Összeállt a Sziget 2012 világzenei programja, mely 120% tánczenével veszi ki a részét a jubileumi fesztivál kínálatából. Az eddigi négy helyett napi öt fellépő nyújtja a világ legjobb tánczenéit öt napon át. Az idén – a táncos pörgést hangsúlyozva - World Music Party Stage néven jelentkező népszerű helyszínen ott lesz az eredeti felállású The Pogues illetve Goran Bregovic és Emir Kusturica bandája, jön a Shantel & Bucovina Club Orkestar s a hazai felhozatalban a PASO, a Besh o droM és a Quimby. És még egy jó hír: a világ első számú világzenei magazinja, a Songlines a műfaj top fesztiváljai közé sorolta ismét a Szigetet.
A Világzenei Nagyszínpad legjobb hagyománya szerint a fellépők között éppúgy megtalálhatók az újabban jelentkezők, mint a legütősebb sztárok, sőt arról sem feledkeztek meg szervezői, hogy egy olyan nagyágyút is elhozzanak, amely most robban először hazánkban. Nem más ez, mint az eredeti felállású, híres-hírhedt The Pogues, az ír folk-punk műfajteremtő legendája. Jó húsz év telt el azóta, hogy a zenekar legendás énekese, Shane MacGowan kivált a bandából, majd egy másikat alapított Shane MacGowan & The Popes néven. Ám sem az, sem a nélküle tovább próbálkozó Pogues nem ért a nyomába az 1982 és 1991 között működő (eredeti) Poguesnak, mely olyan örökéletű albumokat tett az asztalra, mint a Rum, Sodomy And The Lash és az If I Should Fall Grave With God című. Ez az eredeti és felülmúlhatatlan Pogues 2001 óta néhány koncertre minden évben összeáll, és most határtalan büszkeséggel jelenthetjük be, hogy a Szigeten is fellép.
Az ír muzsika szerelmesei mellett persze a latin és balkáni zenék, továbbá az utóbbi években mindent elárasztó ska hullám rajongói is megkapják a magukét. Olykor két (vagy akár három) legyet is ütve egy csapásra, hiszen a spanyol La Selva Sur és Che Sudaka vagy a mexikói Los De Abajo a latin ska legjobbjai közé tartozik, míg az olasz Figli Di Madre Ignota „spagetti Balkánnak” titulálja vadnyugati-balkáni-jamaicai ötvözetét, nem beszélve a francia Sergent Garciáról, amely a raggamuffinból és a salsából alkotta meg a maga külön bejáratú – salsamuffinként ismeretes – univerzumát. És akkor a bosnyák Dubioza Kolektiv, a szicíliai Roy Paci & Aretuskal illetve az orosz tánc- és népdalokat elementáris skába oltó Leningrád még nem is került szóba...
A ska mellett a balkáni eredetű zenék divatja uralta az ezredforduló óta eltelt évtizedet, és ez nem lesz másként a Szigeten sem. Hogyan is lehetne, ha olyan ragyogó csillagok adják át egymásnak a stafétát, mint a szerb Goran Bregovic Wedding And Funeral Band és az Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra, a német Shantel & Bucovina Club Orkestar, illetve a moldovai Fanfare Ciocarlia?
Balkán és ska – ezek a hívószavai a műfaj hazai éllovasainak, a Besh o droMnak és a Pannonia Allstars Ska Orchestrának, valamint a magyar-ukrajnai-német Rotfrontnak is.
Persze semmi kényszerpálya... Idén a világzenei színpadon arat a Quimby együttes is, és nem kérdéses, hogy a fesztivál legnagyobb csemegéi közé tartozik a bajor rezeszenét újraértelmező LaBrassBanda, a marokkói gnawa-rockon alapuló Orchestre National De Barbés és a szakállas görög slágereket felturbózó Imam Baildi is.
S ott sorakozik még megannyi kiváló banda, így a francia-algériai HK & Les Saltimbanks, az európai klezmer színtéren meghatározó Amsterdam Klezmer Band, a spanyol Muchachito Bombo Infierno, a mexikói Molotov és a Salamon-szigetekről érkező Narasirato.
Huszonöt kihagyhatatlan banda, huszonöt kihagyhatatlan koncert, szóljon, akinek erre a hétre jobb ötlete van...
Szigetbetegség? Sziget utáni depresszió? Visszatérés az életbe? Általában ezek a tünetek lépnek fel minden olyan embernél, aki augusztusban egy hetet tölt el a Hajógyári Szigeten. Nehéz, nagyon nehéz az élet a Sziget után, de most egy kis közös emlékezéssel próbáljuk enyhíteni a bajokat. Tovább
Ha valaki azt mondja nekem, hogy a jubileumi Szigetet egy Európa Kiadó koncerttel fogom zárni, amire éjjel fél 4-kor esek be lehet, hogy kiröhögöm. Pedig így volt. De tekerjük vissza egy kicsit az időt az LMFAO végére, mert addig sok víz lefolyt a Dunán. Mekkora közhely… Tovább
Ott hagytam abba, hogy csapat meetinget tartottunk annak kapcsán, hogy mit érdemes megnézni: az LMFAO-t, vagy a Lamb-et. Félve vallom be az igazságot, de legyünk gyorsan túl rajta: a Nagyszínpadnál táboroztunk le. Erre pedig nincsen mentség. Vagy? Tovább
Ismerem a korlátaimat, tudom, hogy már nem bírnék egy teljes hetet végigbulizni a Szigeten, így az utóbbi pár évben mindig úgy próbáltam kimenni, hogy a zárónap mindenképpen beleférjen. Nem tudom mi ez a perverzió nálam, de van benne valami báj, ahogyan mindenki egyszerre érzi, hogy legközelebb egy év múlva találkozunk. Viszont, még mielőtt elmorzsolnánk a szemünk szélén egy dagadt kis könnycseppet, nézzük hogyan telt az utolsó nap első fele. Tovább
Az egész szombat este elég jól alakult. Túl voltunk már egy rakat jó koncerten és épp azt beszélgettük merre tovább. Hát Snoop Doggra! Erre jött a kérdés, miért, szereted? Jah, nem, de csak meg kéne nézni. És tényleg; életemben nem hallgattam kifejezetten, de ha aznap este a poén kedvéért meg kellett valamit nézni, az Snoop volt. Tovább