A nagy túlélés – egy 30 éves banda hozta a Sziget egyik legjobb buliját

A ”Minden idők legmasszívabb alkoholistája” címre méltán pályázó Shane McGowan és az általa 30 éve alapított folk-punk zenekar, a The Pogues hosszú évek után újra egymásra találtak. Ezt muszáj volt megnézni a Világzenei Nagyszínpadon és mi ott is voltunk.

share
kapcsolódó linkek
- Sziget Fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Tombolás tatákkal
- Impressziók a Szigetről

Pár éve Shane McGowan már fellépett a Szigeten, bár szerintem ő nem tud róla. A rock’n roll nagy túlélője versenyben Ozzyval az élen haladó énekes legutóbbi magyarországi fellépésén végig egy széken ült, és erősen kapaszkodott a mikrofonállványba. Most valahogy stabilabb az öreg, kicsit megpocakosodott, befestette a haját, pótolta a felső fogsorát, de tekintete még mindig valahol egy észak-londoni kocsma fapadlóján révedez. Valószínűleg már sosem fog tiszta értelem sugározni belőle. Ennek ellenére, vagy épp ezért a kortalan folkslágereket és a Pogues legnagyobb sikerdalait szinte hibátlanul nyomja.

És a közönség vevő is rájuk. Angolok, írek, franciák, dél-afrikaiak, magyarok, idősebbek és egész kisgyerekek nyomultak a nagyszínpad elé. Volt is mozgolódás már rögtön a nyitó "Streams of Whiskey" dallamaira. A hangzás főleg a koncert elején hagyott kívánni valót maga után, az ének szinte egyáltalán nem hallatszott és a tizedik sor környékén kényelmes hangerőn lehetett beszélgetni. De a 3. dalnál szerencsére állítottak valamit a potokon, a hangerő is jobb lett, és ezzel együtt a közönség hangulata is.

A koncert felénél besodródtunk a tömeg közepére, dülöngéltünk jobbra balra a "Dirty Old Town"-ra, tapsoltunk és vertük a port a Sally Maclennane ritmusára és a gajdoltunk együtt az "Irish Rover"-t egy tehénnel. A nagy táncolás egyetlen hátránya, hogy a porfelhőtől nem csak látni nem lehetett, de lélegezni sem annyira. De a közönséget ez láthatóan nem zavarta. Röpködtek a söröspoharak a fejünk felett, lobogtak a zászlók, és szóltak a jobbnál jobb nóták, és mi más is zárhatta volna a koncertet, mint a "Fiesta".

Kétszer tapsoltunk vissza a zenekart, nem akart vége lenni az örömzenének. Rajtuk is látszott, hogy élvezik és habár 30 év után nyilván nem ugyanazzal a tűzzel és fiatalos hévvel játsszák el a korszakalkotó punkos folk dalokat, de a tangóharmonikával, síppal, bendzsóval megszólaló jellegzetes dallamok, zenéjük lüktető vidám hangulata, a whiskey szeretete és Shane McGowan tekintete örök marad.

Fotó: Sziget.hu

cimkék
- 2012, alkohol, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2012, hajógyári, koncertbeszámoló, kurvajó!, Pogues, részeg, sziget, vicces

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. augusztus 23.

Csak a szépre emlékezem – Sziget videók

Szigetbetegség? Sziget utáni depresszió? Visszatérés az életbe? Általában ezek a tünetek lépnek fel minden olyan embernél, aki augusztusban egy hetet tölt el a Hajógyári Szigeten. Nehéz, nagyon nehéz az élet a Sziget után, de most egy kis közös emlékezéssel próbáljuk enyhíteni a bajokat. Continuer

2012. augusztus 16.

Gyilkosok és Mocskos idők a Szigeten

Ha valaki azt mondja nekem, hogy a jubileumi Szigetet egy Európa Kiadó koncerttel fogom zárni, amire éjjel fél 4-kor esek be lehet, hogy kiröhögöm. Pedig így volt. De tekerjük vissza egy kicsit az időt az LMFAO végére, mert addig sok víz lefolyt a Dunán. Mekkora közhely… Continuer

2012. augusztus 15.

Megtaláltuk az amerikai Soerii & Poolek-et a Szigeten!

Ott hagytam abba, hogy csapat meetinget tartottunk annak kapcsán, hogy mit érdemes megnézni: az LMFAO-t, vagy a Lamb-et. Félve vallom be az igazságot, de legyünk gyorsan túl rajta: a Nagyszínpadnál táboroztunk le. Erre pedig nincsen mentség. Vagy? Continuer

2012. augusztus 15.

Vasárnapi Sziget körkép, mielőtt beindulna az este

Ismerem a korlátaimat, tudom, hogy már nem bírnék egy teljes hetet végigbulizni a Szigeten, így az utóbbi pár évben mindig úgy próbáltam kimenni, hogy a zárónap mindenképpen beleférjen. Nem tudom mi ez a perverzió nálam, de van benne valami báj, ahogyan mindenki egyszerre érzi, hogy legközelebb egy év múlva találkozunk. Viszont, még mielőtt elmorzsolnánk a szemünk szélén egy dagadt kis könnycseppet, nézzük hogyan telt az utolsó nap első fele. Continuer

2012. augusztus 14.

Kalózlányok a hajón

Az egész szombat este elég jól alakult. Túl voltunk már egy rakat jó koncerten és épp azt beszélgettük merre tovább. Hát Snoop Doggra! Erre jött a kérdés, miért, szereted? Jah, nem, de csak meg kéne nézni. És tényleg; életemben nem hallgattam kifejezetten, de ha aznap este a poén kedvéért meg kellett valamit nézni, az Snoop volt. Continuer