2012. augusztus 11.

Kristályos fények és harcosok

A csütörtöki nap leginkább várt koncertje a Crystal Fighters volt. Legalábbis számomra. Úgyhogy repesve vártam, hogy végre kikössünk az Arénában és kezdetét vegye valami nagyon jó! Útközben belebotlottunk a Sziget egyik hírességébe, a szintén 20 éves Lumináriumba. Érdemes volt megállni, még ha így el is hagytuk svájci spanjainkat.
 

Az érdekes „lufi” installációt Alan Parkinson tervezte, és már több, mint 34 országot megjárt. Kívülről is felkelti az ember érdeklődését az ezüstös, csúcsos valami. Szerencsére viszonylag kevesen álltak sorba, meg amúgy is mindenki erről beszél, gondoltuk jó lesz előjátéknak a koncert előtt. Mégis ott dőlt el, hogy ez a legjobb hely, amikor kiderült, hogy a lábmosás kötelező. Bizony nem a legjobb ötlet szandálban menni a szigetre, mert annyira poros, hogy kb. fél óra után masszív páncél alakul ki. Szóval csodás dolog volt a víz, hogy aztán tökéletes legyen a chill out érzés a varázspalotában. Kb. 10 fős táskától-cipőtől mentes csoportokban engedtek be minket a lufiba, ami tényleg csodálatos. Sajnos a nap már nem sütött annyira, de így is pont elég fény volt, hogy a színes betétekbe beleszédüljön az ember. Abba bele se mertünk gondolni, milyen lehet kissé illuminált állapotban üldögélni itt, de józanul is élmény. Sok kis zug van, ahol a fáradt fesztiválozó ledőlhet pihenni kicsit, a dómban vagy a fa alatt. Ha nem lenne időkorlát, egész nap itt fetrengene mindenki, az tuti.

De mi nem értünk rá, mert menni kellett kicsit odébb, az Arénába. Naivan azt hittem, hogy ezt az együttest nem ismerik annyira, főleg mert akárkinek mondtam, hogy mire megyek csak néztek, hogy mi?! Úgy látszik, külföldön viszont népes rajongótábora van az angol bandának, így fél 8-kor megtelt az Aréna, nem is tudtuk magunkat beverekedni a közepébe. Ez általában nem zavarna, de a hangosítás valami szörnyű volt. Fedett tér, rengeteg ember, visszhangzott a zaj, és a basszuson kívül alig lehetett hallani valamit. Ennek ellenére hatalmas buli alakult ki. Felcsendült minden szám a lemezről, és ez aztán igazi parti zene, főleg ha jó a közönség. Azt hiszem lényegtelen kiemelni pár számot, mert aki ismeri, annak elég annyit mondani, hogy minden volt. Kicsit máshogy, bulisabban, de nem ártott a számoknak némi tuning, nem volt lapos pillanat, tetszett. De azt azért üzenném a szigeteseknek, értem én hogy félünk az esőtől, de sokkal jobb egy esős, de jól hallható koncert, mint egy meleg, fülledt, halk valami.

Dóri
 

képek: sziget.hu / Balogh Zoltán