2012. augusztus 14.
Kalózlányok a hajón
Az egész szombat este elég jól alakult. Túl voltunk már egy rakat jó koncerten és épp azt beszélgettük merre tovább. Hát Snoop Doggra! Erre jött a kérdés, miért, szereted? Jah, nem, de csak meg kéne nézni. És tényleg; életemben nem hallgattam kifejezetten, de ha aznap este a poén kedvéért meg kellett valamit nézni, az Snoop volt.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Igaz kicsit leakadtunk egy pultnál a hosszú sor miatt, így a belépőt csak hallottuk, ezt azért sajnálom. Utána pedig esélytelen volt úgy helyezkedni, hogy lásson az ember, még a kivetítőt is alig lehetett látni, pedig a táncos lányok állítólag nagyon kitettek magukért. Az biztos, hogy kb. mindenki úgy gondolkozott, mint én. Azaz, hogy márpedig Snoop Doggot meg kell nézni, úgyhogy az egész tér megtelt, de úgy, hogy egészen kajás sátrakig, tömött embertömeg hullámzott a P.I.M.P-re. Egy pár számot kibírtunk így, és rá kellett döbbenünk, hogy több számot ismerünk, mint gondoltuk volna, de győzött a nyomasztó embertömeg, és a párhuzamosan futó Katzenjammer koncert gondolata, úgyhogy némi vargabetűvel ugyan, de megérkeztünk az A38 sátras színpadához.
Kicsit tartottam a sátras megoldástól az Aréna rossz hangosítását és akusztikáját ismerve, de az A38-as helyszínt nagyon profin csinálták meg. Jó persze nem is volt annyira megtömve, mert ugye mindenki nagyban rappelt amoda. Pont a Rock, Paper, Scissors szűrődött ki, úgyhogy siettünk is befelé. Hát igen, nagyon kevesen voltak eleinte. Aztán elkezdett beszivárogni a nép, mintha épp mindenki megtelt volna poénnal a nagyszínpadon és szeretnének végre zenét hallgatni és táncolni. Mert azt bizony lehet a négy lány zenéjére.
Amúgy is csodásak a színpadon, mind más-más jellem, de az tuti, hogy mindenen képesek játszani. Nekem úgy tűnt nem nagyon van alapfelállás, vagy nagyon sok van belőle. Mert szinte mindegyik norvég kalózlányka játszott minden hangszeren, rohangáltak ide-oda, mindenki megmutatta magát a mikrofonnál, de a dob és a szintetizátor mögött is gyakran cserélődtek a lányok. Akik csak úgy mellesleg be voltak zsongva, Anne az egyik mindenes kalózlány, lelkesen szólongatta a közönséget, hogy tessék csak sikítani meg énekelni! A „Girls! Make me lesbian!”-re sajnos nem ugrottak elegen, így a fiúk szólója győzött, és bizony Anne is beismerte, hogy továbbra is hetero. Szerencsére azért a lányok sem estek letargiába a veszteségtől, úgyhogy egész jó kis zenés, táncos móka alakult ki. Bevallom voltak azért gyengébb, lassúbb részek, amik kicsit odavágták a bulit, de aztán visszataláltak a pörgős, pattogós vonalhoz, úgyhogy lehetett továbbra is sergőzni, ugrálni. Még az elején kicsit szkeptikus barátnőm is, aki még életében nem hallott róluk, egész belejött a végére, egy népes csoport pedig vad vonatozásba kezdett keresztbe kasul nézőtéren. Nem hiába, mindenkit magával ragadt a lendületes és pimasz muzsika.
Dóri
Fotó: Sziget.hu/Botond Márton, a38.hu
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.