2012. augusztus 13. | Bea
Tombolás tatákkal
Meggyőztek, hogy jó lesz a Stone Roses-ra is kimenni. Nem is igazán ismertem őket, koncertjükön meg pláne nem voltam – pár tinglitangli számukat felkészülés gyanánt meghallgatva nem is voltak túl nagy elvárásaim. A többiek már nagyon be voltak zsongva, mikor kezdődik a várva-várt koncert. Végre meg is jelentek... én meg csak néztem, ezek eléggé öregek, és még csúnyácskák is. És még hamisak is. Hogy lesz ebből jó buli... És tessék: határozottan jó koncertet nyomtak!
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Így, hogy nem készültem überszuper koncertre, gondoltam is, hogy csalódni biztos nem fogok. Csak a kellemes csalódás sikerült: Stone Roses bácsik bepörgették az egész közönséget, kis cukin énekeltek, gitároztak, nem volt semmi extra előadás, semmi sztárallűr, csak néha illedelmesen megköszönték a lelkesedésünket – magyarul, mi pedig megköszönjük nekik, hogy ilyen készülten érkeztek.
De még azt se mondhatjuk, hogy azért volt úgy oda értük a publikum, mert jól néznek ki; hát, a középkorú, fura zakós meg béna sapkás pasikból összeverbuvált banda nem a szemünknek kedvezett. Nem baj, szépérzékünk ide vagy oda, tényleg jó volt a koncert.
Sőt, ha belegondolok, a koncert úgy volt jó, hogy még a hangok sem mindig stimmeltek – időnként az ének- és a hangszerek hangjai totál elcsúsztak egymástól. Na és, kit zavart a hamisság? Tényleg senkit!
Olyan kedves, szeretetteljes hangulata volt az egész koncertnek, olyan kellemes, de közben lelkesítő zenéket hallottunk, hogy ezek ellenére is nagyot tudtunk tombolni. Ameddig elláttam, úgy tűnt, a lányokat viszonylag hidegen hagyta az együttes. A magával ragadó imádat máshonnan ragadt rám: a legnagyobb rajongók harmincas, magukból kikelve éneklő, táncikáló férfiak voltak: ők biztos, hogy életben akarják tartani a Stone Roses –t, úgyhogy még reméljük, nem megy nyugdíjba a banda!
Bea
Fotó: Sziget.hu/Csudai Sándor
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.