziget Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Amikor azt tervezed, hogy mindent megnézel a Szigeten
- Caro Emerald és a hollandusok a Szigeten

Valószínűleg ismerős az a szituáció, amikor a fesztiválon elhagyjátok egymást a barátaitokkal, majd egyszer csak valamelyik felhív telefonon, és az hagyján, hogy semmit nem hallasz, de amit a beszélgetésből érteni lehet, az nagyjából az: ITT… HOL?... Gyere ide, mert gyere ide. A pénteki Szigetes éjszakában, ezt önzetlenül teszteltem mindenki számára: ezek a felesleges körök. Mi úgy nem találtuk meg egymást, hogy megvoltak a pontos koordináták, és mint kiderült egymásnak háttal álltunk. Van ebben az evolúció dologban valami, de lehet mi visszafelé haladunk.

Mondjuk az is tény, hogy ilyenkor sokkal jobban örül a másiknak az ember. Találkozásunk arra sarkallt minket, hogy közösen libbenjünk be az A38 sátorba, mert hát Tiga van, és azt mindenképpen hallani kell. A zene ekkor számomra már massza volt, szóval felőlem akár köcsögdudázhattak volna, arra emlékszem, hogy jó volt. Így érdembeli kritikára senki nem számíthat. Amúgy a fesztivál egyik legszimpatikusabb helyszíne az új területre került A38. Kicsit olyan hangulata volt, mint régen a Party Arénának, bár azt egy bizonyos kor után nem annyira látogatja az ember. Szerintem. Mondjuk ez ízlésbeli különbség, ezen felesleges elmélkedni.

Ekkor már túl voltunk egy Unicum báron is, ahol szintén szólt zene, meg sokan örültek egyszerre egymásnak. Itt ismerkedtünk meg egy angol társasággal, de úgy tűnt nekem az alkohol letiltotta az angol tudásomat, úgyhogy innentől activytiztem. Nagyon kedvesek voltak, de ha még egyszer valaki elmondja a külföldiek közül, hogy „ahhoz képest nem rossz az angolod, mint amennyire az én magyarom szar”, akkor hülyét kapok. Tudom, ez kedves bók, meg minden, de ha százszor nem hallottam az este, akkor egyszer sem.

Egyébként valami más lett a Szigeten hangulatilag. Arról beszélgettünk másnap, hogy a K-hídon átsétálni, még mindig felszabadító érzés, ahogyan a kinn tartózkodás is, de valami nem olyan, mint régen. Lehet én is kicsit beleöregedtem a fesztiválba, meg nem kezdek el minden vadidegennel pofázni, mint egykoron. Nehéz ezt az impressziót körbeírni, de szerintem páran értik, hogy mire gondolok. Vagy nem. Akkor meg úgyis mindegy. Lehet azért, mert magyarokkal csak elvétve találkozol.

-gabriella-

Fotó: Sziget.hu/Csudai Sándor

cimkék
- 2012, alkohol, buli, fesztblog, sziget, Tiga

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. augusztus 23.

Csak a szépre emlékezem – Sziget videók

Szigetbetegség? Sziget utáni depresszió? Visszatérés az életbe? Általában ezek a tünetek lépnek fel minden olyan embernél, aki augusztusban egy hetet tölt el a Hajógyári Szigeten. Nehéz, nagyon nehéz az élet a Sziget után, de most egy kis közös emlékezéssel próbáljuk enyhíteni a bajokat. Tovább

2012. augusztus 16.

Gyilkosok és Mocskos idők a Szigeten

Ha valaki azt mondja nekem, hogy a jubileumi Szigetet egy Európa Kiadó koncerttel fogom zárni, amire éjjel fél 4-kor esek be lehet, hogy kiröhögöm. Pedig így volt. De tekerjük vissza egy kicsit az időt az LMFAO végére, mert addig sok víz lefolyt a Dunán. Mekkora közhely… Tovább

2012. augusztus 15.

Megtaláltuk az amerikai Soerii & Poolek-et a Szigeten!

Ott hagytam abba, hogy csapat meetinget tartottunk annak kapcsán, hogy mit érdemes megnézni: az LMFAO-t, vagy a Lamb-et. Félve vallom be az igazságot, de legyünk gyorsan túl rajta: a Nagyszínpadnál táboroztunk le. Erre pedig nincsen mentség. Vagy? Tovább

2012. augusztus 15.

Vasárnapi Sziget körkép, mielőtt beindulna az este

Ismerem a korlátaimat, tudom, hogy már nem bírnék egy teljes hetet végigbulizni a Szigeten, így az utóbbi pár évben mindig úgy próbáltam kimenni, hogy a zárónap mindenképpen beleférjen. Nem tudom mi ez a perverzió nálam, de van benne valami báj, ahogyan mindenki egyszerre érzi, hogy legközelebb egy év múlva találkozunk. Viszont, még mielőtt elmorzsolnánk a szemünk szélén egy dagadt kis könnycseppet, nézzük hogyan telt az utolsó nap első fele. Tovább

2012. augusztus 14.

Kalózlányok a hajón

Az egész szombat este elég jól alakult. Túl voltunk már egy rakat jó koncerten és épp azt beszélgettük merre tovább. Hát Snoop Doggra! Erre jött a kérdés, miért, szereted? Jah, nem, de csak meg kéne nézni. És tényleg; életemben nem hallgattam kifejezetten, de ha aznap este a poén kedvéért meg kellett valamit nézni, az Snoop volt. Tovább