2012. augusztus 10. | Anikó
Az első napon a Hurts vezette fel a Placebo fellépését. Szerintem a koncert tök steril volt. Simán megugrották az elvárásokat, profik voltak, de semmit se tettek bele, amitől több vagy emlékezetesebb lehetett volna ez a Nagyszínpados esemény.
Kicsit késve érkeztünk a Hurts bulijára, de távolról is lehetett hallani a nagy tapsokat, így azt feltételeztem, hogy valami oltári jó dologra fogunk tombolni. Ez azért nem jött be annyira, mert olyan volt a koncert, mintha centire meghatározták volna, hogy mennyit kell megugrani ahhoz, hogy hibátlan legyen a show. Ez sikerült is, csak attól még iszonyatosan unalmas.
Nem is volt akkora tömeg, plusz elég sokan jöttek-mentek közben, tehát igazán lekötni sem tudták a fesztiválozókat. Ahogy én láttam, eléggé rámentek arra, hogy a fogékony női szíveket megdobogtassák. Az egész arról szólt, hogy itt van egy nagyon mélyen érző fickó, tessék beleszeretni. A fekete-fehér színpadkép alkalmazása is valamilyen nosztalgikus bájt adott Theo Hutchcraft-nak. Komolyan Jávor Pál jutott eszembe róla.
A színpadi show egyébként elég lapos volt, egyedül a táncos lányok próbálták színesíteni, akik szerintem valami kortárs produkciót akartak nyújtani, más viszont a Házibuli Attilával című színvonalas műsorra asszociált. Panasz persze nem lehet. Aki a Hurts-t akarta, meg is kapta. De aki eddig nem volt rajongó, valószínűleg most sem vált azzá.
Anikó
képek: sziget.hu/szemerey bence; bielik istván