Ez egyrészt persze csudajó mert tutti-frutti kulturális az egész Sziget és mindenki boldog, másrészről azért lehet érezni, hogy a programok összeállításánál nem (csak) a magyar fiatalság igényeit kívánták szolgálni. Nem hiába aratott osztatlan sikert Caro Emerald koncertje, annak ellenére, hogy fesztiválhoz képest nagyon korai időpontot kapott. Fél 5-kor már úgy megtelt a nagyszínpad előtti tér, hogy öröm volt nézni. Nem csoda, jött a sok kedves holland ifjú némi hazait hallani. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt nagyon jó koncert, mert tényleg az volt. Caro gyönyörű volt és kicsattant az energiától, a hangja, a megjelenése tökéletes volt. A slágerek felcsendülésekor meg csak úgy porzott a színpad előtti tér. Ha valakinek aznap ez volt az első koncertje, mert eddigre sikerült némileg összeszednie magát, tuti felpezsdült és megjött a kedve a továbbiakhoz. No de térjünk vissza a hollandusokhoz, mert tényleg az az érzése az embernek, hogy a fesztivál lassan egy beavatási szertartása a felnőttkort megérő holland ifjúságnak. Olyan lehet ez, mint régen az első önálló vadászat, „fiam, ha ezt túléled még nagy ember lesz belőled”, mondhatják otthon a szülők. Igaz, a Sziget csak egy állomása ennek az útnak, de milyen jó állomása! Tényleg, a szervezők kb. mindent megtesznek azért, hogy a magyarokról kialakult sztereotípiák tovább éljenek (pozitiv-negatív vegyesen). Van itt háztáji tej, meg kézműves kalács, meg bölcső meg goose fat-es kenyér, szóval minden. Az egyik kedvencem a néptáncos ház. Sikerült egy egész élethű csűrt felépíteniük, ahol egészen hajnalig szól a népzene szerű muzsika, és este kollektív „néptáncolás” folyik. Ahogy a ritmus egyre gyorsul egyre kevésbé megy a külföldieknek a sok keresztbe lépés, de a végén már nem is számít, csak vonatoznak vagy rohangálnak körbe-körbe viszont közben teljesen eufórikus állapotban örülnek maguknak, egymásnak. Boldog boldogtalan összekarol és kifulladásig futkorásznak. Aztán ha vége a zenének, lehet fényképezkedni a népiruhás fejbedugós képeknél. Nem tudom egy táncházba néha elnéző magyar mit szólna ehhez, de hát nem is nekik van kitalálva. 

 

Persze lehet azt mondani, hogy csak pont én futottam bele a külföldiekbe, de a boltosok őszinte örömét látva, amikor meghallják, hogy végre magyar kuncsafttal van dolguk elárul valamit. No meg az is, hogy maguk a külföldiek is megjegyzik, hogy milyen kevés a magyar lány. Próbaképp hajnalban megnéztük, hogy mégis mennyire kevés. Épp összehaverkodtunk egy fiatal hollanddal akinek tanítottunk pár csajozós dumát. És vártuk, hogy jöjjön végre egy magyar lány akinek elsütheti. Röpke negyed órás várakozás során a bazár soron, mindössze két lányt talált akik megértették, hogy „Szevasz tavasz! Adj egy puszit!” de humoruk nekik sem volt. Ez azért gáz. 

Ahogy az is, hogy hazafele a villamoson négy idióta állatkodott csak, na ők bezzeg magyarok voltak. 

 

Dóri