2010. június 28. | Betty

Frenk: Jól vagy rosszul esik, de csak összezavar...

Kicsit régebben volt már, de májusban végre bemutatták Frenk új lemezét, amely a Nagyvárosi éjszakák címet viseli. Akkor sikerült egy kicsit beszélgetnünk vele, a tervekről, hogy miért is kellett egy évet várni az új albumra, és arról, hogy milyenek is a „magányos lemezek”. Most az is kiderül, hogy miért nem áll újra össze a Hiperkarma.

MyMusic: Először is gratulálok az új albumhoz, hogy kijött egy év várakozás után! Ez csak a kiadóváltásnak volt köszönhető? Vagy miért kellett rá ennyit várni?
Frenk: Nem, nem csak. Ez sajnos rajtam kívülálló okok miatt történt, én még anno valamikor decemberben akartam megjelentetni, de ez nem jött össze. Megmondom őszintén, én ebbe nem annyira szeretnék belemenni, mert nem szeretnék senkit sem szidni. A lemez mondjuk már pont egy éve készen van, addig talonban volt. De most nagyon megkönnyebbültem, mert túl vagyok rajta, megjelent.

Akkor lehet foglalkozni a következő albummal?
- Persze! Már eddig is gondolkodtam rajta. El is kezdtem már, de nem úgy, hogy na akkor most frankón megírom….  Egy-két ötlet van.

Annyit azért már lehet tudni róla, hogy a következő szövegileg különbözni fog az első kettőtől. Régebben azt mondtad, hogy ezek a lemezek „magányos lemezek”.
- Igen, igazából azt hiszem, kimerítettem a témát meg a lehetőségeket a magam részéről. (nevet) Biztos van még ebben egy csomó minden, amit meg lehetne írni, de nem kell agyoncsépelni a dolgokat, pont ennyi elég volt ebből a fajta szemléletből, vagy világból. Meg azt gondolom, hogy a zene meg a szövegek elég határtalan dolgok, szóval nincs olyan szöveg, amit már kitaláltak volna, nincs olyan zene, amit már megírtak volna, mindig lehet valami újat készíteni. Én meg nem vagyok az a típus, aki hátrafele nézeget, hanem én szeretek előre nézni, kipróbálni magam olyan dolgokban, amiket még nem csináltam, és ez vonatkozik a zenére is. A változás a kulcsa mindennek, ha az ember beszűkül, akkor nagyon depresszióssá válhatunk, úgyhogy minél többet nyitunk különböző irányokba, annál inkább borítékolva van a felszabadultság, meg a félelem leküzdése. Ez szerintem alapvető probléma az embereknél, hogy nem tudnak váltani, hanem belesüppednek a megszokásba, utána nem tudnak kitörni belőle, és ezért mást hibáztatnak. A hiba pedig általában ott van az emberben.

Akkor, gondolom ezért nem lehet szó arról, hogy a Hiperkarma újra összeálljon. Bérczesi Robi azt hallottam, egy ideje már ezt fontolgatja, de te vagy az, aki ennek ellenáll.
- Igen, ez így is van. Bár a Robival nagyon jóban vagyunk, én mondtam neki, hogy persze segítsük egymást, de színpadon már nem fogunk együttműködni. Egyrészt, mert baromi sok energiát felemészt belőlem, meg az egy külön dolog. Azt tényleg lezártuk, egyszerűen már nem akarok Hiperkarma tag lenni. Ugyanakkor a barátságból adódóan, a háttérben való együttműködés egyáltalán nincs kizárva. Tehát szövegírásban és hasonlókban segít. Azt gondolom, hogy nagyon nehéz magyarul szöveget írni. Vannak egy páran, mint például a Robi, vagy a Lovasi meg bla bla bla, akik marha jó szövegeket írnak, erre születtek, és nekem ez ugye a második munkám önállóan, és még mindig azt érzem, hogy rengeteg dolgot kell feldobnom például a szövegírásban, és nem akarom ezt is abbahagyni. A Robi rengeteget tud nekem segíteni szövegírásban, én pedig zeneileg tudok közreműködni.

