MyMusic: Hogyan lettél énekes?        

- Alba Hyseni :  Anyai ágról maradhatott rám valami (mert édesanyám kiválóan énekel), énekes lettem, öt gyermek (testvér) közül én vagyok az egyetlen, aki erre a pályára lépet. 12 éven át voltam kórustag, de nem jártam kimondottan zeneiskolába, hanem iskolai kórustag voltam és négy évig jártam iskolai színitanodába is. Szeretem a búgó hangokat, és szeretek magasan is énekelni, kedvenc hangnemem viszont az alt szólam (sötét vagy mély alt). Az angolszász zeneirodalomban például különbséget tesznek a contralto (kontraalt) hangszín és az alto (alt) kórus szólam között, a magyar zeneirodalomban viszont nem. Az alt a reneszánszban férfi hangszínnek számított. Büszke vagyok arra, hogy ezzel a hangszínnel, rendelkezem, mert nem lehet utánozni, ez a legszebb benne.

 

- Alba Hyseni: Néha nézem az MTV-t és gondolkodom, azaz csodálkozom különböző dolgokon. Olyan zenéket játszanak főleg hajnal közepette, amelyek régebben bőven az undergroundhoz tartoztak, de ma már nem sorolhatnánk oda. Az underground szó szerint földfelszín alatti, tehát az underground meghatározása a kevesek által hallgatott zenekartokat és a stílust jelenti. Underground volt egykor a Quimby például, egy időben a Kispál, az Amorf Ördögök, és még rengeteg más magyar zenekar (ha már itt vagyunk lassan 16 éve –nevet-). Az MTV és az MR2 Petőfi is pont egy időben azokat a zenéket célozta meg, és azt a közönséget nyilván, aki büszke volt arra, hogy nem hallgat kommersz szarokat, azaz semmitmondó zenéket . A helyzet viszont az, hogy mára ez drasztikusan megváltozni látszik. 2012-ben az egykori undergroundból 90 százalékban semmit nem mondó „mainstream” lett. Ha csak a hallgatószámokat nézzük, akkor adja magát a kérdés. Egyáltalán mi az underground manapság Magyarországon? Számomra már nem létező fogalom. Minden más megváltozott. Számtalan a "no name" zenekar bukkant fel, és már azt sem tudom, hogy ki – kicsoda, mert omlik a csapból az új projektek vagy zenekari nevek listája; de hova? Hova akarnak menni? Mit akarnak azon kívül, hogy kegyetlenül hasonló dolgokat  hallgatunk nap mint nap. Más országokat pedig nem tudnak megcélozni, mivel hiányzik a nyelvtudás, és egyáltalán a többség mentalitása külföldön elfogadhatatlan.  

 

VHK, Kispál, Quimby, más irányokba ment, nincs többé F.O. System sem Neurotic például. A jazz szakma még keményen hajtja a régi tradícióját, amit végtelenül tiszteletben tartok. Itt a Grencsóra gondolok, a Dresch Misire, az ilyen volumenű alkotókra. Miczura is nagyon hiányzik a zenei színtérről. Ő volt egy különlegességünk, amit nyílt sisakkal külföldre is küldhettük, mint egykor a Sebestyén Mártát a Deep Forest - el, mert egyedi és másíthatatlan mind a kettő hang! Sena a nagy kedvenc, büszkén hívtam a lemezre vendégénekesnek, mert szeméből tudtam mindig is, hogy valójában milyen ember, azaz előadó rejlik az egész perszóna mögött. Nem hibáztam. Nem találkoztam Magyarországon hasonló volumenű nővel. Sena nagyszerű ember és nagyszerű énekes.  

 

Visszatérve: mi maga a mainstream? Maga az igénytelen zene ma Magyarországon, a koppintások sorozata, a véget nem erő életnek-lelkeknek értelmet nem adó szövegek, a hangszeres megoldásokat mellőző katasztrofális állapot, szakmai felkészületlenség, abszolút a zenei ismeret hiánya. Mindaz, ami azoknak szól, véleményem szerint, akiknek nincs kifejezett preferenciájuk a stílust, a zene minőségét illetően, mindazoknak, akik nem önmagáért hallgatják a zenét, hanem azért hogy valami szóljon a háttérben. Nézzünk el nyugat felé, ott valójában más a helyzet, miközben náluk rettentően jó zenék születnek és karban tartják az underground tradíciót, nálunk lassan már nem lehet erről szó. Elárultuk ezt a fogalmat. Nem adtunk neki elég lehetőséget, nem adtunk neki elég helyet.

