2012. augusztus 13. | SZTR
A nagy túlélés – egy 30 éves banda hozta a Sziget egyik legjobb buliját
A ”Minden idők legmasszívabb alkoholistája” címre méltán pályázó Shane McGowan és az általa 30 éve alapított folk-punk zenekar, a The Pogues hosszú évek után újra egymásra találtak. Ezt muszáj volt megnézni a Világzenei Nagyszínpadon és mi ott is voltunk.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Pár éve Shane McGowan már fellépett a Szigeten, bár szerintem ő nem tud róla. A rock’n roll nagy túlélője versenyben Ozzyval az élen haladó énekes legutóbbi magyarországi fellépésén végig egy széken ült, és erősen kapaszkodott a mikrofonállványba. Most valahogy stabilabb az öreg, kicsit megpocakosodott, befestette a haját, pótolta a felső fogsorát, de tekintete még mindig valahol egy észak-londoni kocsma fapadlóján révedez. Valószínűleg már sosem fog tiszta értelem sugározni belőle. Ennek ellenére, vagy épp ezért a kortalan folkslágereket és a Pogues legnagyobb sikerdalait szinte hibátlanul nyomja.
És a közönség vevő is rájuk. Angolok, írek, franciák, dél-afrikaiak, magyarok, idősebbek és egész kisgyerekek nyomultak a nagyszínpad elé. Volt is mozgolódás már rögtön a nyitó "Streams of Whiskey" dallamaira. A hangzás főleg a koncert elején hagyott kívánni valót maga után, az ének szinte egyáltalán nem hallatszott és a tizedik sor környékén kényelmes hangerőn lehetett beszélgetni. De a 3. dalnál szerencsére állítottak valamit a potokon, a hangerő is jobb lett, és ezzel együtt a közönség hangulata is.
A koncert felénél besodródtunk a tömeg közepére, dülöngéltünk jobbra balra a "Dirty Old Town"-ra, tapsoltunk és vertük a port a Sally Maclennane ritmusára és a gajdoltunk együtt az "Irish Rover"-t egy tehénnel. A nagy táncolás egyetlen hátránya, hogy a porfelhőtől nem csak látni nem lehetett, de lélegezni sem annyira. De a közönséget ez láthatóan nem zavarta. Röpködtek a söröspoharak a fejünk felett, lobogtak a zászlók, és szóltak a jobbnál jobb nóták, és mi más is zárhatta volna a koncertet, mint a "Fiesta".
Kétszer tapsoltunk vissza a zenekart, nem akart vége lenni az örömzenének. Rajtuk is látszott, hogy élvezik és habár 30 év után nyilván nem ugyanazzal a tűzzel és fiatalos hévvel játsszák el a korszakalkotó punkos folk dalokat, de a tangóharmonikával, síppal, bendzsóval megszólaló jellegzetes dallamok, zenéjük lüktető vidám hangulata, a whiskey szeretete és Shane McGowan tekintete örök marad.
Fotó: Sziget.hu
- cimkék
- 2012, alkohol, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2012, hajógyári, koncertbeszámoló, kurvajó!, Pogues, részeg, sziget, vicces
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.