Ezen kívül, akkor valaki segít még neked az írásban?
- Nem, én írom egyedül a dalokat, de a Robi átnézi. Érdekes visszajelzéseket kaptam erről, mert valakinek nagyon tetszik, és olyat is, hogy kurvára nem tetszenek a szövegeim. És nyilván, ezzel az ember nem tud mit csinálni, mert vagy tetszik, vagy nem. De mindig úgy érzem, hogy van mit fejlődni, szerintem ennek nálam nem lesz akadálya. (nevet)

Akkor a harmadik lemezen már dolgozol?
- Vannak dal- és szövegfoszlányok. De erről még nem akarok túl sokat mondani, mert annyira az elején vagyok, hogy ilyenkor még nagyon nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége, hiszen folyamatosan változik az én fejemben is.

Maximalista ember vagy? Valahol azt nyilatkoztad, hogy van, hogy ötvenhatszor átírsz egy számot.
- Valamilyen szempontból igen, valamilyen szempontból nem. De azt hiszem, valahol ez természetes. Azt látom a környezetemben, meg a híresebb barátaimon is, hogy ezt ők is így csinálják, nyilván nem ezért csinálom én is ezt, hanem mert ez egy természetes folyamat. Az ember folyamatos önkritikát gyakorol saját magával szemben, mert anélkül valószínűleg egy kalap szar jön ki. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy létezik tökéletes mű, mert pont, hogy nem, de hallgatom a régi számaimat, és hallom, hogy „oda nem az a szó kellett volna, oda meg nem az a mondat kellett volna”, nem hangzik annyira jól már. Ez alapján tudok én is fejlődni, és ez kihatással lesz a következő lemezre, mert mindig a hibáiból tanul az ember.

Az előbb említetted a kritikát. Mennyire fontosak számodra a visszajelzések?
- Ha az ember mindig a kritikával foglalkozna, akkor a végére összezavarodna, és nem csinálna egy idő után semmit. Annyiféleképpen csapódik le az, amit csinálsz, hogy egyszerűen nem lehet azzal foglalkozni, hogy ki mit mondd. Azzal kell foglalkozni, ami benned van. Persze vannak zenészbarátok, akiknek mondjuk adok a véleményére, de az, hogy egy ismeretlen ember oda jön hozzám, hogy ez kurva jó, vagy ez szar,  azzal nem nagyon tudok mit kezdeni. Jól vagy rosszul esik, de csak összezavar. Képtelenség mindenkire odafigyelni. Nem is szabad, mert nem lehet belevinni ezeket a következő munkádba. Régebben foglalkoztatott, és nagyon rosszul esett, ha rosszat mondtak rólam, de most már effektíve leperegnek rólam. Sőt! Egyáltalán nem érdekel. (nevet)

Most, hogy megjelent a lemez terveztek esetleg turnét?
- Mindenképpen szeretnék, egy kis klubturnét vidéken. Amúgy addig, amíg az ember nem megy le vidékre játszani, hiába nagy király Pesten, addig nem tud előrébb lépni. Mivel a vidéki klubokban van az egyetemisták nagy része, ezért ott van a bázisa a közönségnek. Ha ott nem játszik valaki, akkor nincs értelme az egésznek. Úgyhogy azt hiszem, mindenképpen lesz egy kisebb országjárás 5-7 állomással. Ezt ősszel tervezem, október-november tájékán.

Meg az sem utolsó szempont, hogy játszanak a rádiók….
- Szerintem ez egy óriási tévhit a zenészek részéről, hogy, ha játssza őket a rádió, akkor már hatalmas sikerük van. A kettő egyáltalán nem függ össze. Az, hogy megy a rádióba számod, tök jó, meg valamennyire ismertté tesz, de inkább azt az adott dalt, és rohadtul nem azt, aki előadja. Nem tudod őket azonosítani egy arccal, vagy egy névvel. Pláne, mert egy csomó rádióban be sem mondják, ki az előadó. Egyszerűen a koncertezés, és a koncerten való siker elérésének nincs köze ahhoz, hogy mennyit játszik a rádió. Az emberek a koncerteken keresztül ismerik meg a zenekarokat és a zenéjüket, mert itt kapnak róluk nagyobb képet, és itt tudják beazonosítani, hogy tulajdonképpen ki ez. Ha megnézed, mondjuk régen a Kispált, vagy a Quimby-t, vagy még akár a Hiperkarmát is, ezeket a zenekarokat anno nem játszották a rádiók, mégis hatalmas sikerük volt/van, úgyhogy azt hiszem, nem ettől függ.

A nyárra mik a tervek, hol lehet majd titeket látni?
- Aztán lesz egy VOLT-fesztivál június 2-án az MR2 Színpadon, július 15-én EFOTT, július 22-én Körmenden és utána a Szigeten augusztus 12-én.

Betty