 

- Alba Hyseni: "Imádom a kérdést" de mégis válaszolni fogok rá: Az én életem, vagy művészetem nem marketing, hanem egyszerű és tiszta dolog. Ezt már korábban is nyilatkoztam, bár sokan a háttérben próbáltak engem személy szerint beskatulyázni a saját üzleti érdekekben, mondván „ezt, vagy azt kellene, azért mert így, vagy úgy”. Nem sikerült nekik, volt olyan, hogy odacsaptam a saját igazságomat, mert nem áru a hangom, hanem én vagyok az, aki ott áll az egész mögött, aki soha el nem veszítette a reményt és a hitet, hogy ennek értelme igenis van/lesz! 

 

Mindaddig, amíg morális értelemben nem tudnak megbillenteni a helyemről mindenféle alkuval, sokkal nehezebb "eladni " az én zenémet, de ez csak őket teszi nevetségessé előttem, akik mindenféle üzleti tervekkel kerülnek elém. Ezzel csupán annyit értek el, hogy mivel a zene maga nem primitív, hanem ellenkezőleg nagyon is egyedi, professzionálisan megszólal minden, és kizárólag a nagyszínpadra való, így nyilván nehezebben eladható a magyar piacon, mert az emberek egyre kevésbé hallgatnak egyedi dolgokat, de attól az Alba Hyseni egyre egyedibb dolgokra készül… Berlinben vagy Londonban, ha megszületett volna ez a lemez, most idejönnék vendégnek zenélni!  Olyan is a szerepem a magyar zenei szcénában, hogy leszarom a közösködést, csak azoknak hiszek, akiknek a szemében látom, hogy azért vannak a koncertteremben, mert érdekli őket az aki ott áll és elkápráztatja őket hangjával, egyéniségével. Saját gyermekemben hiszek, és saját a munkámban, azaz a legjobban a tehetségemben bízom. Ez nyilvánvaló más fajta hit. Ez a fajta hit hiányzik a legtöbbjükből, akik kóvályognak le-föl már 20 - 30 éve a szcénában, mert ők a "lóvét" számoljak, én pedig fejtegetek teljesen más dolgokat, azaz folyamatokat. 

De itt élek már  16. éve nyilván, ez az én legfontosabb kiindulópontom, szerettem volna ha második hazámban történik valami más a megszokotthoz képest. Bevallom nem gondolkodtam rögvest az eladáson, hiszen ha belegondolok (és ez minden egyes alkalommal így zajlik le bennem), hogy milyen utat kellett megtenni ahhoz, hogy ez a lemez létrejöjjön, szégyen lenne azonnal úgy indítani, hogy „vajon mennyi pénzt fog ez hozni az én asztalomra”. Nyilván mások, és a zenészek többsége így áll hozzá, de én személy szerint úgy érzem, hogy ezzel automatikusan megtagadtam és elárultam volna a saját „belső missziómat”. Ez azt is jelenti, hogy minden alkalommal, amikor megkérdezik tőlem azt, hogy „meg lehet élni ebből”, darabokra törik össze bennem az illető hittelessége. Ilyenkor megkérdezem magamtól azt , hogy „vajon hol élnek ezek az egyének, akik ennyire meggyőzően hiszik azt, hogy én ebből bármennyire is jobb anyagi helyzetbe kerültem?” Mert igazából nem kerültem. A lemez még új, a név is új, és én magasról cseszek arra, hogy ki mennyit vár el ettől a dologtól, vagy ki mennyire számít arra, hogy vajon egyszer így meg úgy, anyagnak nem szóló Inner- Mission ez. Lényegben nekem is van levegőm, nekem is van egy gyermekem, nekem is van egy életem , nekem is vannak számláim, én is tudnék holnapig  sorolni olyan általános és magától értetődő baromságokat, mint amilyenekre emberek számítanak, hogy én majd megoldom nekik, de a megoldás az, hogy én akarjam csinálni, meddig fogom csinálni és miért csinálom!  Lényegesen ezen van a hangsúly. Majd egy szép napon eladjuk, amikor megérik mindenki arra, hogy eladható legyen. (nevet)

 

- Alba Hyseni: Management az, ami hiányzik a produkciómnak, hiszen életem végéig nem lehetek saját magam menedzsere, mert egy idő után már nem illik nekem ezt csinálni. Három év alatt és azelőtt még két éven át szerveztem a saját koncertjeimet, a The Absolute zenekart, ami azt jelenti, hogy egy öt éves periódus után az ember már nem szeretné interjúkon, rádiós és tv-s megjelenéseken kívül, a színpad körüli dolgokon humorizálni. Én egy előadó vagyok és nem üzletember, ez két különböző dolog. Ehhez nyilván kell egyfajta bizalmi emberi kapcsolatkör, mert színtisztán átláttam, hogy sokan szeretnének saját javukra fordítani ezt a gyümölcsöt, melyet én közönségemnek szántam elsősorban, saját lelkemnek, saját gyerekemnek, és nem a vérszívóknak, akik csakis üzletbeli dolgokban gondolkodnak. Jogomban áll eldönteni, hogy merre viszem tovább a hírnevem, kivel készítek lemezeket, kiket hívok meg a lemezeken zenész vendégeknek, vagy ha hagyom magam, hirtelen azt kezdem észrevenni, hogy a nevemből rövid időn belül, mint sok mindenki másból söpredéket csinálnak, és az nem lesz jó! Volt már erre precedens, de nem mentem bele. Egyfajta befolyásom már van a médiában, van egyfajta végtelen tisztelet, melyet tapasztalok emberek részéről, nyilván azért mert szerény, de nagyon magason kvalifikált életem van, van mondanivalóm, vannak ötleteim. Vannak azonban olyanok is, akik "veszélyt" látnak bennem, próbálják megakadályozni, hogy elérjem a céljaimat. Nem tudom mi bajuk van, azaz üres képzelgésüknek köszönhetően történik ez, egyszóval egyfajta kavalkád van a fejükben. Minél nagyobb visszhangja van a dolognak, annál jobban kell arra összpontosítani az erőimet, hogy munka és alkotás, de nem telefon, sem szervezés, sem posta, egyáltalán kulturált módon dolgozó-működő embernek lenni, elismert művésznek lenni, édesanyának lenni, azaz az a valaki, akinek nincs ideje sem erkölcstelenségre, sem alkudozni valamiért, amiért színtisztán tudja, hogy óriási a dolog, amit képvisel, és amit az asztalra tett.  

 

Eddig már párszor nyilatkoztam, hogy ez a zene nem rétegzene, csupán újdonság az ország határain belül és kívül egyaránt. Ez a zene valójában az egész világnak szól, mert szívemből szól. Azért nevezhetik rétegzenének, mert ebben az esetben egy szokatlan hangról és egy nem megszokott nőiességről beszélünk, tehát nem egy hétköznapi, átlagos előadóval állunk szemben, aki hirtelen levetkőzött mindent magáról, még magát is és akkor két éven belül kifakult senkivé válik, ahogy a legtöbbjükkel ez szokott történi, ha nem figyelnek oda és nincs emberi tartásuk.

 

Egy szokatlan zenész általában tudatában van mindennek, aminek értelme van. Az ilyen alkotó emberben, velejében boldog ember rejlik, bármilyen borús dolgot is tesz le az asztalra, mert megelégedett még szerény körülmények között is. Nem tudják az átlagemberek, mi az a valódi alkotás, mert nem látják át a folyamatokat. Nem tudják, hogy a hitem milyen kapcsolatban lehet a zenével, és azt még kevésbé tudják, hogy mi zajlik le egy ilyen jellegű alkotó lelkében miközben alkot. De érzik, hogy ez a nő és ez a hang máris másra utal. Önindító ember vagyok. Nincs mindig szükségem másokra, hogy segítsenek elérni a céljaimat. Magamtól, gyorsan meglátom, mi az, amit tenni kell. Az motivál, hogy a gondolati szinten megjelenő dolgokat konkrét valósággá alakítsam át. Magas elvárásaim vannak magammal szemben, pontosabban a legmagasabb elvarásaim vannak magammal szemben, és úgy érzem, a hangom döntő fontosságú valamiért, és emiatt képes vagyok áldozatokat hozni a személyes életemben is, de ésszel. Szerelmi síkon pont ezért nem volt még példa arra, hogy rátaláljak a másik énemre, mert általában kapcsolataim során a másik fél soha nem értette meg, hogy valójában ennek az egyénnek hogyan és miként a legjobb kibontakozni. Fő problémájuk az volt, hogy miért ennyire önálló egy nő. Talán hihetetlenül hangzik, de hagyománytisztelő értékrendszerem van, így nem könnyen jutok túl a tekintélykérdésen, mivel értéket látok az idősebbektől való tanulásban. Általában vonzanak a tekintélyes emberek, de nyilván ésszerűsítem az ilyen típusú kapcsolatok természetét. Életfeladataim egyike azt hiszem, hogy saját jogomból fakadóan én magam váljak tekintéllyé. Ez olyan valami, amit én kapok meg, mert kiérdemlem, a kapcsolatok csak az utamon segítenek, hogy tekintéllyé válhassak. Egy erőteljes ember vagyok és ugyanilyen személyekét szeretek látni magam körül. Az erősségem a kitartásom és a folyamatos tanulás, fejlődés hozta ajánlásból származik. Számomra az érzések és érzelmek az események megtörténte után keletkeznek sokkal jobban. Tehát ez maga az " Inner- Mission " lemez fő ereje. Ösztönszerűen megértem a világ erejét és hatalmát, és talán a helyénvalóságát is úgy, ahogy eddig volt és van. A múlt erkölcsisége és értékei fontosak.